Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Szilágyi M.: A magyar halászat néprajzi kutatásának elméletei és módszertani próblémái

JANKÓ János halászati monográfiájának jelentőségét méltatva tulajdonképpen el kell vonatkoztatnunk a „témától". Munkája a magyar összehasonlító néprajz metodikáját előlegezte, s korántsem csak a halászati kutatásokat orientálta. A módszer kritikája sem a halászati vizsgálatokban kristályosodott ki.

30 Módszerének lényegét így fogalmazta meg: „az összehasonlító anyagot ott kell kutatnunk, ahol egyedül kutatható, vagyis azokon a területeken és népek között, amelyekhez a magyarnak a történelem, archeológia, nyelvészet és antropológia bizonysága szerint köze volt."

31 Ez a rövid idézet is jelzi, hogy nála az „elmélet" határozta meg a „módszert", s ennek egyenes következménye, hogy a tipológiai összehasonlításban egyetlen „sémával" dolgozott: „az olyan szerszám, mely egész Európában s az általam ismert Ázsiában csak a magyarnál és az osztjáknál van meg, ugor eredetű, vagy amely Nyugat-Európában és a magyarnál van meg, s Keleten hiányzik, az hozzánk nyugatról és pedig a németből jutott. Ha valamely szerszám megvan a nyugaton is, a keleten is, a magyarban is, nyilvánvaló, hogy a magyar onnan vette, ahova a név utal, ha a név orosz, a szerszám halászatunkba a honfoglalás előtt került, ha német eredetű, akkor a honfoglalás után kaptuk azt."

32 Ennek a mechanikusan leegyszerűsített, (s ráadásul a konkrét nyelvészeti eredményektől is erősen meghatározott) tipológiai összehasonlításnak a gyengéi főleg egy-egy következtetése mérlegelésekor ütköznek ki. Pl. a bonyolultabb szerkezetű magyar vejs^ét ugor, az egyszerűbb rácvejs^ét és beregi vejs^ét viszont osztják eredetűnek mondja, jóllehet az ún. magyar vejs^e egyetlen részelnevezése sem finnugor eredetű. A lényegében azonos szerkezetű methálót és mará^sahálót — elsősorban az etimológiai eredmények alapján — egymástól évezredes távolságban látja, pedig mindkettőt megtalálta „keleten". A nagyméretű kerítőhálót, a gyalmot, török hatásnak tulajdonítja, a szükségszerűen hozzákapcsolódó munkaszervezeti 30 A honfoglaló magyarság életmódjának néprajzi vizsgálatával kapcsolatos elméleti és módszertani problémákat a közelmúltban egy igen termékeny vita összegezte. BALASSA Iván (1974. - a halászatról: 577-580) vitaindító referátumát néprajzosok, nyelvészek és régészek közösen vitatták meg. 81 JANKÓ János, 1900/A. 56. 32 JANKÓ János, 1900/A. 41. 33 L. minderről KOROMPAY Bertalan, 1953. 242-244. tanulságos megjegyzéseit. formát (bokor, kompánia) viszont a vándorló magyarok orosz halászó szolgáival hozza kapcsolatba.

33 Végülis a finnugor együttélés korának halászatát feltűnően kevés eszközzel tudta jellemezni, ezek azonban „változatlanul" megőrzött szerszámok mind a magyaroknál, mind az obiugoroknál (vejsze, lábóhorog, méthálö, bocskorvarsás cége). Fel sem vetette annak lehetőségét, hogy az egymástól távoli népek technikai kultúrája külön-külön fejlődött, s ha egyes fogási módok alapelve meg is őrződhetett, a konkrét szerszám magán viseli az önálló fejlődés és a közvetlen szomszédokkal való bonyolult kapcsolatok nyomait is. A „kevés" finnugor eredetű szerszám és az évezredekig követhető „hatások" mondatták ki vele a halászat „ősfoglalkozás" voltának tagadását. Nem látta—a metodika korlátai miatt nem is láthatta — bizonyítottnak, hogy „a magyarnak akár az osztjákkal való együttélése idején, akár a török hatás idején a halászat olyan foglalkozása lett volna, melynél fogva őt »par excellence« halászó népnek lehet tekinteni."

34 Л magyar halászat eredete tudománytörténeti jelentőségét mégsem szabad azon mérnünk, hogy a módszer mechanikussága miatt az eredmények nem bizonyulnak maradandónak. Éppen ez a módszer bizonyította az összehasonlító néprajzi kutatások lehetőségét és szükségességét, amint ezt a kortársak pontosan meg is fogalmazták. CZIRBUSZ Géza például (aki jónéhány kritikai észrevétellel illette mind a módszert, mind az eredményeket) így összegezte véleményét: „ . . .roppant megfigyelő tehetségével, s mélyreható kritikájával minden egyes halászati eszköznek ereddetét, geographiai elterjedését és fejlődését typologikus úton kiderítette, s fölfedezte zsenialitásával a kapcsolatot, mely a magyar halás^s^ers^ám s a magyar nemzet ethnikai kialakulása között fennforog, s ezzel bevezette az ethnographiát mint argumentumot a magyar kritikai történelembe."

33 Jelenkori méltatója ugyanezt emeli ki: „először tesz kísérletet arra — írja BALASSA Iván — hogy az anyagi kultúra összehasonlító néprajzi vizsgálata segítségével a magyar őstörténet egyes kérdéseibe bevilágítson."

36 JANKÓ kezdeményező érdemei még nyilvánvalóbbak a finnugor kutatások fényében. Halászati mo34 JANKÓ János, 1900/A. 599. 35 CZIRBUSZ Géza, 1901. 48. - L. még NAGY Géza, 1900; ACSÁDY Ignác, 1900; SEMAYER Vilibald, 1902, 36 BALASSA Iván, 1968/A. 325; 1. még BALASSA Iván, 1975/A. 12