Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Szalay Gy.: A haldokló félegyházi szélmalom

4. kép. A „Bajzák-féle", később „Pajkos-féle" néven ismert szélmalom eredeti helyén, a Kis Mindszenti úton (Feltehetően Szabó Kálmán készítette a felvételt az 1920-as évek elején) A Magyarországon használt kézimalomról, mint legrégibb történelmi emlékről a Szent Gellért legenda emlékezik meg. Ez a legenda a 106. évből való, Szent Gellért püs­pök, Szent Imre herceg nevelőjének az életleírása. Egy kedves és ránk nézve nevez tees eseményt örö­kített meg minden időkre. Elmondja, hogy Szent Gellért püspök Szent István királyhoz sietett, mert meg akart menteni egy magyar nemest, akit a király valami vétségéért igen keményen szándékozott megbüntetni. Útközben reáesteledett, s egy kísérő szerzetes baráttal, Waltherrel egy polgár ember házában hált meg. Éjféltájban malomzörgést hall, pedig messzire ott malmot nem látott, és cso­dálkozott, hogy miként lehetséges az. Míg ezen elgondolkozott, kis idő múlva, mindjárt dalolni kez­dett az asszony, aki a malmot hajtotta. A püspök csudálkozva mondja: Walther, hallod-e a magyarok symphoniáját, hogyan hangzik? És mindketten ne­vettek az éneken. Minthogy a malmot csak egy asz­szony húzta a kezével, és az ének magasra szökött, 5. kép. Pajkos Szabó István szélmolnár munka közben, a garat mellett. Az 1920-as években készített felvétel. a püspök pedig közben ágyba feküdt, még moso­lyogva hozzátette: Walther, mondd meg nekem, miféle dallamú ének ez, mely a maga hangmenetével szent elmélkedésemet félbenhagyatja? Walther így felel a szentnek: Ez egy ének modu­latiója; az asszony, aki dalol, ennek a gazdának a szol­gálója, akinél szállva vagyunk, és ura gabonáját őrli most, mikor másféle malmot nem találhat az ember ezen a vidéken. Szent Gellért erre így szólt: Vajon szerszámmal vagy keze munkájával forog-e ez a malom? Walther feleié: Szerszámmal is, kézi munkával is. Óh, csudálatos dolog, mondja Gellért, hogyan él az emberiség, mert ha szerszám nem lenne, a munkát ki bírná kiállani! Boldog ez az asszony, aki más hatal­ma alá vettetve, köteles szolgálatát ilyen szelíden, zúgolódás nélkül, vígan teljesíti. S parancsolá, hogy az asszonynak nem csekély súlyú pénzt vigyenek. így szól ennek a 900 éves, terjedelmes, régi legen­dának a malmot érintő része, de érdekes rész azért is, mert első írott adat, mely a magyar népdal ősi voltát 388

Next

/
Oldalképek
Tartalom