Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Novák L.: A Duna Tisza köze temetőinek néprajza
a helyzet az újratelepült helységekben, mégha reformátusok lakták is, a vallásgyakorlat erőteljes akadályoztatást szenvedett (Alsónémedi, Aporka, Bugyi stb.). E téren a XVIII. század végén következett be változás. Egy 1788-ból való vármegyei rendelet a sírjelekre hozott határozatot, amely szerint „Mindeneknek meg engedtetik, hogy a' maga Vallásában szokásban levő Czeremoniákkal temetkezhessen, fejéhez akarmelly jelt tetethessen 's a' Hgben levő Harangokkal . . harangoztathasson. Tiltatik pg hogy az efféle temetkezésekben senki valami akadályt ne tegyen, 's л' sírba tetetett jelt ne háborgassa". 123 Három évvel később 1791-ben újabb rendelet járta körbe Pest vármegye helységeit, amelyben szigorúan megtiltották, az erdőkben, szőlőkben levő fák, szilosok pusztítását, a fák lopását. Ez vonatkozott a temetőkben levő ligetekre, erdőcskékre is. A temetőcsőszök alkalmaztatását rendelték el orvoslására, aki „szüntelenül ott lakván, mind a' fáknak meg tartására vigyázni mind pedig a' sír hellyeknek ki mutatásában fog a Királyi parancsolat szerént el járni. . . Melly szabott rendelés ellen ha még is valaki akar az élő, akar a' főtó'l való fákban, vagy pedig az ott levő kasszállókban akármiképp kárt tenne . . . büntetést semmiképpen el nem kerüli". 124 Az újabb díszítő motívumokkal gazdagodott, dúsan faragott csillagos-tulipános fejfák tehát a vallási türelmi rendelet nyomán széles körben terjedhettek el a XIX. század elején, s virágkorukat e század második felében élték. Л fejfák motívum-gazdag díszítésmódja tulajdonképpen a XVIII-XIX. s%á%ad fordulóján megkezdődött népművészeti díszítő tevékenység fellendülésével esik egybe. FÉL Edit és HOFER Tamás ezt a fellendülést gazdasági okokra vezetik vissza. Az új irányba fejlődő népművészet alapja a növekvő piaci termelésben, illetve a mezőgazdasági konjunktúrák hasznából táplálkozó anyagi jólét emelkedése, s mint írják, ez a jólét teszi lehetővé, hogy a „paraszti tárgyi világok gazdagodjanak" . 12Ь Mindez legszembetűnőbben megmutatkozik a cifraszűr, a fafaragványok stb. esetében. A Duna—Tisza közére vonatkoztatva a fejfákra is érvényes ez a megállapítás. A vallási megkülönböztetés megszűnte után, a XIX. század első 123 PML Nagykőrös Város Kurrens jk. 1786-1788. 519-520. pag. Érkezett 1788. augusztus 25. 124 PML Protocollum Current. Opp. Nagy Kőrös sonans ab Anno 1788° die 17° Octobris, 317-318. pag. Érk. 1791. nov. 20. 125 FÉL Edit-HOFER Tamás, 1975. 38. felében kezdődött meg a nagyarányú fellendülés. Ez nemcsak a reformátusok lakta helységekre vonatkozik (t.i. a gombos díszek mellett megjelent a fejfákon a csillag, tulipán is), de más protestáns, így az evangélikus vallásúak körében is elterjedt a fejfa, amely területünkön a német és szlovák etnikumhoz kötődik. A hartai németek fejfái egyszerűbb díszítésűek, rajta a gyűrűs faragás dominál, de a tulipán mellett a csillag itt is szerves díszítőelem (XI. tábla 8—9. kép). Az evangélikus szlovákok fejfái éppen ellentétei a hartai egyszerűbb kifejezésmódnak: dúsan díszítettek (XVI. tábla). A fejfa a föld felett rendszerint virágtartó és gombos motívumokkal kezdődik, amelyből csillag, tupilán díszek emelkednek ki egymásfeletti sorrendben, és gombos, korona díszítőjegyek zárják le a fejfa csúcsát. A díszítésmód újabb keletűségét az is alátámasztja, hogy a jellegzetes XIX. század végi motívum, a virágtartó csupán az albertirsai, gyónj és pilisi fejfákon található meg. A csillagos, újabb stílusú fejfák díszítés tekintetében a XIX— XX. század forduló után hanyatlást mutatnak. Ez nemcsak az egyes díszítőelemek egyszerűsödésében nyilvánul meg (pl. a dunaszentbenedeki, foktői, és ordasi fejfák tulipánjainak elnagyoltságában), hanem stílus változás tekintetében is. Példaként említhető, hogy Vezsenyben a gombos-csillagos díszítésű fejfák állítása szinte törésszerűén megszűnt, s helyette a jóval egyszerűbb, a Tiszántúlon általános típus terjedt el (XX. tábla 22. kép). A stílusváltozás jól megnyilvánul a szlovákok lakta helyeken is. Albertirsán pl. az 1900-as éveket követően terjedtek el az egyszerű alakú, gépi megmunkálással készített fejfa oszlopok, amelyek az obeliszk-alakú sírkövek formájával azonosak (52. kép). A Duna—Tisza köze fejfaanyagának tipologizálása során szükséges a szakirodalom hasonló kísérleteit is áttekinteni. NOVAK József Lajos — részben a Duna—Tisza köze temetőinek anyaga alapján — négy fejfa tipust állapít meg: a fejfák, az oszlopos fejfák, a kopjafák és a táblás fejfák csoportját. 126 DOMANOVSZKY György a szatmári fejfák kettő, a fejfák és kopjafák csoportját állapította meg. 127 A Kisalföld vidékén TIMAFFY László szintén két típus szerint osztályozta a fejfákat. 128 Az ormánsági fejfákat 126 NÓVÁK József Lajos, 1910. 2-3. 127 DOMANOVSZKY György, 1937. 223. 128 TIMAFFY László, 1963. 303. 257
