Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Solymos E.–S. Göldner M.: A kalocsai érsekuradalom halászati szerződései 1725–1916
1. ábra. A Komáromi Halászcéh pecsétje (felirat olvashatatlan) 1745 1. Der Siegel der Fischerzunft von Komárom, 1745 (mit unlasbarer Inschrift) ban meg Tartani és annak ususában méltóztatni Másképpen kegjelmes Uram a^mint Excellenciád akarja avagj kivánnya, ötödébül semmiképpen fel nem vállalhattyuk, s meg sem У arthat tyúk, mert legényeket is ugj magunknak nem sikeredhetünk és nem is kaphatunk, Azért mi kéns^erittétünk és kéntelenittetünk halóinknak el adásával és el vesztegetésével magunkat meg károsítani. Minek okáért Excellenciádnak Lábainal Alá^atossan Leborulván instálunk, hogj eddig Tapasztalt hűségünket munkáinkat fáracságunkat, és mindenekfelet a^on Tanyáknak s halászó eszkó\ünknek elkészítésére meg kívántatoterhes kölcséginket méltó 'Tekintetbe vévén, azon kegjelmes Résoluciojárul is, mely 1735dik esztendőben die 24 Aprillis l^et Kalocsán meg emlékezvén, méltóztassék Excellenciád az régi állapot és mod szerint ugy mint az t hatodban bennünket megtartani. Menybéli kegyelmességét es kegjes Grátiáját Excellenciádnak s Nagyságodnak hosszú Eletéért, és boldog megmaradásáért, gyakran Isten eleiben nyújtandó könyörgésünkel, és alázatos s mindenkori hűséges szolgálatunkul is meghálálni igyekezvén, Alázfitossan Esedezünk kegjes Excellenciád e/ó't, és kérjük hogj méltóztassék ez e n Alázatos instánciánkra meg örvendeztető kegjes válasz^zdt küldeni, Hogj tudhassuk magunkat mihez alkalmaztatni avagj accomodálni, Maradunk Nagjságodnak Ugy mint kalocsai Gabor Érsek kegjelmes Urunknak Mindenkor hiv és alázatos szplgai Az komáromi Nemes Halász Czéhnek érdemes Tagjai" 2. ábra. Fóris Márton komáromi halász pecsétje, 1746 2. Der Siegel des Komáromer Fischers Fóris Márton, 1746 3. ábra. Puszma István komáromi halász pecsétje, 1746 3. Der Siegel des Komáromer Fischers Puszma István, 1746 Tehát a tőkék miatt a tanyák gyorsan romlanak, tisztításuk sok munkát igényel, ezért hivatkozva az 1735-ös megállapodásra, kérik a hatodrész visszaállítását. Azt is említik, hogy azelőtt a helyreállított tanyák után egész esztendőben vagy még tovább, nem kellett fizetniük. Sokban különbözik az „ide föl való" az „ide le való" vizektől. Az instállásnak nem volt eredménye, talán azért sem, mert az érsek meghalt. Az utód beiktatásáig az uradalom bevételei az Udvari Kamarára szálltak, s ezért nagyon pontos elszámolásokat készítettek. Közvetlen e sorok írása előtt talált rá Bárth János az 48
