Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Bárth J.: A dunai átkelés és a révjog bérbeadásának néhány kérdése
BARTH JÁNOS A DUNAI ÁTKELÉS ÉS A RÉVJOG BÉRBEADÁSÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE Kapcsolat a Duna két oldalán élő népek köpött A XVIII— XIX. században, de valószínűleg korábban is, a Duna nem volt néprajzi értelemben vett határ, választóvonal. A nagy folyó két oldalán élő vízparti emberek gyakran mentek át a túlsó partra. A Duna legtöbb szakaszán élénk népi kapcsolat élt a két part lakosai között. Az összemosódást, a kapcsolattartást könnyítette az a körülmény, hogy sok helyen a Duna fő ága mellett számos más Duna-ág húzódott. E mocsaras területeken, a Duna-ágak között sok helyen falvak éltek, amelyeknek földrajzi adottsága hasonló volt, attól függetlenül, hogy a fő Duna-ág egyik, vagy másik oldalán feküdtek. A Nagy-Duna tehát néhol szinte „elveszett" a sok Duna-ág között. Már csak ezért sem jelenthetett olyan éles határt, mint a szabályozások után. Mindez különösen elmondható a Dunapataj—Baja közötti Duna-szakaszról, ahol a két part lakosainak gyakori és sokféle népi érintkezéséről tanúskodnak a történeti források. A XVIII—XIX. században gyakori volt, hogy a Duna-balparti emberek a másik oldalon, így a paksi, a szekszárdi és a szekcsői szőlőhegyen birtokoltak szőlőket. Többször előfordult, hogy a Kalocsai Sárköz falusi kocsmáiban Szekszárdon vagy Pakson vásárolt bort árultak a kocsmárosok. Szinte természetesnek véljük, ha perekben, vallomásokban arról olvasunk, hogy patajiak, ordasiak, hartaiak Paksra jártak ,,heti vásárra" a XVIII. században. Itt adták el terményeiket, állataikat. Az sem meglepő, hogy kalocsaiak és a környező falusiak gyakran felkeresték a szekszárdi országos vásárokat. Különösen sokszor megfordultak itt a kalocsai iparosok. E gazdasági, termelési és kereskedelmi jellegű kapcsolatokon kívül se szeri se száma a közvetlen népi érintkezésnek. Ezek legfontosabbika a két part népének összeházasodása volt. Olvashatunk és hallhatunk például hartaiak és paksiak, délebbre az ordasiak és a madocsaiak, vagy balparti reformátusok és a Tolna megyei Sárköz reformátusainak összeházasodásáról. Átköltözésekre is szépszámmal került sor. Többször előfordult, hogy balparti területek perei alkalmával a jobb oldali falvakból hívtak tanúkat. Ezek az emberi, gazdasági és hivatali kapcsolatok gyakorivá és fölöttébb szükségessé tették a dunai átkeléseket. Az átkelés módját meghatározta, hogy az év melyik szakaszában, és mely falu tájékán történt. Egyes átkelők a maguk vízi járművét vették igénybe. Az egyéni átcsónakázásra azonban nem mindenütt, nem mindenkor és nem mindenkinek volt lehetősége, így a Duna melléki nép többsége a biztonságos átkelés érdekében a réveket vette igénybe, illetve ahol nem tiltotta a révtulajdonos földesúr, vagy ahol sikerült kijátszani a tilalmat, a dunai molnárok csónakjainak ilyen jellegű szolgáltatásával élt. A réveket 1 természetesen nemcsak a vízmenti lakosok használták, hanem távolabbi tájak utasai is. Külö1 A rév szót a Duna melléki falvak népe a v hang elhagyásával r/-nek ejti. Ez a nyelvi jelenség tükröződik néhány XVIII. századi Kalocsa környéki irat szövegében is. Kutatott területünkön a rév szónak több jelentése is él. A legfontosabb kettő: 1. Vízi átkelőhely, ahol pénzfizetés ellenében a rév üzemeltetőjének vízijárművén lehet átkelni. 2. Csendes vízterület, általában a folyópart „öble". Olyan hely, ahol a kis vízi járműveket, pl. csónakokat bátran kiköthetik. Régen ilyen helyekre kötötték ki a hajómalmokat. A rév szó második jelentésével magyarázható, hogy a Duna partján gyakran találunk révösszetételű hegyneveket, leggyakrabban Malomrév alakban. Ezeknek a helyeknek természetesen nincs közük a vízi átkelés céljait szolgáló révekhez. A jelenségre a XVIII. század végén már a nép is felfigyelt. Erről tanúskodik a patajiak 1976. évi vallomása a biskói és a zádori rév perében. Előzőleg a zádori párt azzal próbált érvelni, hogy régóta él a Zádori rév helynév. Ez szerintük arra vall, hogy igen régi az itteni átkelőhely. Ezzel szemben a 97