Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Égető M.: A lakáshasználat változásai a szanki tanyákon az utóbbi száz évben

21. kép. Bölcső az ágy mellett. Szánk. — M NA Itsz.: 18 680. — Fotó:Janó Á. 1964. Fig. 21. Cradle beside the bed. Szank. Inv, number in the Hungarian Ethnographic Archiv: 18 680. — Photo: Á.Janó, 1964. Рис. 21. Люлька рядом с постелью. Санк. Фото А. Яно, 1964 г. kásáról, de már a legidősebb sem feküdt ilyenben gyermeke születése alkalmával.

93 Amíg gyermekágyat feküdt az anya, a gyermek mindig mellette volt. Később kicsi korán napközben az ágy lábánál, éjszakára pedig tekenyöbe tették. E célra nem szereztek be új teknőt, hanem az egyik mosóteknőt használták. Ebben is fürösztötték. Karszékre tették az ágy mellé és megtámasztották. A század elején már csak a nagyon szegények használtak teknőt, vagy, ha olyan gyorsan jöttek egymás után a gyerekek, hogy még a nagyobbat sem lehetett kivenni éjszakára a bölcsőből. Ez idő tájt legtöbb házban volt böcsö. (21. kép.) ,,'Pácás elejű böcsök vótak a szépek, módosak, de azokat mesfór csinálta." A bölcső helye nappal a kucó előtt vagy az ágy végénél volt, nyáron pedig, ha már egyhónapos elmúlt a gyermek, kitették az udvarra, félárnyékos helyre. Ha már tudta mozgatni a bölcsőt és félni kellett, hogy kiesik, akkor lekötötték. Teknőben csak addig alhatott a kisgyermek, amíg pólyázták, mert azzal hamar felborult. A bölcsőben, ha nem szorította ki Részletei eléggé elhomályosultak. Egyesek szerint addig volt így az ágy, amíg a gyermeket meg nem keresztelték, mások szerint egy hónapig. Л szúnyogháló szemverés ellen védte a% asszonyt. Keresztelésig a gyermeket sem vitték ki az udvarra, s ha egyedül kellett hagyni a szobában, olvasót tettek a pólyakötőhöz, mert különben kicserélték a rosszak. helyéről a következő testvér, akkor 2 éves koráig is alhatott. Ezután került a kucóba éjszakára is. A nagyhalat csak kivételes esetben használták alvásra. Fiatal házasok alhattak itt ideiglenesen vagy, ha messziről jött és megbecsült vendég érkezett Egyszerű szállóvendégnek csak szalmát vittek be a házba vagy trót(sákot tettek le a földre. Ha pedig csapargóféle volt, akiben esetleg még tetűt is gyaníthattak, akkor csak az istállóban adtak szállást neki. 5. A nyári életmód „Nyáron az élet széjjelterül, kihúzódik a házból az udvarra, s a házon belül is újabb helyiségeket tölt meg" — írják Fél Edit és Hofer Tamás az átányi lakásmóddal kapcsolatosan.

94 Ez a paraszti viszonyok között általános érvényű megállapítás fokozottan érvényesül vizsgált tanyáinkon. A nyári időszakban valamennyi házimunka kikerül a lakóházból az udvar meghatározott részére. A lakóház megszűnik nappali tartózkodási hely lenni. Csak kivételes alkalmakkor veszik igénybe, mint pl. ha a nagylány udvarlója jött el. Ilyenkor nyáron is a hájban (szobában) beszélgetnek. A legény az ágy mellé ült a székre, a lány pedig vele szemben a padra vagy lócára. Az anyja be-be ment hozzájuk egy pár pillanatra. Egyébként nyáron át nappal be sem mentek hétszámra a házba. Éjszakai alvásra is igen korlátozott mértékben vették igénybe. A nyári életmód szerteágazó mozzanataiból a három legfontosabbat, az alvóhelyeket, a fö^és és az étkezés helyét emelem ki az alábbiakban. a. Alvóhelyek Az alvóhelyek tekintetében nyáron (kb. júniustól szeptemberig) a variációs lehetőségek szinte korlátlanná bővültek. Altalános vélemény, hogy a szabad levegőn legjobb aludni. Ősszel, ameddig csak lehetett, kint aludtak, néha még a hó is meglepte őket. Csak a komolyabb hidegek beálltával húzódtak fedél alá. Ebben azonban feltétlenül közrejátszik az a körülmény, hogy igen hasznosnak is tartották, mert így reggel hamarabb felébredtek, s az éjszaka folyamán 94 FÉL Edit-HOFER Tamás, 1967. 122. 181