Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Szilágyi M.: A magyar halászat néprajzi kutatásának elméletei és módszertani próblémái

MUNKÁCSI Bernát etimológiáinak egy részét — részben elméleti, részben módszertani okok miatt — a nyelvészeti kutatás ma már nem veszi figyelembe.

23 Munkájának szándéka és eredményeinek végső summája mégis nagy jelentőségű. Nyelvi elemzésekkel bizonyította, hogy a rekesztő és hálós halászat kezdetleges formáit már az őshazában, a finnugor együttélés korában ismerte a magyarság; a török nyelvű népekkel való huzamos érintkezés tökéletesebb hálókkal, a szigonnyal és a horgokkal ismertette meg vándorló őseinket; a dél-orosz (szláv) hatás eredményeként további elemekkel gazdagodott az eszközanyag, amit a honfoglalás utáni német hatás csak kiegészített. Az eredmények ilyen summás összegzése is érezteti a ma már könnyen cáfolható, illetve vitatható részleteket. A szláv -magyar nyelvi érintkezések problémája pl. sokkalta összetettebb: elsősorban a Kárpát-medencében talált szláv csoportok nemcsak nyelvi, hanem sokrétű kulturális hatását hangsúlyozza a szlavisztikai kutatás.

24 E vitatható eredmények tükrözik mégis a legegyértelműbben, hogy MUNKÁCSI az összehasonlító nyelvészet által kidolgozott magyar etnogenezis mennyire egyértelmű bizonyítékait vélte megtalálni a halászati szókincsben. Röviddel utána ugyanezt az etnogenetikai elméletet, valamint MUNKÁCSI etimológiai eredményeit elfogadva látott munkához az etnográfus JANKÓ János. Л Magyar halászat eredete című nagyszabású monográfiájának módszeréül a tipológiai összehasonlítást — a HERMAN által csak lehetőségként felvillantott módszert — választotta, s arra keresett választ, hogy а finnugor együttélés korától milyen hatások érték a halászati eszközanyagot, hogyan gazdagodott új meg új elemekkel а halászati technika.

15 A magyar halászattal kapcsolatos ismereteit JANKÓ János szinte kizárólag HERMAN monográfiájából merítette. Elfogadta tipológiai eredményeit; ha HERMAN típusként jellemzett egy-egy szerszámváltozatot JANKÓ is kiindulási alapnak tekintette. De: a szőrszálhasogatásig eljutva vitatkozott minden 23 L. pl. KNIEZSA István, 1974. 19-20. sommás ítéletét, és PAPP László hozzászólását a legutóbbi, őstörténet és néprajz viszonyát tárgyaló konferencián (BALASSA Iván, 1974. 598.) - MUNKÁCSI munkásságáról összefoglalóan OLÁH Éva, 1967. bibliográfiája tájékoztat. 24 V. ö.: KNIEZSA István, 1974. - MOÓR Elemér sokrétű (olykor vitatható — és vitatott) munkásságából csak a halászati összefoglalásaira hivatkozunk: MOÓR Elemér, 1927, 1963. 25 JANKÓ János, 1900/A. olyan ötlettel, melyet egyes szerszámok „eredetéről" megkockáztatott.

26 Főleg akkor illette ironikus (sokszor igen indulatos) megjegyzésekkel, amikor a HERMAN-idézte párhuzamok nem voltak egyeztethetők a magyar őstörténet elméletével. A két nagy tudós személyes ellentétét azonban szükségtelen részleteznünk. Hiszen JANKÓ János — legalábbis az összehasonlító anyag fölényes ismerete miatt — okkal-joggal volt ironikus. Beható tanulmányokat folytatott a finn és orosz múzeumokban, könyvtárakban; főleg az igen gazdag orosz halászati (bár gazdasági, s nem etnográfiai célú . . .) irodalmat ismerte alaposan. Emellett ZICHY Jenő gróf tudományos expedíciójának tagjaként orosz és osztják lakta területeken helyszíni kutatásokat is végzett. Végül is olyan mennyiségű finn, orosz, osztják, török, részben nyugati halászati anyagot ismert meg, hogy valóban véletlen egybeesésnek tetszett számára minden összehasonlítás.

27 Kettejük módszerének lényegi különbsége — s ebből következően „kibékíthetetlen" ellentétük — mégsem azon múlott: melyikük mennyire ismerte az öszszehasonlító anyagot. Sokkal inkább a JANKÓ által elfogadott, HERMAN érdeklődésén viszont kívül eső etnogenetikai elmélethez való viszonyon. Ennek következménye, hogy vitájuk alig érintett lényegi kérdéseket.'8 HERMAN még a jogos észrevételeket is „személyes megtámadtatásnak", „hitelrontásnak" fogta fel, s nem vette észre, hogy éppen JANKÓ János adott távlatot munkájának, bekapcsolván a magyar anyagot azokba az összefüggésekbe, melyekre ő maga is utalt. JANKÓ viszont nem akarta tudomásul venni, hogy az összehasonlító vizsgálatok révén tulajdonképpen a HERMAN-kezdeményezte magyar őstörténeti kutatásokat igyekezett elmélyíteni : a Relativ kronológia rendjébe illesztette az „ősmagyar" halászatot — egy készen kapott elmélet segítségével.

29 .í.. 26 Pl. JANKÓ János, 1900/A. 27 Könyve létrejöttének történetéről, a kutató utakról 1. JANKÓ János, 1900/A. 1-48. (Bevezető fejezet) Múzeológiai előzmény: JANKÓ János, 1892—18$3. Munkásságának értékelése : KOROMPAY Bertalan, 19|3; BALASSA Iván, 1968/A, 1968/B, 1975/B, KODOl||NYI János, 1968. 28 Vitájukhoz L: HERMAN Ottó, 1900/A, 1900/B, 1900/C, 1900/D, 1900/E; JANKÓ János, 1900/B; JANKÓ János -SEMAYER Vilibald, 1900; JANKÓ János-NÉCSEY István, 1901. 29 HERMAN és JANKÓ munkásságának és vitájának korrekt értékelése: CSERMÁK Géza, 1955. 492. 11