Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Novák L.: A Duna Tisza köze temetőinek néprajza

mai állomány és az eredetileg közölt fejfaformák között lényeges különbségek adódnak. Kérdés, hogy végbement-e oly nagy mérvű stílusváltozás, amely a mai egységes típushoz vezetett, vagy pedig Biczó a nagykőrösi fejfák közé sorolta a környező helységek fej fáit is. Kétségtelen, az 1900-as években még lehetett a múlt század közepéről, vagy még korábbról való fej fákat találni, azonban — mégha szórványosan is — az utóbbi időszakban kellene előfordulni belőlük, ugyanis nem ritka dolog a XIX. század végéről származó sírjel a temetőkben. Feltételezhető, hogy a nagykőrösi temető fejfa anyagának bemutatásakor a szerző tekintetbe vette a környező települések, így Abony, Tószeg fejfatípusait is, amelyekkel a közölt fejfák rokonságot mutatnak. Ezt a véleményünket erősíti meg egy 1891-ből való közlés, amely a nagykőrösi temető gombosfákkal ékesített részletét mutatja be. Ezen a rajzon ábrázolt fejfák a ma is látható, egységes formakincsű gomhosfákVsX azonosak.

11 Nóvák József Lajos közlése nyomán kétség merül fel a péteri temető fejfáival kapcsolatban is. Ezek a fejfák nem azonosak a ma is meglevő (igaz jelentősen megfogyatkozott számú) fejfákkal. Több fejfa gyömrői és monori típusú (a 414, 416-os számú), amelyeket — mivel most már nincsenek meg Péterin — feltehetően a szomszédos helységekből áttelepültek hozták magukkal.

12 Meg kell említenünk OLASZ Ferenc értékes fényképalbumát, amelyben Magyarország különböző helységeinek fejfáit, közöttük a Duna—Tisza közéről valókét is összegezi. A művészi felvételeket KÓS Károly tanulmánya egészíti ki.

13 A honismereti gyűjtőmunka is hozzájárult több helység temetőinek néprajzi feltárásához. Itt említhetőek meg a dömsödi, kiskunlacházi, kunszentmiklósi, valamint a majosházi temetők néprajzáról írt dolgozatok.

14 Ezeket tanulságosan kiegészíti a szigetszentmiklósi református temetők festett koporsóiról készített pályázat.

15 11 Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben VII. Magyarország II. k. Budapest, 1891. 229. 12 NAGY Dezső, 1974. 180-181. 13 OLASZ Ferenc 1975. " FÖLDVÁRI Zsuzsanna, 1970, 1971, 1974; PÉTERI Zsuzsanna, 1975.; L. még kisebb utalásokat a Duna—Tisza közéről LAKATOSNÉ KÁKONYI Margit, 1964.; „Műgyűjtő" 1971.

1. sz.; SELÉNDEY Szabolcs (szerk.) 1972. 66.; KORNISS Péter, 1975. 15 VÖŐ, Imre, 1975. A fából faragott sírjelek mellett az eddigi néprajzi kutatás figyelembe vette a sírköveket is. BURGYAN Miklós a magyarországi szív alakú sírjeleket összegező közleményében említést tesz a Budapest környékén megtalálható, közöttük a szigetszentmiklósi református temető sírköveiről, amelyeket fényképfelvételek alapján bemutat.

16 Az eddigi kutatások tehát a figyelmet elsősorban a fából készült sírjelek népművészeti formakincsére irányították, s részben érintették a temetkezési szokásokat is. A temető azonban „komplex jelenség". A temető szervesen illeszkedik a településrendszerbe, a temetkezési szokások révén pedig a társadalmi élet avatott kegyeleti helye. Mindez a temetkezés rendjében, a sírjel állításában jut kifejezésre. A temetők komplex kutatására BALASSA Iván hívta fel a figyelmet. A temetőnek, mint rendszernek kutatásán kívül kívánatosnak tartja magának a temetőnek részletesebb vizsgálatát; pl. a flóráját, faunáját is, hiszen a növényvilág esetében ott számos olyan virág, vagy másféle növény őrződött meg, amely a népi kultúra egy korábbi jellemzője volt.

17 E tanulmány kísérletet tesz arra, hogy egy nagyobb terület, tájegység temetőinek néprajzát öszszegezze a XVIII. századig visszamenően. Mindez igen sokrétű feladat elvégzését, sok probléma megoldását kívánja meg. A Duna—Tisza köze földrajzi értelemben változatos résztájakra bomlik,

18 s etnikailag hasonlóan differenciált népessége is. Témánk szempontjából érdekes, hogy egyes települések átvészelték a tötökdúlást, zöme pedig újátelepült a XVII. század végén, a XVIII. század elején. Az etnikai viszonyok kutatása elsősorban a sírjelek egy jelentősebb csoportjának, a fejfáknak vizsgálatában játszik fontos szerepet, ugyanis lehetőség kínálkozik arra, hogy a fejfaállítás-szokását megkíséreljük megmagyarázni. A temetők néprajzának kutatásakor hangsúlyozzuk azok helyzetét a településrendszerben, valamint — a temetkezés módja révén — helyzetét a népesség szokás-rendszerében. így lehetőség adódik arra, hogy a temetkezési szokások részeként a sírral, a sírjellel részletesebben foglalkozzunk. Munkánkat segíti az is, hogy alkalmunk van történeti adatok fel16 BURGYAN Miklós, 1972. 330-334. «BALASSA Iván, 1973, 225-242.; SELÉNDY Szabolcs (szerk.), 1972. 18 Lásd PÉCSI Márton (szerk.), 1967. 220