Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Szilágyi M.: A magyar halászat néprajzi kutatásának elméletei és módszertani próblémái

SZILÁGYI MIKLÓS A MAGYAR HALÁSZAT NÉPRAJZI KUTATÁSÁNAK ELMÉLETI ÉS MÓDSZERTANI PROBLÉMÁI A halászat közel egy évszázadi a magyar néprajzi kutatások egyik központi témája. A folyamatos — olykor lankadó, majd ismét megélénkülő — érdeklődés a „téma" fontosságát, jelentőségét látszik bizonyítani. A „fontosság" pedig indokolttá teszi, ha korábbi tudománytörténeti összegzések

1 után újra szükségét érezzük, hogy a magyarországi kutatások elméleti és módszertani tanulságait összefoglaljuk.

2 Az eredmények kritikai számbavétele szükségszerűen egy „evidenciának" a rögzítésével kell, hogy kezdődjék: a halászat iránt megnyilvánuló megkülönböztetett érdeklődést nem e foglalkozási ág jelenkori kiemelkedő jelentősége indokolja! Vagyis: a „téma" nem azért fontos, mert a halászatot — napjainkban és a közelmúltban — a legfontosabb élelemszerző foglalkozások egyikeként tartanánk számon. Minden halászattal foglalkozó néprajzi tanulmány megismétli: az elmúlt évszázad során természetes vizeink minimálisra zsugorodtak, a halállomány mind erőteljesebben csökkent. Ennek következtében a halász foglalkozás mind periférikusabb jelentőségű lett, a halételek szinte teljesen kiszorultak a paraszti étrendről — még azokon a vidékeken is, ahol valamelyes halászati lehetőség kínálkozott.

3 A néprajzi kutatásunk tehát soha sem tagadta a halászó tevékenység mind csekélyebb jelentőségét; nem akarta a „téma" favorizálásával azt a látszatot kelteni, mintha e foglalkozási ág részleteinek leírását a paraszti élet teljes megismerésének igénye indokolná. Sokkal inkább egy elméleti értékű „prekoncepció" sarkallta munkára az egymást váltó kutató generációkat! Annak a lehetősége, hogy a néprajzi módszerekkel tanulmányozható halászati módok és eszközök alapos ismeretében az egyik — ha nem is a legfontosabb — „ősfoglalkozás" technikáját (ha úgy tetszik: a „prehisztorikus" technikát) rekonstruálhatjuk. A halászat — összegezhetjük e „prekoncepció" lényegét — minden más foglalkozási ágnál több lehetőséget kínál őstörténeti következtetések levonására. Lényegesen többet, mint a termelési viszonyok fejlődésében kulcsfontosságú, ezért dinamikusabban változó növénytermesztés és állattenyésztés, vagy a harcászattal szinkron fejlődésű, így a lőfegyverek elterjedése következtében alapvetően megváltozott vadászat. Még a XX. században is — kapitalista termelési viszonyok közepette — „őrizték" a halászok mindazokat az eszközöket és fogási módokat, melyek (legalábbis alapelvükben) már az ősközösségi viszonyok között ismertek voltak. Változott ugyan — számos tényező együttes hatása eredőjeként — a halászatnak az élelemszerzésben betöltött szerepe; anyagában, for1 GUNDA Béla, 1948; TÁLASI István, 1946, 1949, 1955. 2 Kutatástörténeti összefoglalásunk tendenciózusan leszűkített. Nem törekszünk az elérhető összes publikáció számbavételére, inkább a kutatói törekvések legfőbb jellemzőinek kritikai értékelését vállaljuk. Az itt idézhető irodalomnál természetesen sokkalta több a halászati kutatások folyamatosságát dokumentáló kéziratos gyűjtés. Az értékeléskor — anélkül, hogy idéznénk — ez utóbbiakra is figyelemmel leszünk. 3 A Közép- és Felső-Tisza vidékén — így summázta gyűjtési tapasztalatait ECSEDI István (1934. 130. skk), s ezt a magunk gyűjtései is megerősítik — különösen a református parasztság étrendjéről a XX. században szinte teljességgel hiányzott a halétel. Részletesebb vizsgálatot kíván, hogy ez az ármentesítések utáni időszakra vonatkozó tapasztalat milyen mértékben következménye a halászati lehetőségek visszaszorulásának, illetve hogyan függ össze a református vallás böjt-nélküliségével. A „sült hallal ették a főtt halat" típusú, reformátusok lakta vidékeken is általános sztereotípia azt sugallja, hogy az árvízjárta vidékeken korábban mindennapos volt a halfogyasztás. Ha így van, magyarázatra szorul, hogy a halkereskedelemmel kapcsolatos adatok (már a XVI—XVII. századtól 1) miért hangsúlyozzák olyan nyomatékosan egyrészt a városi polgárok, másrészt a görögkeleti vallású, több böjtöt tartó parasztság halhús iránti igényét.