Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Fazekas I.: Emlékezés Szalay Gyulára

úgyszólván semmit sem tudhatunk meg családi közvetítéssel. Ha erről az elhatározásáról érdeklődtek tőle, kurta válasszal a lévai rendfőnökkel támadt nézeteltéréseire emlékezett. Ügy gondolta, ,,ha a rend szelleme olyan, amilyennek ő látja, inkább kilép, mintsem elviselje azt."

7 Két könyve, a lévai évek maradandó súlyú termékének töredéke adhat érdekes információt elhatározása valóságos előzményeiről, az „éretten kialakult életfelfogás" tartalmáról. Az első könyv Virág Benedek élete és müvei címmel 1889-ben jelent meg, miután a Figyelő című tekintélyes országos folyóirat több részletben közölte. Ugyanebben az évben a lévai gimnázium évkönyvében is megjelent. Az újraközlés lehetősége — Léván — bizonyára nemcsak sikert, elismerést nyújtott a fiatal tudósnak. A demokrácia, az elítélt „kozmopolitizmus" aktív programját is nyíltan vállaló folyóirat hatását könnyű volna bizonyítani — részletesebb elemzés esetén — Szalay Virág-tanulmányában. Meglehet, hogy ma már ritkán idéznek ebből a tanulmányból. Szauder József Virág-méltatása inkább újabb irodalomtörténet-írásunk mulasztásait rója fel.

8 Ez a hallgatás vagy a Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztőinek feledékenysége; Toldy, Kazinczy Virággal foglalkozó munkáinak kétségkívül nagyobb hatása sem von le Szalay több részletében felfedező, új szempontú elemző munkájának érdemeiből. Már Virág néhány életrajzi adatának pontosabb felderítése is a körültekintő tudós alaposságára vall. Műelemzéseinek olvasmányos hatása, eredeti népi kifejezésekkel tűzdelt értekező stílusa pedig arról győz meg, bogy Virág nemcsak tárgya lehetett Szalay tudományos érdeklődésének, hanem a monografikus értékelés több részlete szerint példakép is volt számára a jobbágy ősöktől származó tudós pap, aki ha életrajzírói, barátai gyermekkoráról faggatták, tömör válasszal tért ki a kíváncsi kérdések elől; inkább előre tekintő erkölcsi tanításának alaptételét fogalmazta meg: „Születtem, szeíettem a hazámat és dolgoztam érte. Tegyetek ti is így, s tanítsátok utódaitokat, s ha 7 özv BENKER Józsefné SZALAY Margit személyes közlése 8 SZAUDER József: Ihletek, múzsák Virág és Berzsenyi között с tanulmánya Az estve és Az álom с kötetében Bp. 1970. Szépirodalmi Könyvkiadó „Virággal mostohán, értetlenül bánt újabb irodalomtörténetírásunk". (272. p.) ezek így tesznek, akkor Magyarország boldog lesz." A lévai szerzetes tanár nem csekély bátorsággal, jóllehet a Figyelő körének szemléleti következetlenségével, rokonszenvvel ír a magyar felvilágosodásról; Virág, Kazinczy, Batsányi barátságának emlékeiről. Nem leplezi őszinte részvétét a Martinovics mozgalom áldozatainak leírásakor. Csak a francia forradalom eseményeire tekint gyanakvással, egyértelmű elutasítással. Tetszik neki, hogy Virág „az igazságot a királynak szemébe is megmondja: nem fegyver támasza a királyi trónnak, s nem a leigázott népek vére ad tiszteletet a bíbornak, mert nem félelemből áldozik a sereg, hanem az erényt tiszteli, melyet maga szerezhet."

9 Az Akadémia kézirattárában kortárs-levelezés kutatása közben Virág ismeretlen verstöredékét is megtalálja, a magyar honfoglalás tárgyában tervezett epikus vers részletét. Batsányi levelével együtt közli, aki kufsteini éveire emlékezve, lebeszéli Virágot a mű megírásáról. Történetkutatói jártassággal, biztonságos tárgyismerettel méltatja Virág Magyar S^á^adok című művének érdemeit. Kritikus szemmel, nem elfogulatlanul ugyan, de a nemzet többségi érdekeire tekintő „elfogultsággal" észreveszi a magyar történetírás klerikális béklyókkal mintegy meghatározott egyoldalúságait, mulasztásait. Szetinte: „Ahhoz, hogy egy nemzetnek (kiem: F. I.) jó historikusai legyenek, a megkívánhatóbb fő kellékek, hogy az illetők páratlan részre ha jlatlansággal, valódi kritikai tehetséggel bírjanak, és magasan felette álljanak a hitfelekezeti elfogultság látókörén; de éppen ez a fő, ami nálunk századokon át tartott heves vallási viták s elkeseredett vallási harcok és villongások következtében nem volt meg. Történetíróinkon mindenütt meglátszik az elfogultság és a vallási színezet. Nekünk a XVII. századig egy közkézen forgó históriánk sem volt a mostoha viszonyok miatt. Az első történetíró, aki az egész nemzet történetét adja, Pethő Gergely, Rövid magyar krónikájával. A fontos históriai alakításnak még nyomát sem találjuk nála, egyszerűen kronológiát ad, de melyből megtudjuk, hogy a szerző a katolikus valláshoz tartozott. Az utána következő Lisznyai Pálé sem jobb, sőt, még annyi értéke sincs, mint Pethőének." Nagyrabecsüléssel emeli ki Bél 9 SZALAY Gyula: Virág Benedek élete és művei Bp. 1889. Aigner 106 p. 377