Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Szabó L.: A kiskunsági puszták emléke a mai Jászságban
akkor megvetette a lábát és a lovak hiába húzták, féken tartotta a kereket. Ütötték, verték de hiába. Egyszer meg hirtelen levetette magát az ökör és úgy húzatták a földön, akkor se kelt fel. Ráengedték a kutyákat, harapdálták, de meg se mozdult. Valahol vettek egy hát szalmát, rágyújtották, de akkor is úgy maradt. Félig megpörkölve nehezen felrakták a szekérre úgy hozták haza, de akkor mán nem kellett csak a mészárosnak. A másik meg otthon vadult meg, kitört az udvarra a tanyán. A nagyapám egy szekérre menekült, még nem volt larakva róla a széna és ahogy szaladozott az ökör, vadászpuskából lövöldözött rá. Ettől mégjobban megbőszült. Elküldtek Semberger mészároshoz. Az behúzódott egy taglóval a nagy körtefa mögé és valahányszor elment mellette a jószág ütött mindig egyet a homlokára. Egy ilyen rosszul sikerült vágástól átugrott a földgáton a szomszédba. Ott lett olyan ordítás, hogy szerencsére visszaugrott. De az ökör is kezdett fáradni, akkor oszt a mészárosnak végre sikerült az ütés, úgy megcsapta a taglóval hogy térgyrerogyott. Azután még vagy kétszer-háromszor sújtott rá, akkor kimúlt." (Jászfelsőszentgyörgy, Török Sándor, 1970. 82 éves). 3. A harmadik csoport rendkívül népes, de csak néhányat idézünk. Legnépszerűbb a Bogár Imréről szóló ballada vagy balladák : „Esik eső Sf(ép csendesen csepereg, Bogár Imre a csárdában kesereg: „Kocsmárosné bort ide a% asztalra, Legszebb lányát állítsa ki strá^sára!" „Édesanyám én a strá^sát nem állom, Amottjönnek a fegyveres Zsandárok.'" Bogár Imre nem vette e%t tréfára, Felugrott a keselylábú lovára. Kis pej lova nem vitte öt messzire, Egyenest a Kerek erdő szélibe, Lova lába megbotlott egy gyökérbe, Ott fogták meg Bogár Imrét fektébe. „Arra kérném én a %sandár urakat, Ne kötőfék meg a gyenge karomat. Hadd írjam meg én a feleségemnek, Gondját viselje a két gyermekemnek. Sem csikósnak sem gulyásnak ne adja, Mer ott csak a betyárságot tanulja. Sem csikósnak, sem gulyásnak ne adja, Mer ott csak a betyárságot tanulja." (Jászárokszállás, 1969. Rankasz Józsefné 80. éves). Partando J--70 E-sik e-só' í2tpcsendesen сьере-гед Bo-gal- Ут-re acsárdí-Ьап kese-reg коаяа-т-яе borti-ck ai asi-tal-ra Legszekb lányai állit-sa ki sird isá-ra . „Bogár Imre híres betyár vót, a jászsági pusztákon is sokszor megfordult, amikor még megvolt Árokszállásnak is Kerekegyháza. Valahol ott fogták el Kerekegyházán, ott van az a Kerekerdő. Aztán felakasztották ugye, mert a betyárokat ha elfogták felakasztották, másképp nem bírtak velük. Bogár Imre tüktös bundában, szép lovon járt mindig. Mikor elfogták is azért fogták el mert a lova lába megbotlott egy gyökérbe, meglőtték a kezét is, azért mondja, hogy ne kötözzék meg a gyenge karomat." A „Zavaros a Tisza" kezdetű, ugyancsak Bogár Imre nevéhez fűzött ballada is hasonló népszerűségnek örvend a Jászságban, de Bogár Imre alakjához kötik a „Tisza partján elaludtam", „Betyár gyerek az erdőbe", „Mikor mentem Jászberénybe" kezdetű balladás dalokat is. О a legnépszerűbb betyár — nyílván mert köze is volt a Jászsághoz — a helyi Borsos Sándor és Fazekas Dávid mellett. 50 „A legény meg a kalocsai asszony beszélget. Kérdezi a legény a vásárban : — Hová való kend, néni? Ka-lo-esára va-ló vagyok, ó Széni 3d-nos. Mi van a kosarába néni? — Bukta, lelkem, bukta. — Énekkel mondja ked', mer' felrúgom! 6 r~, ••— j-... •— j-?— т ?rr ki-vel iú-rós, be-lü! ma-kos, 6 Sunt -là-nos! " U.a. a Jászságra vonatkozó anyag. 317
