Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Sümegi Gy.: Katona József múlt századi arcképei

kép alkotójánál fejlettebb és differenciáltabb, árnyalatokban gazdagabb volt Kiss Bálint színvilága. A formák képzésében és az arcok életteli megfogalmazásában is gyakorlottabb volt, mint a pasztellkép alkotója. Ez utóbbinál különösen a kesztyüszerű ujjak élettelen megfogalmazása, a mellékelt tárgyak bizonytalan megrajzolása és az arc felemás megjelenítése miatt sem gondolhatunk gyakorlott művész kezére. Ezt támasztja alá, hogy Kiss Bálint szinte akkurátusan szignálta a korai munkáit is, a pasztell pedig jelöletlen. E sorok írója korábban Szokolay Hártó Jánosban vélte megtalálni képünk alkotóját, de ez sem bizonyítható adatokkal.

44 Stílű s kritikával megállapítható, hogy egy Kiss Bálintnál képzetlenebb, valószínűleg helyi rajzolótól (Szilády József? Szokolay Hártó János?) származik a rajz. Ennek és az 1853-as Rohnmetszetnek az előképe is talán ugyanaz a mű volt, amit nem sikerült megtalálnunk. Csak a metszeten elmarad a mente, az összekötő zsinórba nem kulcsolódik a bal kéz és a tárgyak sem szerepelnek. Ez természetes is, hiszen Vahotnak elsősorban portréra, az arc megmutatására volt szüksége. A két arc formái és kifejezése között nagyfokú a rokonság, még akkor is, ha a Rohné tanultabb, mesterségben képzettebb művészről árulkodik. Vahot Imre 1856-ban, a már idézett naptárában hirdeti, hogy „Megjelent s alulírt kiadónál legjutányosabban kapható: MAGYAR KÖLTŐK ARCKÉPCSARNOKA. Egy nagy lapon a legszebb chinai papírra nyomtatva 34 híven talált arczkép."

45 A nagyméretű litográfia felirata szerint a MAGYAR ÍRÓK ARCKÉPCSARNOKA. Négy sorban, 34 magyar költő és író mellképét közli kis medaillonokba foglalva.

46 A lap közepén az irodalmi tevékenység attribútumaiból összeállított csoportozat látható. Az ábrázoltak nevét a medaillonok fölső szélénél helyezték el. A szignatúra szerint szintén Rohn rajzolta kőre az arcképeket Barabás rajzai alapján. 44 SÜMEGI György: Bács-Kiskun művészettörténete 9. Forrás, 1976/11. 94. 45 MÜLLER Gyula és VAHOT Imre Egyesült Magyar- és Erdélyországi Nagy Képes Naptára 1857-re. Pest, 1856. Hirdetések. 46 Magyar írók arcképcsarnoka, papír, litográfia, 62 X 85,9 cm. — Szignatúra : Barabás rajzai és Tiédge photographiai képei után kőre rajzolta Rohn A. — Kiadó-tulajdonos Vahot Imre. (Nyom. Reiffenstein és Rösch műintézetében) Magyar Történelmi Képcsarnok. Leltári szám: 5024. Lemez száma: 2484. A litográfiát földolgozta: GERSZI Teréz: A magyar kőrajzolás története a XIX. században. Bp. 1960. 192. lap, 117. 4. kép. Barabás rajz-Rohn metsz.: Katona József, 1856. (Magyar írók arcképcsarnoka) Abb. 4. Zeichnung von Barabás — Schnitt von Rohn: József Katona, 1856. (Magyar irók arcképcsarnoka — Porträtgalerie Ungarischer Schriftsteller) A lap felső részén, a kompozíció közepén Kazinczy arcképe, Katonáé tőle balra, közte és Berzsenyi között foglal helyet. Az arckép beállítása egyező az előző portrékkal, ruházata kismértékben eltér tőlük. A korábbi zárt, puritánabb öltözettel szemben itt találkozunk először Katona nyitott dolmányos, fehér ingmelles, megkötött sálas megjelenítésével (4. kép). Ezzel az egész arcmás jellege reprezentatívabb, emelkedettebb, lett mint az előzőeké. (Az egész lap létrejöttét és az egyes portrék megfogalmazását befolyásolhatta az a nem mindennapi igény, hogy a magyar irodalom jeles képviselőit egy nagy méretű lapon együtt, a lehető legmeggyőzőbb módon és beállításban szerepeltessék.) Katona arcvonásai itt szabályosabbak, mint Rohn 1853-as kőrajzán. Az összbenyomás is szebb embert mutat. A ritkás bajusz, az orr, a szem és a szemöldök-állás az 1853-assal rokon, de a fej kerekebb, az alak vállasabb és testesebb. Katona 126