Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Solymos E.–S. Göldner M.: A kalocsai érsekuradalom halászati szerződései 1725–1916
előírt sommás eljárás után az előleges biztosítási végrehajtást is ide értve es^kö^ölni, egyszersmind az uradalmi hátralevő haszonbér követelések és károkra nézve a bérlök magukat egyetemlegesen insolidum lekötik a női hozományt is ide értve és a s^er^ődés zálog jogilag leendő betáblá^ásába is beleegyeznek, a be és kitáblá%ási költségek a%on esetre a bérlőket illeti." Aláírták Gáli Ignátz, Gál Szüle: Stift Mari, Taub Jósef, Taub Sül Stift jozifa, Kováts Mihály, -f Kovács Szül. Sztukics Mária, Májer Alajos, Majer Sülét Pászmán Erzsébet, Bokányi András, -[-Bokányi Szül. Kaiszer Terézia, Neugebauer Anton, -f-Neugebauer Szül. Paukhard Katalin, Ay Antal, -|-Ay sz: Pentenritter Katalin mindannyi irni nemtudók helyet néviró ifj. Kovács Alajos. Nagyjából ugyanezek bérlik tovább is, az 1879— 81-es évekre. A részletesen felsorolt területet egész pontosan nem ismerjük, mert a szerződésből egy darab leszakadt ,hiányzik. Az 1. pont még megjegyzi, hogy ,,az erdők belsejében külön haszonbérbe adott szántó földek, kaszállók s legelőkre nézve megjegyeztetik, hogy ezen területenkeni halászatot a halászati haszonbérlők csak úgy gyakorolhatják, ha a földhaszonbérlőknek kárt nem okoznak, s azokkal előre kiegyeznek". A bérleti díj 2000 Ft. Uj, hogy az óvadékot takarékpénztárba helyezik, s az a bérlőknek fog kamatozni. Csökkent a beadandó hal mennyisége: az udvar számára csak 6 és fél mázsa asztali halat, és egy métermázsa vizát vagy tokot kell az első félévekben beszállítani. A beszállítandó halmennyiséget már csak kilóban adják meg, kilónként 30 filléres áron. Aláírások: Gáli Ignácz Mari neje, Reitman József, ne: Mari, Taub József és Jószefa, Kovács Mihály és Sztukics Mari, Májer Alajos és neje Pázmán Erzsébet, Rausch Istvány és Kata, Schnid Johan, Schmid Elisabet, Ay Antal, Katalin, ifj. Tinusz Antal és Vágner Mária. 1880—1882 évekre a felső vizet a tolnaiak bérlik: „Foktü község felső határától kezdve 0 Sükösdi határban levő vajas torokig, úgyhogy a Gemenc^} határban fekvő forgó halastó, valamint minden a vajastoroktól kezdve fölfelé a külső belső bogyiszlói, várszegi, és foktői határokban létező dunai és egyéb halászati jogok egészen a bérlőket illetik. — Kivétetik azonban Stern Mór úgy nevetett Góga nevű kisbériét területe és az úrbéri elkülönítés folytán Bogyis%ló község tulajdonát képelő 308 hold és 642 Dó'/ belső határbeli földterülete, mely jelenleg a% uradalom biztosítására haszonbérbe van adva, -de ezek is azon vizeikben, melyek a Dunába ömlenek halrekeszt nem alkalmazhatnak." Bérleti díj évi 3200 Ft., 6.5 mázsa asztali nemes hal, és 1 mázsa viza vagy tok, mindig a második félévben. A halászati törvény is előreveti árnyékát: „7 м Haszonbérlők a halászati jog bitorlása, töltése lés, víz lecsapolás, vagy bármely más közbejövő változás miatt, legyen az hatóság vagy törvényhozás általi eltiltása a halászatnak, a volt úrbéri község vagy más uradalmi területen bér lök az uradalomtól bérelengedést be és leszámítást nem követelhetnek, erről előre határozottan lemondanak, sőt ha a halászat a törvényhozás, vagy törvényhatósági intézkedés folytán az ivás idején betiltatnék, bérlők ezt minden kártérítési igény nélkül tűrni tartoznak". Franz Kappeter und Magdalena Kappeter, geborene Sauter, Wolcher Josef, Maria Musbacher geborene Musbacher, Nikolaus Adam -|-Lambert István névirój a Stettinger József, -(-Lambert Istvánné Szül: Lieber Borbála névírója Stettinger József. Aláírása hiányzik, de a szövegben szerepel Schaller Ferenc is. 1883-tól 85-ig a felső vizet 3700 ftért, a már ismert feltételek mellett Kappeter Ferenc, Wolcher József, Ádám Miklós és nejei tolnai halászmesterek, 1886-tól 1888-ig 2800 ft-ért Kappeter Ferenc—Szauter Magdolna, Volker József—Mosztbauer Mária, Ádám Miklós, Ádám Ferenc—Erez Johanna, Wolf Ferdinánd—Kappeter Mária, Wolker Gotthárd— Perler Mária, Rencz József—Ádám Anna, Frazon Josef— Frech Mária bérlik. 1892—94 közt új nevek tűnnek fel: Uszléber Antal—Schnetzer Borbála, Renz Antal —Wieszner Katalin, Schaller József—Nagy Teréz, Frech Márton—Mink Mária, Vida Ferenc— Neiner Anna, akik 3620 Ft-ot fizetnek, az ismert mennyiségű halat adják be, de 40 krajcárt kapnak a korábbi 30 helyett. 1895—97-re Schmidt József és neje Müller Éva 3600 Ft-ért veszi ki a felső vizet. A szöveg terjengősebb, de lényegében azonos a korábbiakéval. Új viszont a következő rész: „Miután pedig haszonbérlők az érseki uradalom által megjelölt vizterületeken a haszonélvezet és halászati joggyakorlására vonatkozó 1888 évi XIX t. c. I. és II. fejezet alatti §§ban megállapított feltételek alatt, illetőleg a haltenyésztés érdekében a hivatkozott törvény Ш. fejezete 18 és következő §§ban meghatározott tilalmi idő szigorú és pontos betartása mellett 83
