Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Báldfy F.: Egy néprajztudós, Bellosics Bálint életútja és tudományos hagyatékából, a „Nagybaracskai lakodalmi szokások”

erősödött. Többször fel is keresték egymást, és levélváltásokkal erősítették ezt a barátságot. Bellosics Bálint a már tanulókorában kapott néprajzi ösztönzéseket később tanár korában tovább fejlesztette és alkalmazta. Rengeteget olvasott, tanult, írt. 1914-ben sajtóra kész kétkötetes földrajzkönyvében, melyet a tanítóképzők számára írt, a néprajzot minden fejezetében fontos tárgyként szerepeltette. A bekövetkezett háború meggátolta a könyvek megjelentetését. 1918-ban pedig a tűz emésztette meg a nyomdában sok évi munkájának eredményét, a kéziratot! Majdnem a halálos ágyán érkezett meg a korábban már megrendelt, 1912-ben megjelent G. Buschan: Die Sitten der Völker két kötetes, gyönyörű kötésű, értékes könyve. Magához szorította, és nagy boldogságot jelentett számára! Tanítványai tudatában voltak nagy tudásának. A még ma is élő öregek ezt most is hirdetik és áhítattal emlékeznek vissza a már akkor is tudósnak tisztelt tanárjukra; a nagy jóságú emberre, akire mindig csak felnézni tudtak! Tanítványai körében igyekezett továbbadni nagy néprajzi ismereteit. Kedvet nevelt szívükbe a nép kutatására, megismerésére, megszeretésére. így már mint diákok, az ő ösztönzésére szeretettel fordultak szülőfalujuk életének, szokásainak megismerésére, ezek felgyűjtésére. Édesapám hagyatékában talált ilyen tárgyú adatokat tartalmazó gyűjtések közül bemutatok egyet, a Bács-Kiskun megyei Nagybaracska lakodalmi szokásait ismertető leírást. A sem dátumot, sem névaláírást nem tartalmazó lejegyzést eredeti mivoltában közlöm. A gyűjtés ill. lejegyzés a század első évtizedében keletkezhetett. „NAGYBARACSKAI LAKODALMI SZOKÁSOK: Kérés : A kérő egy férfi vagy nővel bemegy a lányos házhoz ezen köszöntéssel: Dicsértessék a Jézus Krisztus. Háznépe helyet mutat, mire néhány szóváltás után a kérő násznagy így szól a szülőkhöz : Nem is kérdezik ketek, hogy miért is jöttünk, mire ez a felelet: Ugyan miért? Hát mi azért jöttünk, ha odaadnák Ketek ezen tisztességes legénynek a lányukat. Ha beleegyezésüket adják, akkor a leány kendőt ad, mely a jegyváltást jelképezi. Esküvő előtti napon a menyasszony és vőlegény vőfélyeket küldenek a meghívandókhoz, — kikhez így köszöntenek be: Engedelmet kérünk, hogy ily nagy bátorság és félelem nélkül beléptünk a kentek hajlékukba. Először is dicsérjük az Atya Istent, aki minket teremtett — másodszor a fiú Istent, aki minket megváltott — harmadszor a szentlélek Úristent, aki minket megszentelt — negyedszer a háznak urát és asszonyát! Mi elküldött követei vagyunk N. N.-től és ennek eljegyzett mátkájától N. N.-től, hogy ha meg nem vetnék az ő szives kérésüket s megjelennének holnap reggel 8 órára Szűz Szent Imre herceg felszentelt templomába, a hitnek letételére, szentségek felvételére az ő házuknál pedig egy pár pohár borra, egy pár tányér ételre s egy pár tisztességes táncznak az eljárására. Ha az Isten életöket hosszabbítsa, halálukat halassza, vissza fogják szolgálni. Dicsértessék a Jézus Krisztus ! Esküvő után (de csak úgy, ha délelőtt tartják) menyasszony házhoz indul a násznép — elől két násznagy pálcával. Ezután a vőlegényt két vőfély vezeti, kiket követ a menyaszszony nyoszolyólányokkal és nyoszolyóasszonnyal utánuk a násznép és a cigányok. A lakodalmi nép csak addig időzik a menyasszony háznál, míg a vőlegény násznagya az ágyat, virágot és a menyasszonyt megveszik a menyasszony násznagyaitól, mi, ha megtörtént, elindul a násznép a vőlegény házhoz, hol esznek, mulatnak délután egy óráig, ekkor újból elmennek a menyasszonyhoz, csak most nem gyalog, hanem kocsikon, mihelyst oda érnek, elkezdi a vőfély búcsúztatni a menyasszonyt. A menyasszony letérdel szülei előtt, a vőfély pedig mondja a búcsúzót, mely így hangzik: I. Én most menyasszony helyett akarnék szólani, egy-két versemet itten elmondani — hogy ha a ház népének bírnának parancsolni, vagy verseimet akarnák meghallgatni. II. Dicsértessék Jézus az egek Királya, ki a mennynek s földnek teremtő szent Ura, szegény bűnösöknek igaz megváltója, szomorú szíveknek megvigasztalója. III. Dicsőség elősször a nagy menyországa, Istennek, ki lakik fénylő boldogságban, aki rendelt nékem egy igaz társat, kivel megnyerhetem a mennyei boldogságot. 372