Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Bárth J.: A dunai átkelés és a révjog bérbeadásának néhány kérdése

fölkeltette a közel eső Biskói-rév gazdáinak és a vármegyei hatóságoknak a figyelmét. A vármegye 1789ben megtiltotta, hogy a zádori révben utasokat pénzért szállítsanak át. A tiltásnak azonban nem lett foganatja. Csupán arra volt jó, hogy később hivatkozzanak rá. 1790. július 21-én Visky Sándor érseki fiskális körlevelet intézett Kalocsa, Foktő, Uszod, Szentbenedek és Lak bíráihoz. Figyelmeztette őket, hogy az uraság e levélben foglalt rendelkezését egymás után három vasárnap a templom előtt olvassák fel a népnek. A körlevélben megtiltották a zádori rév használatát. A fontos levelet érdemes idéznünk: „Tapasztalván ezen Méltóságos Kalocsai Érseki Uraság, boggy újra a titkos, és Ns. Vármegye általis tilalmazott Zádori Rév föl állíttatott légyen a Paksi uraság részér ül: Currentáltatik és parancsoltatik minden érseki földön lakó embereknek, hogy azpn nevezett Zádori Réven közülük soha senki által menni ne merészeilyen, akik pedig ezen parancsolat ellen ottan járni merészelnének . .. példás büntetéssel büntetni fognak."

21 A tiltó rendelkezést felolvasták az érintett helységekben, valószínűleg ritkult is az érseki alattvalók zádori átkelése, de a zádori rév ettől még nem szűnt meg, sőt egyre intenzívebben működött. Cseh László paksi uraság 1790. augusztus 19-én Bölcskéről levelet írt a kalocsai érseki prefektusnak.

22 Hivatkozott a prefektus levélben tervezett paksi útjára. Egy olyan időpontot ajánlott neki, amikor a paksi közbirtokosság tagjai Pakson vannak, tehát találkozhat velük. Valamiféle egyezkedési törekvésre gyanakodhatunk ezekből a sorokból. A levél nagyobbik részében Cseh László magyarázkodóan bizonygatja, hogy a zádori átkelés nem sérti a kalocsai érsekség érdekeit: „Tessék .. . megítélni . .. praejudicalója-e a Paksi Uraság a Méltóságos Érseki Dominiumnak azj(al, hogy a város és Zádorp usztánk között járó Ladikokat tartunk, a hova embereinknek kaszálni, szénát gyűjteni, boglyázni, kazalozni, fát vágni . . . által kell járni, és mivel malmainkis vannak ottan, lehet-e azt kívánni, hogy malmainknak Ladikjai és kijárása ne legyen ? Mi tsupán tsak e végre tartjuk itten a Ladikokat, a Bor mérő gúny hókat is tsupán tsak a malmokba jövőknek és Zádorban munkálkodó embereink számára készítettük, valljon lehet-e bennünket 21 KKL. Biskó. 1. cs. V. 291. - Ekkortájt az érsekség felolvastatott egy másik utasítást is, amelyben tiltotta, hogy érseki alattvalók a révjog nagy kárára csónakjaikkal utasokat hordjanak át a Dunán. 22 KKL. Biskó. 1. cs. V. 351. N. 21. ebben meggátolni?" Mindez korai megfogalmazása a később még sokszor emlegetett paksi elméletnek, amely szerint a zádori rév nem nyilvános, csak a paksi uraságok helyi gazdasági érdekeit szolgálja. Ugyanekkor szép leírása a kétparti illetve szigeti gazdálkodásnak. Már Cseh László magyarázkodó levelének további részéből is kilóg a lóláb. Kénytelen elismerni a rendszeres utasfuvarozást: „Akkor igenis praejudicalnánk a Méltóságos Érseki Dominiumnak, ha utas embereket által hordanánk, és az%al kereskedést tennénk. Lovakat és Kotsikat szállítanánk és pénzj vennénk, de mind ezekkel minket vádolni nem lehet, a heti vásárokra is igaz^, hogy itten járnak által az^ Emberek, egy néhány szomszéd faluból gyalog . . . mert a természetúgy tanította az^ embert, hogy a mit hamarább és kevesebb fáradsággal meglehet, tegyen . . . Nem külömben az^ Érseki Dominiumbélijobbágyoknak sokaknak vannak szőlei a Paksi hegyeken nagyon terheltetnének azpkis, ha mindenkor Biskói réven kellene által jönniek, és többeket és fogyatkozást szenvedne az^ Érseki Dominium a jobbágyaiban, mint hasznot venne a réven." Úgy látszik, az egyezkedésnek nem sok eredménye lett, mivel a következő hónapokban egyre sűrűsödtek a jogi, sőt a tettleges összecsapások is. 1793-ban pl. így vallott a 66 éves paksi Petrus Raitz: ,,. . .ennek előtte két esztendővel történt, hogy a Tanú maga hajóján Tselédgyét által vitte Zádori Réven, Géderi vagyis másként Laki Határban lévő Kukoriczájának tekintésére, maga pedig a Tanú varsáit vizsgálta, akkor Németh Sándor, mostan biskói árendás, de akkorban nemes vármegye esküttje lévén, a Tanút eröszßkossan maga mellett levő, mint egy 12 emberek által megfogatta és Kalo t

s ár a bé vitette, de annak utána báró Rudnyánszkj eő Nagyságának levelére haza botsátották."

23 A tisztes paksi polgár valószínűleg nem az egyetlen olyan rab volt a kalocsai úriszéki börtönben, akit a zádori révben fogtak el. Más hasonló rabokat is emlegetnek ebből az időből. Sőt az érseki jobbágyok is ide kerültek, ha nem tartották be a fentebb idézett 1790. évi érseki rendelkezést, amely tiltotta az átkelést a zádori révben. így járt Török István laki jobbágy is, aki később elmondhatta: „Kalotsán rabságot szenvedett azért, hogy zádori réven által járt."

24 23 KKL. Biskó. 1. cs. V. 351. B. 1793. 12. - Ugyanerről a Németh Sándorról vallotta 1793-ban egy uszódi lakos, hogy öt évvel korábban elvette a zádori révészek ladikját. KKL. Biskó. 1. cs. V. 351. B. 1793. 2. 24 KKL. Biskó. 1. cs. V. 351. B. 4. 1793. Egy vallomásból tudjuk, hogy ebben az időben egy alkalommal Németh Sándor biskói árendás a zádori révnél levő csárdát „bé vágatta". (KKL. Biskó. 1. cs. V. 351. B. 10. 1793.) 103