Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Fehér Z.: Bátyai népmesék

előadó lévén nemcsak hangjával, de mimikájával, gesztusaival is kifejezte a cselekményt. Passzív mesekincsére emlékezve hirtelen eszébe jutott,hogy tudja ő azt a mesét is, amit most játszottak a tévében, „amibe Szabó néni vót a boszorkány".

44 Ezután elkezdte az Argirus királyfit, de úgy, hogy közben a tévében látott Csongor és Tünde segítette. A meséjéhez fűzött magyarázkodása előbbi kijelentését kérdőjelezi meg, ,,Most csak részletekbe mondom, de van ebbe több. De nem gyün az ember eszibe. Mer varjúkkal is vitette magát, akkó fecskével, ötlábú lóval. Csak annak mottója van, hogy vöszi be az ember, hogy hogy alakul ki annak a meséje . . . Nem tudom, hogy a varjú ebbe tartozik-e, mer van másik, ahun a királylányt ellopták." M. Szőke Pál szintén a mese változtathatatlansága mellett teszi le a garast. ,,A nagyapám nekünk úgy meséte, ahogy ű az öreganyjátul tanulta, az öreganyjának meg az ű öreganyja meséte. így meséte. Hozzáfűztek, nem fűztek hozzá? Ez így vót, ahogy mesétem." Másik nyilatkozata viszont az előbbinek ellentmond. — Többször elmondta ezt a mesét a nagyapja? — kérdezem. „Hetenkint elmondta, de mindig mást-mást mondott. Mindig valamit tálát . . . Hegedűs Józsefné férje egész éjszaka mondott egyetlen mesét a Szürkéről. „Egyik mesébül is tett bele, másikbul is. Azoknak jó vót, hogy nem aludtak el." Szabó József internacionalista volt a Szovjetunióban. Háborús elbeszélésébe is beleépül egy mesemotívum. Kukuska várát a perzsa határ szélén az ő követjárása következtében adták föl a fehérek, pedig 365 ágyú volt benne. Maros Jánost kártyapartnerei, mint alkalmi hallgatói biztatták, hogy két hangon beszéltesse szereplőit, amit aztán ő meg is tett. Beleszólnak a hallgatók a mesébe? — kérdezem Harangozó Istvánt. „Beleszólnak — feleli —, de akkor muszáj az embernek úgy mesélni, hogy akkor beleilleszkedjenek ők is. Hogy elhiggyék, mer az ember úgy van, hogy hazudni tudni köll. Nemcsak hazugságból áll egy mese — folytatja. — Egy Gobbi Hilda színművésznő a Szabó család с rádiójáték szereplője mese lehet, hogy valóságba is megtörtént, csak egy más alakzatba. Mer a főd alatt sok bánya van, kincs, arany . . . Mesébe kincset találnak törpék, mesébe való emberek, akik elindútak vándorútra. Ami a mesébe van, a valóságba is megvan A mesét úgy köll meséni, hogy annak fogalma legyen, akinek meséli az ember, az benne gyönyörködjön, benne élvezze. . ., beleképzelje magát is, hogy ővele is megtörténhetne az ilyesmi..." A lusta asszony szorgos lesz с meséje előtt bejelentette, hogy ez megtörtént. M. Szőke Pál Az ártatlan menyasszony с trufáját azzal igyekezett hitelessé tenni, hogy ő ismerte a szereplőket, szomszédjukban laktak Faj szón. Harangozó István mesélés közben látja hallgatóiról, hogy tetszik-e nekik a mese. „Ha rámmosolyog, tetszik neki, tndom, hogy elhitte. Lehet tovább mondani. . . Hangosan nem szoktam mondani, mer akkor fáj a torkom ... ha kiszáradt a torkom, egy slukkot lehúztam, megin vót hangom . . . Ha nem figyelnek oda, legfeljebb abbahagyom." A mesék leíró részleteiben gyakran megjelenik a bátyai parasztvilág, és a környék. A bajai bocskorost a kalocsai vásárban lopják meg, Bátyán jön keresztül hazafelé, Dusnokon érik váratlan szerencsék. Balázsmisa lovai a bátyai Dunaparton isznak hihetetlen mennyiségű vizet. A róka a Bencze-csárda trágyadombján hengergőzik meg, ahová épp az imént öntötte ki Csárdás Miklós bácsi az otelló cefréjét, a farkas pusztulása a Nagykert mellett álló óriási nyárfánál történik. A lusta asszony férje a Zátonyban vágja motollának való fát, Zsuburic a Vajason halászik, a hazugmesék hőse a dunai malomba viszi a búzát őrletni. A mesekezdő formulákkal nem mindig élnek. Gyakrabban fordul elő viszont a befejező formula, amely képtelenségeivel (a tésztát megrágták, a levest nem bírták megrágni, stb.) és a hallgatóság valamelyik tagjára való utalással bizonyítja a történet hitelességét, egyben visszarántja a jelenlévőket a való világba. „Én is ott vótam a lakodalomba. És akkor elgyütt egy barátom (megmondja ki az) nézni a lakodalmat, és ahogy a húst leettem a combról, a csontról, akkó megdobtam a komámat. Pont a segge lukába esett." Gerjnei bácsi gyakran élt a mese végén a megijesztéssel. „Mesélt Markáfáról, halkan beszélt. A végén hirtelen nagyott csapott az asztalra. A gyerekek megijedtek." 332