Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Szilágyi M.: A magyar halászat néprajzi kutatásának elméletei és módszertani próblémái

d) Jónéhány olyan halászszerszám is akad, mely szerkezeti változtatás nélkül, vagy lényegtelen változtatással különböző fogási elvekhez alkalmazható. A bokorháló pl. — egymagában használva — a parti bokrokból kiűzött halak fogására szolgál. E szerszám kisebb változatát — szákként — léken át történő emelőhalászatra lehet használni. Ha ugyanezt az eszközt csoportosan, szorosan egymás mellett engedik vízbe (vagy lék alá), a megzavart halak útját tudják vele „elrekeszteni", s ugyanúgy halásznak, mint az emelőhálók sora felé hajtott halak esetében. A bokorbáló a nyél 90 fokos elfordításával kaparóhálóvá alakítható; nyél nélküli változata viszont húzott szerszám, kece-féle lehet.

180 Ha a halfogási elvek és a szerszámok összekapcsolásának ilyen kombinációs lehetőségeit hangsúlyozzuk, természetesen nem akarjuk vitatni HERMAN rendszerezésének elméleti megalapozottságát. Csak a fogási módok és az egyes eszközök többoldalú összefüggéseit igyekeztünk érzékeltetni. Л rendszerezésnek ezzel feltétlenül számolnia kell. A s^ers^ámtípusok meghatározását is ennek figyelembevételével kell majd revideálnunk. Nemcsak arra kell tehát figyelemmel lennie az újabb kutatásoknak, hogy HERMAN típusmeghatározásai olykor következetlenek : az azóta összegyűlt adatok ismeretében világosan látható, hogy egy-egy variánst típusként jellem%ett.

xm Elsősorban azt kell kiemelnünk a típusmeghatározáskor, hogy egy-egy szerszám miként variálható a fogási elvek, illetve ezek kombinálása megkívánta módon. Konkrétabban : vannak olyan szerszámok, melyeket csak akkor sorolhatunk be a halbiológiai tényezők meghatározta „főcsoportok" valamelyikébe, s ezen belül azonos típusba, ha egyszersmind hangsúlyozzuk, hogy milyen apróbb szerkezeti változtatások szükségesek a más fogási elvekhez alkalmazáshoz. Ha viszont az apró módosításokra, szerkezeti változtatásokra jobban figyelünk, arra is következtethetünk, hogy a szerszámkészlet egészének is, az ehhez tartozó egyes szerszámoknak is van „stabil" része, mely kiegészítéssel—változtatással konkrét fogási alkalmakhoz igazítható, s van „eszményi" része, mely csak 180 A bokorháló különböző funkcióiról 1. HERMAN Ottó, 1887. 311-316; ECSEDI István, 1934. 191-192, 195196; GUNDA Béla, 1934; SÓLYMOS Ede, 1960, 1965. 177-178 stb. 181 A típusmeghatározások következetlenségeit példamutatóan korrigálta SÓLYMOS Ede, 1974. alkalmilag „testesül meg" konkrét szerszámokban. Tanulságos lehet ebből a szempontból pl. a horogfélék rendszerezésének ismételt végiggondolása. A különböző horogkészségekre szerelt úszók és súlyok nem tartoznak a szerszám „stabil" részéhez. Ezért a HERMAN által leírt lábóborog tulajdonképpen olyan parti horognak (csapóhorog) tekinthető, melyre a jelző szerepét betöltő úszót erősítettek.

182 Több ugyanilyen tökúszó rákerülhet a véghorogra is, ami ezáltal tetöhorog lesz.

183 Vagyis az előbbi esetben a csapóhorogtól, utóbbi esetben a fenékhorogtól tipológiáikig elkülöníthető ugyan a tartozékokkal felszerelt horogféle, de az így létrehozott változat csak alkalmilag testesül meg konkrét szerszámban ; nem őrzi a halász a „szerszámos kamrájában". Az alkalmilag létrehozható, nem állandósult eszközöket célszerű potenciális szerszámkészletnek tekinteni.

184 E fogalom azonban többet is jelent ennél: a technikai tudás egészét jelöli, megkülönböztetvén a tényleges szerszámkészletet a létrehozhatótól. A halászok tudásanyagában egyenként, és az általánosított értelmű „halászati technika" egészében mindig sokkalta több fogási mód és szerszám-féle „akkumulálódik", mint amennyinek használatára egy-egy halásznak (halászati üzemnek) lehetősége és szüksége van. A tudásanyagban -- a potenciális szerszámkészletben — bennfoglaltatnak mindazok a fogási módok és eszközök, melyeket az általános technikai fejlődés valamikor is létrehozott, s melyek a technikai fejlődés adott szintjén ismét létrehozhatók, (esetleg az „újrafelfedezés" szintjén.) A tényleges szerszámkészlet ehhez képest sajátos szelekció eredménye: csak azok a szerszámok tartoznak hozzá, melyek az átlagos, a mindennapos lehetőségeket figyelembe véve a folyamatos halászathoz elengedhetetlenül szükségesek. De: csak akkor ideális a tényleges szerszámkészlet, ha lehetőséget ad alkalmi eszközváltozatok létrehozására is, ha nem szükséges új anyagú új szerkezetekkel bővíteni a szerszámkészletet, hanem elegendő — a tudás-anyag éppen szükséges részletét aktivizálva — a meglevőket variálni, változtatni, kombinálni. 182 A parti horgokról 1. HERMAN Ottó, 1887. 362. skk; ECSEDI István, 1934. 168. skk. 183 L. ECSEDI István, 1934. 171. skk.; SZABÓ Kálmán, 1937. 379. skk. 184 A potenciális szerszám-készlet fogalmát korábban nem enynyire átfogó értelemben használtam : SZILÁGYI Miklós, 1971. 28