Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Fehér Z.: Bátyai népmesék

alakítják át, ezt nagyon fontosnak tartják, ha nem a megszokott nyelven mondják el a mesét. Ha nem tudnak jobbat, megtartják változatlanul a nevet. Jancsi és Juliska itt Jóska és Marica. Markáfa a magyar változatban Rafael, a furfangos Jakab János bácsi lett. Fehérlófia Szürkeló Pétör és Milos Kobilos (kb. Kancafia Miklós) néven is szerepel. Kurjakburjak és Teta-lesa magyarul Farkas koma és Róka koma. A kétnyelvű közösség jellegzetes alkotása Erdőtipó (Erdőtépőből) és Lakatbráda (jelentése: Lakatállú) neve. Zsuburic egyszer Zsburinc alakban szerepel. A bátyai mesekincs gyarapításához az itt élő földbirtokos valamint intézői is hozzájárultak a század elején. így beszélt erről az 53 éves Miklósity Szőke Pál, akinek nagyapja faluszerte híres mesélő volt, s mint községi esküdt társaságban gyakran találkozott az uradalom intézőivel. ,,Vót egy gróf Vigyázó itten. Családtalan vót, de olyan jólelkű gróf vót. Vótak neki kasznárjai, intézői, és ezek a könyveket olvasták, a Grimm-meséket, és a cselédeknek, napszámosoknak elmondták. Meg az elöljáróságnak viccbül is borozás közbe, oszt így kerültek a faluba a mesék. Vagy a szolgálólányoknak mondták el, akik a fürdőszoba tartályába hordtak vizet. így szaporodtak a mesék . . . Meg a béresgazdáknak, kocsisoknak . . . így terjedt." A magyarul hallott meséket aztán legtöbbször rácul mondták tovább. Nemrégiben DOMOKOS Sámuel mutatott rá a kétnyelvű mesemondók kultúraközvetítő jelentőségére, arra, hogy milyen fontos szerepük van a mesevándorlásban, hisz ezek az emberek az egyik nyelven hallott mesét „megformálják és terjesztik a másik tudott nyelven is."

36 Л mese társadalmi funkciója „Népmesekutatásunk célja nemcsak a mese felépítésének, eredetének, motívumainak és terjedésének vizsgálata, hanem a mesélés folyamatának, a mese életének és a közösség életében való funkciójának megismerése" — írja BÉRES András.

37 36 DOMOKOS Sámuel, 1967. 547. Faragó Józseffel ellentétben ő is átkötésről, átfogalmazásról beszél 37 BÉRES András, 1955. 433. Hasonló: KOVÁCS Ágnes, 1943. 6-7. Él-e még Bátyán a népmese? A 40 éven felüliek majd mindegyike tud mesét, emlékezetükben megőrződtek az ifjúkori meseélmények. Ezt a passzív mesetudást érdeklődésemre általában föl is tudják idézni. Igazán jól azonban csak azok mesélnek, akiknek többször volt alkalmuk aktivizálni mesekincsüket. Repertoárjuk ezeknek is kicsiny, a nagy mesemondó egyéniségek 30—40 éve kihaltak. Azóta csökken is a mesehallgatási igény és a mesélési alkalom.

38 Mesehallgatás céljából már nem járnak össze az emberek, de társaságban néha-néha még fölhangzik a mese. Férfiak tündérmeséket már nem mondanak, de szívesen adnak elő és hallgatnak tréfákat. Nagymamák unokájuknak és egy-két szomszéd gyereknek el szoktak még mondani rövidebb meséket. Ezek közül a Zsuburic és a Kobilka gyermekmesének tekinthető. De ma már gyermekeknek mondanak el néhány más szintén rövid tündér- és tréfás mesét. (Aranyhajú ikrek, A szerencsés buta testvér, A gügye legény megnevetteti a királylányt). Közhely ma már, hogy „A mese nemcsak vigasza, hanem „credója" is az emberi léleknek."

39 Miklósity Szőke Pál, aki dolgozott ínségmunkások között, járt a fronton, volt fogságban, rabságban, kórházban elmondta, hogy mindenütt szívesen mesélt, de másoktól is hallgatott mesét. „Az emberek, amikor ráérnek, mindig a jobblétet kívánják. Mondják, ki mit tud főzt ni, meségetnek egymásnak ilyen vicceket, má amit kíván a fiatalember, vagy öreg ember is megkívánja." Meséiben éppen ezért az étkezések és szerelmeskedések fontos témák illetve epizódok. Mesét csak azoktól tudtam gyűjteni, akik valamikor falu nincstelenjei vagy a középréteget jelentő néhányholdasok közé tartoztak. Özvegy Zsebics Pálné például azzel tért ki kérésem elől: „Mink nem mesétünk, nem értünk rá meséni. Vót 12 hold födünk, ott vótak nálunk a községi bikák, vót mindig bérös, azokat is el köllöt látni. Vót nekünk egyéb gondunk, nem a mese." 15 éve azonban éppen tőle és férjétől szép élménymondákat és ál-hiedelemmondákat gyűjtöttem. Valószínűleg a jobbmódúaknái ezek töltötték be a mese szerepét. 38 VÉGH József, 1944. 7. A bátyákhoz hasonló volt helyzet a Sárréten, ahol szinte mindenki tudott mesét, de nagy mesemondó egyéniségek nem voltak. 39 NAGY Olga, 1974. 17. 329