Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Szilágyi M.: A magyar halászat néprajzi kutatásának elméletei és módszertani próblémái
adatközlés, 95 a néprajzosok egy része szintén kötelességének érezte, hogy a recens anyag bemutatása előtt néhány történeti adatot idézzen, 96 összességében mégis kevés új összefüggésre derült fény. Vagyis a számbavehető közlések jószerével csak annak lehetőségét teremtették meg, hogy szélesebb forrásbázisra alapozva kontrollálhassuk, s ha szükséges: korrigálhassuk a HERMAN és TAKÁTS felvázolta képet. Az érdemi kritikához további forrásfeltárásra is szükség lenne. Ez utóbbi megjegyzés már sejteti, hogy HERMAN Ottó közvetlen inspiráló hatásának csökkenésével párhuzamosan megcsappant az érdeklődés a halászat története iránt. Ritka kivétel ALAPY Gyula helytörténeti indítékú, a csallóközi halászat történetét bemutató összefoglalása. 97 ALAPY témaválasztása különösen szerencsés volt, hiszen ugyanazon a vidéken (igen kedvező forrásadottságok mellett) dolgozhatott, mint TAKÁTS Sándor. Alaposabban kellett viszont ismernie a vidék földrajzi viszonyait és az egyébként igen gazdag helytörténeti irodalom eredményeit. 98 Lehetősége lett volna tehát arra, hogy a korábban is jórészt már ismert halászati adatokat újraértékelje, megmutassa a halászat fejlődésének társadalmi és gazdasági feltételeit, az árutermelésben elfoglalt helyét. Sajnos ez a „kismonográfia" mélyen alatta marad saját lehetőségének : alig több a kronológia fonalára eléggé kuszán felfűzött adattárnál. A csallóközi halászat történetéről sincsenek tehát határozott és végleges ismeretcink. 99 Jellemzően mutatja egyébként ALAPY munkájának szerény hatását az is, hogy a középkori vizahalászat technikájának — elsősorban a halmegállító rekesztékeknek -- újabb, a néprajzosok kezdeményezte rekonstrukciós kísérletei szintén a csallóközi—komáromi adatokból indultak ki, anélkül azonban, hogy ez a monográfia újabb támpontokat adott volna. 1lERM'AN és TAKÁTS eredményeit előbb GAÁL 95 Pl. SZAMOTA István, 1894; I. J., 1895; SZTRIPSZKY Hiador, 1908; DONGÓ Gy. Géza, 1910, 1913; BANNER János, 1929/C; SZABÓ István, 1930; LUKÁCS Károly, Î940/B, 1941, 1943/B, 1953/B; SZŐKE Béla, 1948; DARNAY Béla,1956; BALOGH István, 1959; SCHRÄM Ferenc, 1959; INCZEFI Géza, 1961; IVÁNYI Béla 1962; SÓLYMOS Ede, 1967, 1969; BÁRTH János, 1969; MOLNÁR Ambrus, 1974. 96 Pl. ECSEDI István, 1934; SZABÓ Kálmán, 1937; NYÍRI Antal, 1948. 97 ALAPY Gyula, 1933. 98 Pl. ORTVAY Tivadar, 1892-1912. 99 Az újabb irodalomból 1. KHIN Antal, 1966, 1970. Károly, 100 majd — vele vitatkozva — MORVA Y Péter vitte tovább, 101 utóbb pedig KHIN Antal értékelte újra a többszörösen közölt adatokat. 10- Valószínűleg meg mindig nem végső eredménnyel, pedig mindhárman részletesen tanulmányozták az egykorú leírásokat. Ez is aláhúzta a csallóközi halászat története ismételt feldolgozásának szü ségességét: a helyi konkrétságú adatok földrajzi, gazdaság- és jogtörténeti összefüggéseinek elemzése nyilván közelebb vinne a halászati technika részleteinek megértéséhez is. A modern agrártörténeti kutatások sajnos rnég azokat a halászattörténeti vizsgálódásokat is alig folytatják, melyeket annak idején A magyar halászat könyve megjelenése inspirált, de — mint említettük — széleskörűen kibontakoztatni nem tudott. A feudális termelési struktúra egészét tanulmányozó agrártörténész számára nyilván periférikus jelentőségűnek — „kisebb haszonvételnek" — tűnik a halászat. 103 Pedig BELÉNYESY Márta, aki a XIV-XV. század gazdálkodását annak teljes összefüggésrendszerében vizsgálta, bizonyította a halászat kivételes jelentőségét, módszertanilag is példát mutatva az okleveles anyag történeti és néprajzi interpretálásra. 101 MAKKAI László és MAKSAY Ferenc XVI- XVII. századi urbáriumközlései, 10 "' s a korszak gazdaságtörténetét komplex módon bemutató összefoglalások, 106 illetve — a XVIII. századra vonatkozóan — a Mária Terézia-féle úrbérrendezés kérdőpontjaira adott jobbágyi válaszok publikált részletei 107 arról győznek meg, hogy a halászatnak ez a jelentősége aligha csökkent. Ennek ellenére: nem tudjuk megnyugtatóan magyarázni, hogy a későfeudalizmus idején jóval az ármentesítések előtt! — miért „tűntek el" mégis a robotoltatással megépített halfogó szerkezetek. Van-e különös jelentősége annak, hogy ezzel egyidejűleg növekedni látszik a halászatnak a paraszti 100 GAÁL Károly, 1947. 252-257. 101 MORVAY Péter, 1948. 88-94. 102 KHIN Antal, 1957, 1962. 103 Az agrártörténeti értékelést nyilván az is nehezíti, hogy a halászat — különösen a paraszthalászat — termelékenységi mutatóinak mérlegeléséhez szinte teljességgel hiányoznak a források. Ha ui. a „termelés" közvetlenül a nemesi vagy paraszti konyha igényeit elégítette ki, aligha örökítették meg a kitermelt mennyiséget. Az írásos források hiánya még fokozottabb feladatokat ró az agráretnográfiai kutatásokra. 1« BELÉNYESY Márta, 1953. 105 MAKKAI László. 1954; MAKSAY Ferenc, 1959. i° 6 Pl. MAKKAI László, 1965. 107 SOÓS Imre, é. п., 1958, 1976; WELLMANN Imre, 1967. 18
