Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Szilágyi M.: A magyar halászat néprajzi kutatásának elméletei és módszertani próblémái

Az erdélyi vizekre — részben a Tisza ott eredő mellékfolyóira -- jellemző halászati technikát röviddel HERMAN Ottó után (aki néhány igen fontos megfigyelése révén több szerszámtípus meghatározó jegyeit éppen az erdélyi halászathoz kapcsolta) SZTRIPSZKY Hiador tanulmányozta részletesebben."

19 Az általa bemutatott technikának van egy olyan — igen archaikus — rétege, mely csak Erdélyből ismert. A szerszámok és terminológiák másik — ugyancsak archaikus — rétege (pl. vejszeformák, varsák) a kelet-magyarországi anyaggal mutat kapcsolatokat. A technika változásairól tanúskodé) eszközök (s főleg terminológiák) viszont olykor nem látszanak kapcsolatban lévőnek a magyarországi változásokkal. Az anyagból levonható ilyen következtetésekhez azonban még további kutatások szükségesek.

170 Ehhez GUNDA Béla eredményei biztos alapot adnak, hiszen a természeti viszonyok szerszám-módosító hatását senki sem tanulmányozta alaposabban. A technika történeti rétegeinek szétválasztásához pedig az az elméleti megállapítása nyújthat segítséget, mi szerint egyes varsa- és szigonyfélék olyan ő-eumpai kultúrelemek, melyek a rcliktum területeken őrződtek meg.

171 A termelési viszonyok és a halászati technika összefüggéseit sajnos kevéssé ismerjük az erdélyi vizek mentén folyt kutatásokból. SZTRIPSZKY ugyan e vonatkozásban is fontos gyűjtéseket végzett, s az újabb kutatások szintén figyelemmel voltak a fogási módokat alkalmazók társadalmi helyzetére,

173 a kisszámú publikáció alapján azonban nem is várhatjuk, hogy minden részletről egyértelmű ismeretünk legyen. Jószerével még azt sem tudjuk, hogy a halászati jogosultság kapitalizmuskori korlátozásai olyan mértékben éreztették-e hatásukat, mint a magyarországi vizeken. A recens halászati technika táji különbségeit bemutató publikációkat összefoglalóan értékelve a következőket állapíthatjuk meg: — A technika rétegeit „archaikusnak", illetve „modernnek", „változékonynak" minősítettük, jól1(iy SZTRIPSZKY Hiador, 1902, 1903/A, 1903/B, 1908, 1909. 170 SZTRIPSZKY leírását néhány fontos adatközlés egészíti ki: ORBÁN Balázs, 1870, OROSZ Endre, 1912, 1929/A, 1929/B; ROSKA Márton, 1933, 1939, 1943/A, 1943/B, 1944; CS. SEBESTYÉN Károly, 1907; FÁBIÁN Margit, 1973 171 GUNDA Béla, 1966. 65. skk. 172 Különösen SZTRIPSZKY Hiador, 1908, és újabban GUNDA Béla, 1966. lehet pontosan tudjuk, hogy ezeknek a kategóriáknak nincs (vagy ha van, igen csekély) a történeti értékük. A kutatások jelenlegi szintjén azonban aligha lehetséges, hogy ezeknél konkrétabb történeti kategóriákkal írjuk körül az elért eredményeket. Szinte csak a dunai halászat legújabbkori változásait tudjuk kroiiológiailag konkretizálni, egyszersmind értelmezni az „archaikus" és ,,modern" technika egyidejű használatát. — A folyamatos kutatások többé-kevésbé alkalmasak a technikai változások legfőbb tendenciáinak felvázolására, legalább az elmúlt száz évben történt változások bemutatására. IIa ezeket a változásokat a természeti és gazdasági-társadalmi-jogi feltételek átalakulásával szinkronban tudjuk értelmezni, valószínűleg tartalommal telítődnek a ma még csekély történeti értékű kategóriák. Л. halászati technika rendszerezésének problémái Korábban említettük, hogy HERMAN Ottó a halászat eszközeinek rendszerezési elveit a halbiológiában valé) jártassága révén munkálta ki. A „szerszámjárás főcsoportjait" (rekesztő-, kerítő-, emelő-, hajtó-, állító-, kereső-, vető-, tapogató-, hurokvető-, szigonyos halászat és horgászat) összefoglatóan jellemezve következetesen a halak élettani tulajdonságait — a szerszámokat használók ilyen jellegű ismereteit — sorolta fel, s így magyarázta meg az egyes fogási módok eredményességének a „titkát".

173 Nyilván a rendszerezés természettudományos megalapozottságának következménye, hogy az alapelveket szinte minden néprajzi monográfia vagy tanulmány szerzője érdemi kritika nélkül elfogadta.

174 A szuper-kritikus JANKÓ János korrekciója sem lényegi: csupán a „hígvízen valé) halászat" és a „jeges halászat" elkülönített tárgyalását tekintette indokolatlannak, mondván: ugyanazokat a szerszámokat mind a nyári, mind a téli halászatban használják.

175 Ujabban SÓLYMOS Ede ennél lényegibb változtatásokat javasolt. „Alkalmi fogásmódok"-ként kiemel173 HERMAN Ottó, 1887. 224-230. "' V. ö. azonban SZTRIPSZKY Hiador, ECSEDI István, NYÁRÁDY Mihály gyűjtési tapasztalatokra hivatkozó kritikai megjegyzéseit néhány szerszám és fogási mód HERMANétól eltérő rendszertani csoportba sorolásának indokoltságáról. 175 JANKÓ János, 1900/A. 43. 26