Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Szilágyi M.: A magyar halászat néprajzi kutatásának elméletei és módszertani próblémái
melyet a nyelvészeti, újabban a régészeti és történeti (más résztémák kapcsán a néprajzi) kutatások jelentősen továbbfejlesztettek, és meghatározó elméleti jelentőségét megerősítették. 67 Bármennyire logikusnak látszik ilyen következtetés, feltétlenül igaztalan, ha ezzel egyszersmind a halászat tanulmányozásának eredményességét akarja valaki lekicsinyelni. Az óvatos folytatásnak ugyanis (nyíltan ugyan nem megfogalmazott) elméleti és módszertani megfontolásokból eredeztethető okai is voltak. 68 Az összehasonlító vizsgálatok (kimondva vagy kimondatlanul) rámutattak az összehasonlítások elmélettel megindokolt tendenciózusságának veszélyeire. BÁTKY Zsigmond pl. a ,,duga" halászó módról JANKÓ-idézte kaukázusi analógiákat elégtelennek, s így az etnogenetikai elmélettel támogatott „eredeztetést" megalapozatlannak ítélte, mert — tüzetesebb vizsgálatok nélkül is — sokkal szélesebb körű elterjedést tudott bizonyítani. 69 GUNDA Béla előbb a halászóhurok német eredeztetését cáfolta, bizonyítván, hogy az ,,egy eltűnőben lévő közös óeurópai eleme" a magyar halászatnak. 70 Összehasonlító néprajzi jegyzeteiben pedig előlegezte azt a felismerést, hogy egyegy ősi halászszerszám geográfiai elterjedése inkább etnikumtól független kulturális körök megrajzolására alkalmas, mintsem népek közvetlen érintkezésének, a kultúrjavak átadásának—átvételének bizonyítására. 74 Ezt a felismerést újabban az erdélyi mérgező és szigonyos halászat összefüggéseinek sokoldalú elemzése kapcsán teljes részletességgel kibontotta. Megállapította, hogy a nyaklószigonyokkal végzett miers, 1929 egyes szerszámok szláv eredetéről megfogalmazott nézetei évtizedekig nem inspirálták kutatóinkat. (V. ö. azonban GUNDA Béla, 1964, 1967/B, 1974. és ROHAN-CSERMÁK, Géza, 1963. újabb kutatásait.) 67 Az eredményekről és a kutatási lehetőségekről összefoglalóan: LÁSZLÓ Gyula, 1954. 459-479. (hozzászólásokkal); LÁSZLÓ Gyula, 1961; HAJDÚ Péter, 1968; VERES Péter, 1971; FODOR István, 1972, 1975; BALASSA Iván, 1974 (hozzászólásokkal). 68 Még akkor is így van, ha elméleti és módszertani tanulmányokban soha sem összegződött az ilyen tartalmú fenntartás. A néprajztudományban amúgy is meglehetősen ritkák voltak (egészen a legutóbbi időkig) az elméleti és módszertani számvetések . . . 6i) BÁTKY Zsigmond, 1905. 70 GUNDA Béla, 1938. 71 GUNDA Béla, 1938-1939. 72 GUNDA Béla, 1966/A, 1967/A 73 GUNDA Béla, 1974. 74 GUNDA Béla, 1964, 1965. halászatot a Kárpátok ősi kultúrájára jellemző jelenségnek kell tekintenünk, a halmérgezés ismerete pedig a mediterranum ,,kulturarea"-jába kapcsolható. 72 Azóta még tovább szélesítette azoknak a fogási mómódoknak a körét, melyeknek „eredetét" európai összefüggésekben kell keresnünk. 73 Amikor néhány finnugor varsatípus fejlődését vizsgálta meg GUNDA, 74 szintén nem a magyar őstörténeti problémák felől közelítette a SIREL1US U. T, s újabban a szovjet VASZILJEV V. I. 75 által felvetett technikatörténeti problémákat. Európai elterjedést adatolva a varsafejlődés egyik láncszemeként értelmezte ezeket az archaikus eszközöket. Ilyen meggondolások indokolták a halászati termelés „perifériájára" szorult ütőhalászati mód — a halkábítás — észak-európai kapcsolatait felvázoló vizsgálatot : a természeti viszonyok és a halászati mód szoros kapcsolatának, s ezzel együtt földrajzilag körülhatárolható elterjedési övezetnek a bizonyítását. 76 Általánosítva is fogalmazhatunk: azok az újabb kutatások, melyek egy-egy szerszám eredeztetésénck JANKÓ javasolta irányát megkérdőjelezték, kimondatlanul is szakítottak az etnogenetikai elméletnek alárendelt összehasonlító módszerrel. SÓLYMOS Ede például korántsem vállalta, hogy széles körű összehasonlító vizsgálatokat végezvén, részletesen ellenőrizze JANKÓ János eredményeit. Ha azonban megfogalmazta fenntartásait, egyes szerszámok újabbkori átvételének lehetőségére, a délszláv, illetve nyugateurópai halászat közvetlen hatására utalt. 77 Vagyis: a dunai halászat szerszámanyagának azt a rétegét igyekezett pontosan meghatározni, mely bizonyíthatóan újabbkori kultúrhatás vagy belső fejlődés eredménye. E kezdeményezések nyomán az összehasonlító halászati kutatások az utóbbi évtizedekben szervezetileg is mindjobban belekapcsolódtak az európai, s tovább: az egyetemes halászati kutatásokba. Az európai kutatási feladatok egyeztetését, közös program és módszer kidolgozását vállalták a tradicionális halászat kutatóinak nemzetközi tanácskozásai, melynek a kezdeményezői Közép- és Kelet-Európa etnográfusai voltak. A legutóbb Baján megrendezett konferencia előadásai tanulságosan kijelölték a magyar halászat „eredetének" vizsgálatakor figyelembe vehető össze75 VASZILJEV, V. L, 1962. 76 SZILÁGYI Miklós, 1963, 1965/A. 77 SÓLYMOS Ede, 1965. passim 15
