Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Fehér Z.: Bátyai népmesék

Megin hátra néz : — Mit beszélsz te? — Á semmit — aszongya — csak magamba mondogatom. Akkó mondja a róka koma neki: — Te farkas koma, az én életem má semmi se. Úgyis — aszongya — megdöglök, minél hamarabb — aszongya — dögöljek meg. Látod — aszongya — azt a nagy fát? Aszongya : — Látom. — Szaladjál neki annak a fának, és dobj a hátadrul annak a fának, hogy rögtön elpusztuljak. Úgy — aszongya — vesd oda a róka komát, hogy oda üsse a fához szaladás közbe. Hát oszt elkezdett. Szaladt a farkas mind jobban, mind jobban, hát má, má odaérnek, má odadobja róka komát a fához, hogy ott pusztuljon el, nem hogy leugrott a róka koma a hátárul, oszt neki a farkas annak a fának. Hát osztán így szabadult el a róka koma a farkas komáiul, hogy elpusztult a farkas koma, s így a mesének is vége. (Mesélte Harangozó István 52 éves 1976-ban) AZ ÖREG HÁZASPÁR MEG A KISKAKASUK Aa Th 715 - MNK 213* Vót egy öregasszony meg egy öreg bácsi. Az öregaszszonynak vót egy tyúkja, az öreg bácsinak meg hát vót egy kakasa. Az öregasszonynak mindennap tojt a tyúk, és hát elvitte a piacra, és ezért vásárolt magának pálinkát. Na, aztán viszont az öreg bácsinak a kakasa ugye nem tojt, hát nem szaporított a pénzbe, de viszont hát mindennap őneki a kötelessége vót befűteni a kemencébe. No, aztán egyszer szólalkozásba kerűt az öreg szülével, má így mondom. Hogy hát az ő tyúkja tojik, meg pálinkát hoz, meg mindönt, hogy hát üneki is adjon egy kis pálinkát. No, aztán hát az öreg szüle azt mondta, hogy hát: — A te kakasod is tojjon tojást, s akkor te is vihetsz a piacra. Erre aztán az öreg bácsi hát fölidegeskedett, hogy : — Hát mér, hát őneki a kakasa hát nem tojik? Hogy hát ő nem visz a piacra tojást? Meg ehhez hasonlókat. Hát egy reggel, ahogy fűtött a kemencébe, fogta a piszkafát, oszt odament a szalmakazalhoz, ahun a kakas kapart, s odavágott a piszkafával. — Ej, kakas! Meg így, meg úgy! — elkáromkodta magát. Eredj szógálni, hogy ha nem hozol nekem a házhoz pénzt. Meg így, meg úgy! Hát osztán a kakas nagy dérrel-durral, káromkodással meg nem tudom én rikácsolással, kukorékolással elhagyta a házat. Hát ahogy útközbe ballagott a kakas, kukorékolt meg minden, hát utána szót egy csörgedező patak: — Hej, kakas, hát hova igyeksző? — Haggyad fébe — aszongya — megyek — aszongya — szolgálatot keresni. — Hej — aszongya — hát én is mennék veled. — Á, hát hogyan vigyelek én, kakas létemre? Hát nem tudlak én elvinni. — De — aszongya — valahogy hát vigyél el. Majd én csörgedezek utánad. Hát jó van, egy darabig csörgedezett a patak utána, de viszont a csörgedező patak meg hát elfáradt. Meg kiabált a kakasnak: — Hé, várja meg kakas, mer hát én elfáradtam. — Hát hova tegyelek, mit csináljak veled? Bújj a seggem lukába ! Hát aztán a csörgedező patak belebújt a segge lukába. No, osztán tovább ballagott a kakas megin kukorékolással. Hát aztán ahogy ballag az erdőn keresztül, egyszer csak nagy zümmögést hall. Hát mi, Isten teremtőm? Hát méhecskék vótak. Megszólítják a kakast: — Hé, kakas, hova mégy? — Megyek szolgálatot keresni. Gyertek tik is velem! — Ó, hát hogyan tartsunk veled? Közbe a kakas meg féllábbal járt, mert a gazdája az egyik lábát elütötte. Hát azt mondják a méhecskék: — Nézd, kakaskám, ha te féllábon el tudsz járni, hát mink — aszongya — szárnyunkkal nem tudunk elmenni utánad? — Hát jó van — aszongya — nem bánom, gyertek velem, de hát én ballagok ám az én dogom után. Hát aztán egy darabig ballagtak, ballagtak. Utána aztán a méhecskék megszólították, hogy: — Héj, komám, hát mink már elfáradtunk, nem mehetünk tovább. — Jó van — aszongya — hát mit csinájjak veletek? Bújjatok a valagamba! Utána aztán persze a méhecskék is bebújtak. Hát aztán mén tovább megin, ballag. Egyszercsak megszólítja a farkas űtet: — Hej komám, hát hova mégy te féllábbal, hát hova igyekszöl ? — Hát hova igyekszök? Megyek a dogom után. Megyek szolgálatot keresni. És te — aszongya — mit akarsz? — Hát én is szeretnék veled tartani, hogy hát munkát keresek, szolgálatot keresek. Hát — aszongya — megyek én is veled. — Jó van — aszongya — de hát hogy gyüssz velem, sokáig úgy se gyüssz velem. Én hamarabb oda érek, mint te. — Dehogynem. Majd én is oda ballagok, ahova te. Hát osztán mentek, mendegéltek. Egyszer a farkas szól hozzá: — Hej, komám, hát jó lesz, ha megállsz egy kicsit, mer én má elfáradtam. — Hát mit csináljak veled? Hát gyere csak velem tovább, ha akarsz gyünni. — De nem bírok tovább gyünni. 344