Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Solymos E.–S. Göldner M.: A kalocsai érsekuradalom halászati szerződései 1725–1916

4. Bild. Jónitz József Fischermeister von Baja und seine Frau sunk, bár a pesti és budaiak közt is voltak analfabéták. Ennek ellenére nemcsak a háló húzásához, és az evezéshez értettek, de jómódú üzletemberek is voltak. Hogy valaki egy ilyen dunai bérletbe belevágjon, ahhoz tőke kellett, felszerelés, és üzleti kapcsolatok, hogy a zsákmányt értékesíteni is tudják. A jómód, s a polgári öntudat sugárzik a bajai múzeumban őrzött, ismeretlen festő által készített portrékon, melyek Jonitz Józsefet és feleségét ábrázolják. A zsinóros fekete mellényen 7—7 ezüst pityke látható, ami a hagyomány szerint a halászmesterek rangjelzője is volt. Bal kezének mutatóujján pecsétgyűrű, melyen az elnagyolt ecsetvonások ellenére is sejthető a kezében halat tartó Szt. Péter, akit a pecsétlenyomatról ismerünk. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy már a 18. sz. végén, tehát a — bár hanyatló — céhes világban, a céh keretein belül kialakultak azok a bérleti formák, melyek lényegében 1945-ig megmaradtak. A jobbágyság eltörlése, a céhek megszűnése, a folyószabályozások és ármentesítések kimutathatók a halászati módokban, eszközökben, a halászok életkörülményeiben, társadalmi helyzetében, de alig érezhetők a bér4. kép. Jónitz József bajai halászmester és felesége beadó és bérbevevő jogi viszonylatában. Kitűnik az is, hogy a sokszor nosztalgiával emlegetett hajdani halászat szerződésekkel, törvényekkel és rendeletekkel körülhatárolt gazdasági tevékenység. 15. Der Siegel des Bajaer Fischers Jónitz Ferenc, 1836 15. ábra. Jónitz Ferenc bajai halász pecsétje, 1836 92