Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Majsai K.: Kardos István szalkszentmártoni segédtanító, Petőfi barátja

évek előtt Gyöngyösön is volt tanító, ezzel elmentem Szabadszállásig kocsin s innen gyalog indultam Kecskemétre: Hanem a Balázsi csárdánál találtam egy jászberényi embert, ez kocsiján bevitt engem Kecskemétre. Vizsga után együtt jöttem vissza Oláh val. Megálltunk a szőlők között Lisztes nevű szőlőbirtokosnál, ki a maga által termesztett bort kezenként mérte ki. Ez az egyéniség valóságos istentagadó (atheista) volt, aki — mint mondták — egyszer arra bolond tettre vetemedett, hogy midőn a jégeső elkezdte szőlőjét paskolni, botot ragadott és verte le vele a fürtöket, mondván; „No! Uram isten! Vetekedjünk! Melyikünk tud többet leverni?" Különben az ő jó bora mellett élénken mulattunk; mert meg a barátság okáért ő is adott ingyen pár pohár bort. Ozsonnára Kerekegyházán bementünk egy kocsmába, melynek tulajdonosa Sipos professzornak testvére volt. Itt 3 gányó mulatott s velük Oláh Károly szóvitába ereszkedett s midőn azok méltatlankodva kérdezték; „Hát magok kicsodák?" Én hetykén oda feleltem nekik: „Én vagyok az atyaúristen! Ez pedig a Jézus Krisztus !" „Imponált az erős hang a kertész uraknak! Megrázván subájukat, eltávoztak! De mi is élvén a gyanúperrel, hogy ha e pusztai betyárok visszajönnek, majd elpáholják a két istenséget: tehát jó lesz ellábolni! Megalkudván ezért a kocsmárossal 3 váltó forintban, hogy vitessen el bennünket kocsiján Szabadszállásra, hol a tanítóknál megháltunk s másnap haza gyalogoltunk." A nyár hangulatát így örökíti meg Kardos István : „Pest megyében szokás volt, miszerint a népesebb városok magok tartottak a városházánál konyhát s benne szakácsnét, hogy akármi küldetésben járnak a bírák, a város költségén étkezhessenek. Ezen kívül két vagy 4 fogatú saját járművet is tartottak konventziós kocsissal együtt. így Sz. Márton is tartott szakácsnét és négy lovat s mellette kocsist. De még a 4 lovon kívül készenlétben állt minden nap két ordinánezos kocsi a városházánál, hogy legyen a jövő menő uraknak tüstént forspontjuk. Nyári időben, ha a távol eső Dunához akartunk fürdés végett menni: kérelmünkre a bíró elküldte számunkra az ordinán171