Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Henkey Gy.: Etnikai embertani vizsgálatok taxonómiai eredményei Közép-Magyarországon
formákról szabadszállási 37 és dunapata ji 38 tanulmányomban emlékeztem meg. Az első csoportra (163—165. és 167. kép) a nagyközepes-magas termet, erős csontozat és izomzat jellemző, a fej igen hosszú, középszéles, meso-dolichocephal, az arc középszéles, középmagas, lepto-mesoprosop, az orr egyenes vagy enyhén konvex, a közepesnél erosebben vagy kissé erősen kiálló. A második csoportra (169—171. és 172., 173. képek) a nagyközepes-magas termet, vékonyabb csontozat és gyöngébb izomzat a jellemző, a fej hosszúigen hosszú, középszéles-széles, mesocephal, az arc középszéles, magas-középmagas, lepto-mesoprosop, az orrhát erősen konvex, igen erősen kiemelkedő. Ez a csoport közel áll ahhoz a változathoz, melyet Lipták iráninak nevez 39 . A harmadik csoportra (175., 176. kép) a kisközepesközepes termet, a vékony csontozat és gyengén fejlett izomzat a jellemző, a fej enyhén hosszú, középszéles, mesocephal, az arc középszéles, magas-középmagas, lepto-mesoprosop, az orrhát konvex, enyhén magas. A keleti mediterrán jellegekkel leggyakrabban Szabadszálláson, Fülöpszálláson és Kunszentmiklóson találkoztam, igen gyakori a turanid típussal való keveredés (166. és 168. kép). A fenti három csoportba nem sorolt alakokat a 174. és a 177. képeken mutatom be. Megjegyzem, hogy az orientálóid jellegek lényegesen gyakoribbak a férfiaknál, mint a nőknél. Az alacsony-kisközepes termetű, dolicho-mesocephal, barna-fekete hajú, barna szemű gracilis mediterrán típus a 178. és a 179., az ugyancsak dolicho-mesocephal, barna-fekete hajú, barna szemű, de magas termetű atlanto-mediterrán pedig a 180. képen látható. Az általam vizsgált területen a gracilis és az atlanto-mediterránok lényegesen ritkábban észlelhetők, mint az orientálóid formák. Az általam vizsgált mongoloidokra (181—188. kép) a járomcsont nagy teste és frontális lapultsága, az alacsony orrhát és orrgyök, a ferde, keskeny szemrés és a sárgás bőr a jellemző, méretek és jelzők szempontjából az egységes jellemzés nem lehetséges. Megjegyzem, hogy hazánk területén markáns mongoloid jellegeket csak nőkön észleltem. A mongoloidként bemu37 HENKEY Gyula: Szabadszállási kunok embertani vizsgálata. Népkutató Kör Évkönyve 1962/63, 25. 38 HENKEY Gyula: Dunapataj népességének etnikai embertani vizsgálata. Anthrop. Közi. 17. (1973), 109. 39 LIPTÁK Pál: I. m. Budapest, 1969, 222-223. tátott egyének lényegében europomongolidok, közel állnak a turanidokhoz, de egyes jellegek eltérnek az összes magyarországi turanid változatoktól, a mongoloid jellegek pedig erősebben észlelhetők rajtuk. A turanidoktól eltérő jellegek a magas morfológiai arcmagasság, a lepto és mesoprosop arcjelző, a hátrahajló homlok, a konká-v orr és a 185. és 186. számú egyéneknél a fej és az arc lényegesen kisebb méretei 40 (utóbbinál a morfológiai arcmagasság és az állkapocsszöglet-szélesség kivételével). Az uráli (europo-s^ibirid) típussal (189. kép) az általam vizsgált területen csak igen t itkán találkozhattam, előfordulása anyagomban az egy ezreléket sem haladja meg. Jellemző a nagy, frontálisan lapult járomcsont, az erős glabella, a hátrahajló homlok, az alacsony fej és a mesocephalia. A magas, karcsú, szőke, kék szemű, mesocephal, leptoprosop északi típus (190., 191. kép) előfordulása nem éri el az 1%-ot. A 192. képen a cromagnoid (Liptáknál cromagnoidA) típust mutatom be. Jellemző a magas, robusztus alkat, sötétszőke haj, világos szem, mesocephalia, euryprosopia és a kiugró gonion táj. Az általam vizsgált népességekben markáns formában nem fordult elő, a közölt kép (192) az Orosháza története és néprajza című kiadványban jelent meg 40a , Farkas Gyula felvétele 40b- Az általam vizsgált területen e típus gyakorisága sem éri el az 1%-ot. A fényképtáblákon szereplő személyek antropológiai jellemzőit az 1. táblázatban közlöm, a bemutatott személyek származási helyét (helység, megye) a 2. táblázatban adom meg. Az áttekintés megkönnyítése céljából a 3. táblázatban községenként tüntettem fel az általam végzett vizsgálatok taxonómiai elemzésének eredményeit is. A 3. táblázat adatai azt mutatják, hogy az autochton eredetű népességek jelentős részénél a törökös magyarokkal kapcsolatba hozható turanid, pamíri és előázsiai típusok együttes előfordulása eléri vagy megközelíti azt a százalékot, amelyet Lipták a honfoglaló magyarokkal kapcsolatban kimutatott 41 . 40 A fej és az arc kisebb méretei nálunk a mongoloidokra sem jellemzők. 40/a FARKAS Gyula-LIPTÁK Pál: A lakosság embertani képe In: Nagy Gy. (szerk.): Orosháza története és néprajza 2; Orosháza, 1965, 27. tábla. 40/b д fényképezésnél közreműködött Gerencsér Szabó Tibor és Pónyai Sándor. 41 LIPTÁK Pál: I. m. Acta Arch. Hung. 8. (1957), 228. 400
