Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Henkey Gy.: Etnikai embertani vizsgálatok taxonómiai eredményei Közép-Magyarországon
módszerét pedig 1956 és 1960 között Lipták professzorral való megbeszélések alapján sajátítottam el, a pamíri típus jellegeinek megismerését is neki köszönhetem. Az általam átvett Lipták-féle morfo-taxonómiai szemlélet lényeges ismérvei közül a legfontosabbak: a túlnyomó jellegek szerinti besorolás, a kvantitatív jellegek mellett a kvalitatív jellegek fokozottabb figyelembe vétele, a jellegek sokszor túlságosan is öncélú elemzése helyett a jellegegyüttesek felismerése és a jellegek taxonómiai különbözőértékűségének szem előtt tartása. A taxonómia tétén kapott segítséget Lipták Pálnak ezen a helyen is megköszönöm 16 . A Liptáktól átvett taxonómiai szemlélet legfontosabb tételei időközben már nyomtatásban is megjelentek 17 ' 1819 . A taxonómiai rendszer terén általában Lipták felfogását követem, a turanid típus andronovói jellegű változatát Ginzburg professzor segítségével határoztam meg 2u > 21 , az alföldi változat tekintetében Bartucz nézetét vettem figyelembe 22 . Az általam vizsgált területen gyakoriság szempontjából az első helyen álló, europo-mongolid jellegű taranid típus a Dél-Szibériában és Közép-Ázsiában a bronzkor óta őshonos, europid jellegű andronovói típus és keletről több hullámban érkező mongoloidok összeolvadása folytán jött létre 23 . Ezen összeolvadási folyamat keretében Iszmagulov szerint az I. évezred végéig Közép-Ázsiában is uralkodók maradtak az andronovói jellegek és a mongoloid túlsúly csak a XII—-XIV. században alakult ki 24 . A magyarság törö16 Lipták Pál önzetlen segítségét első ízben 1961-ben köszöntem meg. HENKEY Gyula. Fülöpszállási kunok embertani vizsgálata. Népkutató Füzetek 1961/2, 20. 17 LIPTÁK Pál: I. m. Anthrop. Közi. 6/1-2 (1962), 17-27. 18 LIPTÁK Pál: Embertan és emberszármazástan. Tankönyvkiadó, Budapest, 1969, 213-236. 19 LIPTÁK Pál: I. m. Anthrop. Közi. 14. (1970), 1-2, 86. 20 Kivonat Ginzburg professzor 1964. IV. 26-i leveléből: „Önnek feltétlenül igaza van abban, hogy Magyarország területén a turanid típusban az ősi europoid elem sokkal nagyobb mértékben található, mint az ősi mongoloid szemben azzal, amit Közép-Ázsia területén megfigyelhetünk." 21 Ginzburg professzor 1966. XII. 26-i levele: „Már megkaptam az Ön munkáját Szakmar lakosságáról. Számomra az őslakosságnak az andronovói típushoz közeli maradvány típusai a legértékesebbek." 22 BARTUCZ Lajos: I. m. 1938, Budapest, 419-422. 23 LIPTÁK Pál: I. m. Acta Orient. Hung. 5. (1955), 297. 24 ISZMAGULOV Orazak: Naszelenie Kazahsztana ot epohi bronzü do szovremennoszti. Paleoantropologicseszkoje isszledovánie. A Kazah Sz. Sz. R. „Nauka" kiadója, Alma-Ata, 1970, 142. kös elemei több mint két évszázaddal a XII—XIV. századi mongol hódítás előtt jöttek el Közép-Ázsiából, így rájuk is elsősorban a turanid típusnak ősibb, túlnyomóan europid jellegű formái voltak jellemzők! Mindez összhangban van. azzal, hogy Lipták a turanidokat az europo —mongolid (mixomorf) csoportba sorolja, de leszögezi, hogy a magyarság turanid típusának mongoloid jellege nem volt olyan kifejezett mint Közép-Ázsia turanidjainál 25 . A turanidok között az alföldi változat a leggyakoribb, amelyről már Bartucz is megemlékezett 26 (28—36. és 37—51. képek). Erre a taxonra jellemző, hogy a termet magas vagy nagyközepes, a vállak szélesek, a mellkerület nagy, a fej enyhén hosszú, igen széles-széles, hyperbrachy-brachycephal, az arc igen széles-széles, középmagas, euryprosop, a homlok és az állkapocsszöglet is széles. A felső szemhéj fedőránca általában erősen fejlett, a járomcsont enyhén lapos, az orrgyök és az orrlap középszéles, a felsőajak vastagsága férfiaknál vékony-közepes, a nőknél köpés-vékony, az alsóajak mindkét nemnél közepes vagy vékony. Az állmagasság közepes vagy a közepesnél kissé alacsonyabb, a gonion táj közepesen fejlett, vagy enyhén kiugró, a homlok meredek, félmeredek, a tarkó enyhéti domború, az orrgyök középmagas, csak ritkán alacsonyabb a közepesnél, az orrhát egyenes, az arc síkjából közepesen, ritkábban a közepesnél kissé gyengébben kiemelkedő, az orrcsúcs egyenes, az orrszárny eredése a subnasale felett van, az állcsúcs előreugró, ritkábban egyenes, az állkapocsszöglet derékszögű, a szemszín barna, ritkábban zöldesbarna, a hajszín barna vagy fekete. Bartucz megemlékezik arról is, hogy az alföldi változatba sorolható egyének szemének, arcának igen barátságos, derűs kifejezése van 27 , amit a magam részéről is észleltem. E változat kissé gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál. Lipták Pál szóbeli közlése 28 szerint az alföldi változat olyan turanoid jellegegyüttes, amelyen az europid vonások túlsúlyban vannak, mongoloid jellegét nagyrészt elvesztette, az ősi andronovói jellegét viszont jelentős mértékben megtartotta. Az általam vizsgált területen jelentős az erősen andronovói jellegű változat előfordulása is (13—21. és 25 LIPTÁK Pál: I. m. Budapest, 1969, 232. 26 BARTUCZ Lajos: I. m. 1938, Budapest, 419-422. 27 BARTUCZ Lajos: I. m. 1938, Budapest, 421. 28 1973-ban, lajosmizsei tanulmányom lektorálása előtti közlése. 396
