Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Égető M.: A lakáshasználat változásai a szanki tanyákon az utóbbi száz évben

nyába. Ahol több lány szokott összejönni, oda legények is jöttek, mókáztak, a hagyományőrző falvakból ismert fonóháfy fonó azonban nem volt. Az első világháború után a férfiak gyakori téli szórakozása volt a kártyázás. Gyufára huszonegyeztek, pénzre nem játszottak. Télen-nyáron általában háromszor ettek. Az ebéd 2 óra körül volt. Ahol nem főztek reggel, ott délben csak s^ára^at ettek : szalonnát, kolbászt, kenyeret. Három órakor megetették ismét az állatokat, befűtötték újra a kemencét is. Ha szárazat ettek ebédre, ilyenkor főztek meleg ételt. Lehetőleg olyasmit, amit kemencében is meg lehetett főzni. A konyha nagyon hideg volt, csak annyit tartózkodtak kint, amennyit feltétlenül muszáj volt. Hogy ne kelljen a padkán tüzet rakni, őszszel megcsinálták a rántást. Bögrébe belenyomkodták, a hideg konyhában jól megfagyott, nem romlott meg. Ha kellett, csak kivettek belőle egy darabot és rátették az ételre. Volt olyan asszony, aki egész télen sem rakott tüzet a padkán. Legkedveltebb téli ételek voltak: tarhonyaleves, bableves, s^us^oga, tutajos.^ Ünnepi ételnek számított a szárma, kocsonya, vasárnap elmaradhatatlan volt a birkahúsleves. A vacsora 7—8 óra körül volt, utána hamarosan le is feküdtek. b. Téli munkák Szegényebb helyen minden héten kellett mosni. Általában hétfő vagy kedd volt a napja,

81 de ha nem volt váltóruha, ami gyermekeknél gyakran előfordult, akkor szombat délután mostak. A levetett szennyes ott hányódott a sarokban, amíg ki nem mosták, külön helye nem volt. Télen a kemencében, később a rakottparheton melegítették a vizet és a szobában mostak. A tekenyöt a szoba közepén tekenyőlábra tették vagy karszékre állították és kétoldalt megtámasztották. A mosás négy léből volt. Két lé mosás, egy fórá^ás és egy tis^tá^ás. A forrázáshoz nyáron széksót seprettek, amit rossz cserépfazékban eltettek a padlásra. Forrázatával mosták a fehér ruhákat (ingeket, gatyákat, pendelyt stb.). Hamulúgot kevés helyen használ80 Tutajos: krumplit zsíros vízben megfőztek, tarhonyát és borsot tettek hozzá. Az egészet krumplitörővel összetörték. „Embörök szokták fö^ni, fökg pásztorok." 81 Pénteken nem jó mosni, mert abba a ruhába belecsap a villám. Lehetőleg ma (1965) is kerülik a pénteki mosást. (Bárkányi Mihályné, sz. 1910. Szánk. S. gy. 1965. Szanki gyűjtés. TJMA;) tak, mivel nem nagyon került tiszta fahamu. A sok ruhát padláson kihúzott madzagon szárították. Amire sürgős szükség volt, azt a kemencére teregették. Sokszor egészen beborították a száradó, főleg gyerekruhák. Reggel már föl is lehetett venni. Ilyenkor másodszor is befűtötték a kemencét, ha egyébként nem is volt nagyon hideg. 1890 —1900 körül mángóták a ruhát: összehajtogatták a tisztát, rácsavarták a nyújtófára és mángorlóval simították. Ezt mindig a szobában, az asztalon végezték. 1900 körül volt ugyan nyelves vasaló, meg hamarosan megismerték a parázsvasalót is, de nem nagyon bíztak benne. A szanki S^öllősoron levő régi községházán volt egy nagy közös mángorló, ami egy szín alatt állt. Akinek nem volt mángorlója, az elhozhatta ide a ruháját mángorolni. Mivel azonban ezért fizetni kellett, a szegény asszonyok, meg távoli tanyákon lakók nem hordták ide a ruhájukat, hanem bes^entőték egy kis vízzel, rátették a kisszékre és ráültek. Közben krumplit hámoztak, foltoztak. Egy-két óra alatt a vászon kisimult annyira, hogy föl lehetett venni. A női felsőszoknya ráncait pohárral húzogatták simára. A parázsvasaló az 1920-as években kezdett nagyobb mértékben terjedni, de még a gyűjtés idején is több idős asszony mángóta a ruháját, úgy tartották, hogy ,,hamar megvan és nincs vele annyi vesződség". Kenyérsütéshez télen 4—5 órakor keltek. A tekenyölábat és a dagas%tótekenyöt a mosáshoz hasonlóan a szobába vitték ilyenkor is. Az asszony mécsesnél vagy lámpánál dagasztott. Amíg kelt a kenyér, befűtötte a kemencét. A kiszaggatott kenyereket ruhával bélelt szakajtóban az ágyba tették kelni. Nyolc órára megsült a kenyér. Ilyenkor reggelire lángost sütöttek a kenyértésztából, amit zsírozva vagy tejföllel meglocsolva fogyasztottak. A disznót az udvar gyepes részén szúrják le, azután jól körülrakják szalmával, s addig pörkölik, míg csak pirosra nem sül a bőre. Mire kész, az udvari katlanban nagy bogrács forró vizet is készítenek, s a pörkölési helyen súrolják sí kárcsomóval, újabban kefével. Füleit kukoricacsutkával dörzsölik tisztára. Az istálló leemelt ajtaját is megsíkálják s ezen bontják szét a disznót. Kettéhasítva, belső részeit kiszedve viszik a házba. Amíg szabad konyha volt, addig a szobába vitték, sőt ahol szűk a konyha, ma is a szobába viszik. A bútorokat ilyenkor kihordják, a ládát, sublótot a kamrába, konyhába, vackokat az istállóba, hogy jobban tudjanak mozogni munka közben. Ahol két disz177