Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Novák L.: A Duna Tisza köze temetőinek néprajza

ben levő Embernek el temettetése meg előztessen az is rendeltetik, hogy a' melly Helységben és Városban Orvos lakik, a meg hólt addig el ne temettessen, míg ez által meg nem tekintetett, és meg tekintésről az orvos bizonyító tzédulát nem adott."

67 Éppen ezért rendelték el már korábban is a holt tetemek boncolását és 48 óra utáni temetését. Ettől csak akkor lehetett eltérni, ha valaki hirtelen halt meg, s meleg idő volt, vagy ha bűnesetet gyanítottak. Ilyen esetben az orvoson vagy borbélyon kívül a helység elöljáróinak is meg kellett tekinteni a tetemet.

68 Sok probléma adódott a 48 órás temetkezés előírása nyomán. Egy 1778-ból való körlevélből kitűnik: ,,némelly Helységbéliek nevezetessen halottakk el temetése felől szoross Magyarázattal vették, azt állítván, hogy minden testet 48 óráig el nem kelletik temetni, ha mindjárt fel puffad, megfakad, vagy másképpen is legg inkább Nyári időben irtóztató szagos lészen is", ezért Pest vármegye királyi jóváhagyással újból elrendelte, hogy „48 órák egyedül a' végre rendeltettek, hogy azon idő el folyása alatt bizonyosan meg tudódjék, hogy mely személy Halott'k láttzatik, büdösödni kezd, bizonyos jelt ad maga felől, hogy a' Lélek tülle el távozott, és valóságos Hólt test; Azért azutánn akárhol is gondolkodó tartózkodással nem kelletik lenni, hanem mihelyeset igenis büdösséget érezni fogják az Hólt Testnek, főképpen nyári időben, 48. órát ne várjanak, hanem előbbeni szokás szerént Isten hirivel temessék el."

69 A halál bekövetkezése után a végtisztességre felkészített tetem búcsúztatása a háznál történt. A tiszta szobában felállított ravatalon helyezték el a koporsót, s virrasztottak egy-két éjen át a rokonok, szomszédok, komák. A vármegyei rendeletek különösen ügyeltek arra, nehogy a házaknál a végtisztesség előtt álló holtak búcsúztatása káros következménynyel legyen a hozzátartozókra. Mint a kurrens levélben írják: „Bizonyos tapasztalásokból észre vétetődvén hogy a' Halálos betegségben levő vagy más hólt Emberek nyavalyái a' felettek való siránkozásbúl és a' reájok való borulásbul az Egésséges Emberekre is el ragadhatnak, azért is az illyetén meg rögzött szoká67 PML Nagykőrös Város Kurrens jk. 1800-1808. 122-123. pag. 1804. május 4. 68 PML Nagykőrös Város Kurrens jk. 1786-1788. 45. pag. 1786. május 2. 69 PML Nagykőrös Város Kurrens jk. 1778-1786. 11. pag. 1778. július 29. sok Ö Fölsége parancsolattyából tiltatnak és az Elöljáróknak parancsoltatik, hogy ezen rósz szokásoknak el törülésébe nagyobb keménységgel iparkodjanak".

70 Ezért láthatott napvilágot az szabályrendelet is, amely szerint a „történhető veszedelem és egyéb alkalmatlanság el távoztatása végett a' N. Vrgye az Elöljáróknak azt javasolja: hogy a'hol meg eshetik, és a' Lakosok balgatagsága mellyel a' hólt Testekhez józan okosság nélkül ragaszkodnak, akadályt nem tészen egy különös %árt helyet rendeljenek, a hol a büdösödö hólt test temetésig bátorságban mar adhasson."

1X Tehát a XVIII. század végén életbe léptek azok a rendelkezések, amelyek a temetkezés módját alapvetően meghatározták. Mindenek előtt megtiltották at(t, hogy a holttesteket a hájból a templomba vigyék, illetve a templom kerítésén belül ravataloznák fel, ahol a pap elbúcsúztatta az élők sorából eltávozottat. Pest vármegye leiratában utasította a falvak, mezővárosok elöljáróit 1775-ben, hogy „Felséges Aszszonyunk Kegyelmesen rendelni és igyenessen parancsolni méltóztatott : Hogy a' hólt Testek két napnál tovább ne tartassanak, hanem hova hamarább koporsóba tétessenek és be szegeztessenek; ne vitessenek pedig Ő' Templomba hanem egyenessen a' Temetőbe és ottan mennél mélyebben készített ''Sírba helyeztessenek."''. Tilalmazták továbbá azt is, hogy az elöljárók ne engedjék a halotti torok megtartását, s azt, akárki is a „Papnak, Mester'k harangozónak közönséges fizetésén fellyül akarmelly bátor kevés kölcséget is ne tegyen, sőtt a 'híjjában való hoszszas harangoztatást is el távoztassa."

72 70 PML Nagykőrös Város Kurrens jk. 1786-1788. 169. pag. 1787. január 30. 71 PML Nagykőrös Város Kurrens jk. 1799-1800. 129. pag. 1796. január 9. 72 PML Nagykőrös Város Protocollum Current. 1764—1778. 465. pag. 1775. október 16.; A temetkezés költséges voltának igazolására tanulságos felidézni a nagykőrösi Csizmadia Kovács János temetését 1756-ból. Tételesen kimutatva az alábbiakra költöttek: „5 szál deszkát vett f. 1„ 25 xr Koporsó szegekre „ 9 xr Koporsó tsinálásért „ 30 xr Sir Ásóknak „ 17 xr Szemfedélért csalán fátyol „ 51 xr 6. Kenyérért torra ,, 51 xr Borsot vett „ 12 xr Káposztát „ 9 xr 6 Rőf Gyócsot f. 1„ 42 xr Harangozásért fizetett f. 2„ — Harangozok „ 34 xr Deákoknak „ 24 xr Mondásokért „ 14 xr Professor Urnák „ 17 xr Kántor Urnák ,, 17 xr 226