Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Farkas Gy.: A magyarországi etnikai embertani kutatások módszertani problémái

az összlakossághoz viszonyítva 10 és 20% között van a megvizsgált személyek száma. Ezek: Dömsöd, Fájsz, Foktő, Fülöpszállás, Gyoma, Homokmégy, Jászboldogháza, Jászdózsa, Nagybaracska, Szakmar, Tápé. Sajnos azonban az összlakossághoz viszonyított százalékos arányt tekintve a többi minta (mint Dunapataj, Gyöngyöspata, Jászszentandrás, Kunszállás, Mátraderecske, Orosháza, Szabadszállás, Vésztő) egyáltalában nem elégíti ki a reprezentatív mintavétel követelményét. S végül vannak olyan vizsgálatok (Bugac, Lajosmizse, de főként Karcag, Mezőkövesd és „Nógrád megye"), melyek — mivel ezek a lakosság 5%-át sem érintették — erősen megkérdőjelezik az eredményeket. Természetesen sokkal kedvezőbb a helyzet akkor, ha csak az ú.n. törzsökös, tehát három generáción át a kérdéses helységben született lakosok, illetve leszármazottaik számát tekintjük és csak a felnőttekre vagyunk figyelemmel. De még ezek ismerete mellett is megmarad a kétely: reprezentálja-e az ilyen minta valóban a kritériumainknak megfelelő populációt? Vegyünk egy-két példát. Ha az Orosházán megmért 2001 egyén az őslakosság 20%-át jelentené, eszerint Orosházán csak 10 000 „őslakos" élne, míg a többi 22 ezer bevándorolt volna. Azonban nem ez a valóság, mivel a lakosság túlnyomó többsége Zombáról bevándoroltak (mai őslakosok) leszármazottjának tekinthető, így a 2001 fős minta a településre nem lehet reprezentatív. Városok esetében a helyzet általában így alakul. Hasonlóan nem tekinthetjük jellemzőnek a településre a 24 638 lakosú Karcagon vett 315 fős minta eredményeit sem. A mintaterjedelem ilyen módon való alakulásának kettős oka van: részben megvalósíthatatlan nagyobb minta elérése, részben a szerzők sem törekedtek erre. A megoldás is kettős: olyan lélekszámú helységeket kell kijelölni a vizsgálathoz, ahol a megfelelő nagyságú mintavétel biztosítható, másrészt a kutatóknak úgy kell megszervezni a vizsgálatokat, hogy a véletlenszerű, de reprezentatív mintavétel megvalósítható legyen. Ez általában az évi tüdőszűrésekhez kapcsolódva megoldható különösen akkor, ha ehhez egy központi (pl. Antropológiai Bizottsági) irányítás is járulna. A vizsgálatba bevonni kívánt személyekkel szemben támasztott kritériumok természetesen a kutatás céljától függnek. Mivel az etnikai embertani kutatások elsősorban a helyi lakosság genezisét igyekeznek kideríteni, így ez határozza meg a feltételeket is. Általános követelményként említhető az, hogy a megvizsgálandó személy, valamint szülei és nagyszülei is a kérdéses helységből származzanak. Mivel a vizsgálat értékelésénél túlnyomó többségben, a taxonómiai módszer érvényesült, ezért a vizsgált személyek is elsősorban (Henkey vizsgálatainál kizárólag) a felnőttekre korlátozódtak. Azonban az „őslakos felnőtteknek" is legalább 20%-át be kell vonni a reprezentatív mintába (ennél több jobban biztosítja ugyan a valós jellemzők elérését, azonban egy bizonyos százalékon túl már olyan kicsi a pontatlanság, hogy nem gazdaságos a minta terjedelmének növelése). Külön hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy a felnőttekre korlátozódó mintavétel csak az életkorral nem változó jellegek esetében helyes (pl. dermatoglifa vizsgálat). Általános tapasztalat, hogy a kutatók hajlamosak a 20% kiválasztásánál ú. n. szisztematikus hibát elkövetni. Ez úgy jelentkezik, hogy mivel előbb-utóbb kialakul a kutatóban a népesség tanulmányozásakor a „jellemző"nek ítélt képe és ugyanakkor a mintavételnél a férfiak, nők, valamint a különböző felnőtt korosztályúak természetes megoszlásának arányát is biztosítani kell, a kutatók hajlamosak (hansúlyozom, hogy az előbbi kritériumoknak megfelelő egyének közül) ennek a 20%-nak a kiválasztásánál az általuk jellemzőnek, átlagosnak, gyakorinak ítélt jellegegyüttessel rendelkező személyeket előnyben részesíteni a vizsgálat során. Ilyen módon mintájuk nem lesz véletlenszerű. De lehet olyan eset is, hogy néhány száz egyén után az a vélemény alakul ki, hogy ez a minta sem különbözik antropológiai jellemzőit tekintve (helyesebben morfológiai, megfigyelhető jellegeit tekintve!) egy másik korábbitól, tehát felesleges további vizsgálatokat végezni s megelégszenek kisebb minta térj edelemmel is. Az említett szisztematikus hiba a téves eredmények egyik legsúlyosabb forrása lehet, főként azért, mert jelentkezése sokszor a kutatók akaratától függetlenül is bekövetkezhet. Egy gyermekvizsgálatnál a testsúlyméréskor a kövérebb leányok természetes módon a sorok végén helyezkednek el. Ha nem mindegyik gyermeket mérjük meg, ezek nyilván nem kerülnek be a mintába, átlagunk lényegesen kisebb lesz, mint a valódi s máris elkövettük a szisztematikus hibát. Az elmondottak mind a vizsgálat lebonyolításának módjától is függnek tehát. Korábban az antropológusok egyegy családot kerestek fel s az adatgyűjtést házaknál végezték. A vizsgálatba az került be, akit meggyőztek annak szükségességéről, akik abba önként beleegyeztek. Elég volt tehát egyetlen elutasító válasz ahhoz, hogy a település egy-egy utcájában, vagy kisebb részén lakók (az elutasító példáján „felbuzdulva") távol maradjanak a vizsgálattól. Mivel ez esetleg nagyobb létszámú családok, ún. „hadak" közül a mintából egyik-másik teljes hiányát is előidézhetik (ha azok pi. a településen belül is egymáshoz közel laktak, megbeszélhették a vizsgálat tényét), eleve torzítja az általános képet. Az önkéntesség elve ma is érvényesül. Az évi tüdőszűrés keretében (amely viszont kötelező) gyakorlatilag az egész település lakossága elvonul a kutató előtt. Mivel mindenkit nem lehet megvizsgálni (de ez nem is szükséges), mert ehhez nagyobb létszámú kutatócsoportra is szükség lenne, nagymértékben a kutatótól függ, hogy kik kerülnek bele a mintába. S ez a kiválasztási lehetőség a szisztematikus hibának a későbbiekben korrigáihatatlan forrásává válhat. Összegezve az eddigieket : az elfogadható és a matematikai-statisztikai elveknek is megfelelő véletlenszerűen kiválasztott reprezentatív minta alkalmas csak általánosításokra. Az ennél kisebb minta, amelyen esetleg még a 450