Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Fehér Z.: Bátyai népmesék

Л falu és népe A Kalocsa melletti Bátya 2774 lakosú magyar-rác kétnyelvű község. (A kétnyelvűség problémájával külön fejezetben foglalkozom.) Lakói vízjárta szűk határukban intenzív kertészkedésre kényszerültek. Már a XVIII. században káposztát, hagymát, zöld­ségféléket, később pedig legfőképpen fűszerpaprikát termeltek. Termékeiket hajón, szekéren vagy gyalog batyuzva eljuttatták az ország távoli tájaira, sőt kül­földre is. 16 A kertészkedés színhelye az állatteleltető szállások környéke volt. 27 A múlt század végéig ide jártak ki télvíz idején az öregek jószágot etetni. Néha napokig kinn maradtak, esténként egy-egy istállóban össze­gyűltek az időt múlatni. Ilyenkor nyilván előkerült a mese is. Mivel a szállások fokozatosan lakóházakká alakultak, századunkban az öregek már a kertek vé­gén burjánzó félvad szilvások gunyhóiba jártak „szilvát őrizni". Itt keresték föl őket mesékért a faluból is kigyalogló gyerekek Az 1770-ben behozott Urbárium szerint 20 20/32 jobbágytelken osztozott 121 jobbágy és 85 zsellér. 18 A csekély birtokok a szabad adás-vevés miatt még tovább aprózódtak, ennek következtében az úrbéri perben tiszta zsellérfaluként kezelték Bátyát. „Az első világháború előtt Bátya volt a környék leg­szegényebb községe" 19 , a két világháború között fel­lendülő paprikakereskedelem némileg javított a bátyaiak helyzetén 20 , bár ekkor kezdődött meg a la­kosság gazdasági polarizációja. A folyamat kibonta­kozását a történelmi események megakadályozták. Mindössze két 20 holdasnál nagyobb parasztgazdaság alakult ki. A község vezetőrétegét képviselte még az a 39 család, amelynek birtoka 10—20 hold között mozgott. Ők már rendszerint bérest tartottak. A kö­zépréteg a lakosság negyedét kitevő 3—10 holdas családok alkották. Ugyanennyien voltak az 1 —3 hol­das családok is. A legnagyobb tömeget, a lakosság­nak majdnem a felét, az agrárproletáriátus jelentette. 21 A nincstelenek a század elején a dunántúli pusztákra jártak aratni, nyomtatni, később csépelni, kapálni. 16 FEHÉR Zoltán, 1975/A 17 FEHÉR Zoltán, 1974. 18 GALGÓCZY Károly, 1897-77 19 Főjegyzői jelentés 1937-ből. A községháza irattárában. 20 SZABÓ Géza, 1930. 21 Főjegyzői jelentés 1937-ből. Sokan Kalocsán vagy a környező falvakban helyez­kedtek el béresnek. A hagyományos kultúra fennmaradásának egyik fontos feltétele a csekély térbeli mozgással együtt­járó minimális árucsere. 22 Mint láttuk, a bátyai társa­dalom mozgékony volt, sőt árutermelésre rendezke­dett be, hagyományait ennek ellenébe megőrizte. így egyéb feltételek jelentőségét kell kiemelnünk, még­pedig a termelőerők alacsony szintjén alapuló föld­művelést (kertészkedést) 23 , a parasztcsaládok múlt század végéig megmaradó nagycsaládi rendszerét, patriarchális rendjét, s az ennek megfelelő — szinte máig ható — nevelési hagyományokat, valamint a parasztság társadalmi haladásának lehetetlenségéből 24 következő befeléfordulást, amely HOFER Tamás szerint kialakítja a paraszti rétegkultúrának azt a funkcióját, hogy „kifelé is, befelé is tudatosítsa a réteg különállását, határait." 25 Kétnyelvűség A kultúra, különösen pedig a szóbeli kultúra vizs­gálatában kiindulási pont annak megállapítása, hogy milyen nyelv hordozza, tehát melyik nép tulajdona. Nem könnyű feladat ennek eldöntése vegyes lakos­ságú vagy kétnyelvű falvakban, hiszen ha nem fel­tételezzük is a gyűjtő nemzeti elfogultságát, sokszor bizonytalan nyelvi és nemzeti tudatú, egymással szá­zadok óta keveredő, kulturális interakcióban levő közösségek tagjaitól gyűjtünk. A bátyai kétnyelvűség problémájának alapos elem­zése túlnőne e tanulmány keretein. Kialakulásának részletei nem ismeretesek, s talán sohasem fognak ki­derülni. Nyilvánvalóan elfogult túlzás azt állítani, hogy Bá­tya népe „színmagyar" 26 , de ennek ellenkezőjét, hogy tudniillik a lakosság tiszta délszláv 27 , szintén nem fogadhatjuk el fenntartás nélkül. Egyik megállapítás sem fedi pontosan a valóságot akkor sem, ha a jelen­22 DOBROWOLSKI, Kazimierz, 1972. 23 A két világháború közti dunamenti kertészkedést, batyuzó kereskedelmet elmaradottnak tartja: ERDEI Ferenc é. n. 202—204. 24 ERDEI Ferenc, é. n. 197-203. 25 HOFER Tamás, 1975. 408. 26 SZABÓ Géza 1930. 27 UROSEVICSDaniló, 1969. 18. (Bátya 3321 lakosából 3100 horvár (bunyevác) 327

Next

/
Oldalképek
Tartalom