Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Fehér Z.: Bátyai népmesék

vagy mint Szürkelő Pétör, Erdőtipró, Vasgyúró erdei életét. ,,A főtátosnak vannak legényei, akiknek parancsol. Mondja, hogy merre menjenek, mit csináljanak. Egyik hozza a vizet, másik a felhőt, harmadik . . . hát ott is sütnek meg főznek. Egyszer a kunyhóba főztek . . ." A 80 esztendős Okvátovity István 1962-ben táltosmondák felidézése közben a következő mese-szüzsét mondta el igaz történetként. „Két testvér vót az. Veszekedtek. A nevit nem tudom. A mezőn verekedtek karddal. Valami fejedelmek vótak, hogy ki nyeri meg a vitézséget. Annyira legyőzték egymást, hogy a sárkány gyütt a segítségükre. Az is tátos, csak az lehetett. Valami ilyenforma vót. Az erősebb fejedelem, aki letörte a bátyját, annak gyütt segítségire. Annak vót egy sípja, és még annyi ereje vót, hogy a zsebibe nyúlt, és füttyentett egyet avval a síppal. Akkor termett ott a sárkány. Tizenhárom feje vót. És akkor elengedte a bátyját. Leugrott és levágta a sárkánynak mind a tizenhárom fejit karddal. Mégis ő vót a győztes. Aztán kibékültek a bátyjával, megin közösen elosztották a vagyont." A mesék gonosz vén banyái a legelevenebben élő hiedelemalakkal a boszorkánnyal azonosíthatók. Természetfölötti hatalmukat, alakváltoztató képességüket mindig a becsületes emberek kárára használják. A bátyai néphitben a táltos szoros kapcsolatban áll a remenicei sárkánnyal. Egy hiedelemmondában ezt a szörnyeteget egy fajszi dunai molnár csapta agyon. A Marci és Annus című mese sárkánya szintén tóban lakik, szüzeket követel adóban. Tündérmesékben hatlábú, nyolclábú lóról hallunk. Hiedelemmondánkban háromfülú ló szerepel, de a fölös testrész itt is a természetfölötti képesség jele. Meséinkből és hiedelemmondáinkból egyaránt rekonstruálható a Felső, a Középső és az Alsó világból álló világkép, amelyben az első a Mennyország, az utolsó a Pokol keresztény képzetével fonódott össze. Ebben a három világban játszódik pl. a Vén bakancsos kalandjai с mese cselekménye. Egy adatközlőm villámláskor bepillantott az Égbe, aranypalotát, aranyhintót látott benne. A bátyai táltosjelöltet táltosősök ragadják a Magasságba, ahol „kertek, füvek, fák" vannak. A táltosjelöltet épp úgy zsákba kötve röpítik a túlvilágra, mint ahogy Furfangos Jakab is zsákba kötve húzza a plébánost a „Mennyországba". Tündérmeséinkben a hős hordóban vagy kosáron ereszkedik le az Alsó világba, hogy mátkáját kiszabadítsa. A hordóban vagy kosárban való utazás boszorkánytörténetekben is előfordul, s a boszorkányok ilyen módon gyakran alagútba, pincébe, mély verembe viszik áldozatukat. Tündérmesék hősei gyakran sípjukba fújva kérnek segítséget, hívják össze népüket. A bátyai Pajika dedónak, a híres pásztornak is volt varázserejű sípja. Hangjára annyi nyúl szaladt elő, amennyit ő kimondott. Hasonló rontópraktikákat találunk a mesékben és a hiedelemmondákban. A legendamesében a körtefára ragad a halál, a mondában méhkashoz a tolvaj. A Nap csak akkor süt ki ismét egy mese cselekménye folyamán, amikor az óriás kibontja a zsebkendőt. A fajszi Luca Péter szintén zsebkendője kioldásával engedte szabadon a szolgabíró hintaját. A természetfölötti lényekkel való találkozás gyakori színhelye mindkét műfajban a temető, időpontja pedig az éjfél. Éjfélkor lopják el a tündérek az aranyalmát, éjfélkor vív meg a királyfi a temetőben a kísértettel, s éjszaka akarja megölni őt a boszorkány. A hiedelmek szerint éjféli misén lehet meglátni a boszorkányt, éjfélkor lehet kihúzatni a földből a kincset, ha kiállják szó nélkül a kísértetek zaklatásait. A kísértetekkel küzdő királyfi azért győzhetett, mert kardjával varázskört rajzolt maga köré. A varázskör a boszorkánytudomány elnyerésekor szerepel a néphitben. NAGY Olga a mérai cigányok között azt tapasztalta, hogy „mese és hiedelem szerves részei egymásnak".

46 Ez a szerves egység, mint láttuk, Bátyán is megvolt, de míg a hiedelmek főként élménymondák formájában tovább élnek, a tündérmesék lassan feledésbe merülnek. MORVA Y Péter szerint „A babonás történetek kedveltségét élményszerűségük és rövidségük, másrészt — érdekes módon — babonás tartalmuk adja. A bennük élő misztikus elemek a tündérmesék csodás elemeinek szerepét veszik át, s az emberben élő örök gyermek meseigényét elégítik ki. Hisznek is benne, nem is. Olyanféle szerepet töltenek be népi közönsé46 NAGY Olga, 1974. 52. 47 MORVAY Péter, 1976. 59. 338