Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Szabó L.: A kiskunsági puszták emléke a mai Jászságban

Tempo giusto J = 100 ф^О^Ш^Щ' \ J^г Щ tu"Щ^Ш-А : ШИШ Bor-sos Sdn-dor hi-i-es fatytyl Mem i- jedmeg a had- nagg-iii' Mer'ha ai-tut meg-i - jed-ne. £>e-tydr faty-tyí so-se len-ne. „Az atyámtul hallottam, hogy látta is meg találkozott is Borsos Sándorral. Nagyon szép bundában volt, körül csupa tükör volt. Itten Jászdózsán, a Községen is jött keresztül csina négyesben. Ezek a kis betyárok a parasztembert nem bántották, csak az uradalmakhoz jártak. Esetleg lóháton mentek a pusztába, ha valakinek szüksége vót pénzre vagy a lónak abrakra, akkor bementek a gazdához, de inkább a grófhoz, báróhoz. Na neki ennyi pénzre van szüksége vagy a lovaknak vigyenek ki abrakot. Megtették mert féltek tőlük. Ezeket üldözték. A híres Borsos Sándort is Egerbe vitték el, mikor elfogták a pusztán, azt nem otthon, mint Fazekas Dávidot. De a felesége is ott vót a börtönben és az akkor jóba jött a börtönőrrel és azt határozták el, hogy Sándort el kell földelni. Tél vót, hideg tél. A börtönőr kiköttette a fához és hideg vízzel öntözte. Ügy pusztult el." (Jászdózsa, 1970. Rajzinger János, 80 éves). Nemcsak hazalátogattak a jászsági betyárok, de a Duna—Tisza közéről is feljöttek néha, s a falut is megtámadták : ,,A mi családunk a leggazdagabb vót a községben. De Szentlászlón is vót már egy tanyánk akkoriban, Török Miska az apám egyik nagybátyja ment le oda a jószággal. Hogy ne unja magát vêlement a szolgáló, Becski Rozika is. Jóbalettek, mert nagyon szép lány vót. Igen, de Szelecki Jancsinak is megtetszett, a betyárnak és mindig odajárt. Egy lovat hozott, kettőt vitt. Úgyhogy Török Miska elhatározta, hogy hazaviszi a lányt. Igen de megtudta ezt Szelecki Jancsi is és lóháton messziről követte a szekeret. Aztán nemsokára megjelent a háznál és kérdőre vonta Török Miskát, hogy hovatette a lányt. Az meg azt mondta neki, hogy valami baj jött rá és meghalt. A betyár követelte, hogy mutassa meg a sírját. Török Miska gondolt egyet: éjszaka vót, kivitte a temetőbe és ott egy frissen hantolt sírt mutatott neki: Itt fekszik. Nem nagyon hitte Szelecki Jancsi, de nem tudott olvasni, hát nem tudta meg ki van odatemetve. Utána egy másik lányt vitt el, Szükség Julist, de azt is haza kellett hozni mert nagyon odakaptak a betyárok. Hazajöttek, de nem szabadultak meg tőlük. Egy éjszaka csak rugdossák az ajtót, akkor még nem vótak zárt ajtók csak saroglyák, fakilinccsel. Féltek hogy hamar eszakad a madzag. Itt vannak a betyárok, Szelecki Jancsi vót, de még maga mellé vette a két Zsibritát. Megtudták ugyanis, hogy Török Miska eladta a pusztarészét, hogy úgysem tud megmaradni a betyároktól és a pénz otthon van. Na, kiugrott az ágybólmagához fogta a pénzt és szaladt az ajtóhoz. A betyárok ott álltak a saroglya előtt, ő meg lábbal kivágta a saroglyát ahogy tudta. Az egyik elesett, a másik hátrébb állott, nem fért hozzá. A harmadik az sújtott, de nem tudta Miskát megütni. Miska meg szaladt le egyenesen a kertjébe ott meg tök vót, már jól megnőtt, azok között bújt el. Jó sötét vót nem találtákmeg. De az egyik Zsibrita utána ment, meglátta, ütött a baltájával, de csak a karját vágta meg. Üjra elfutott a falu alá. Ott akkor olyan gabonás vermek vótak, hát az egyik verembe bújt el. Kereshették ott. Otthon az édesanyja meg a testvérei jajveszékeltek, a nép is kirohant az utcára, de senkit sem láttak. Török Jancsinak Kátai Jancsi vót a szomszédja. Az is jött ki nagy álmosan a kapuba. Az egyik betyár éppen ott szaladt el, azt mondja neki Kátai Jancsi: Mi van itt emberek? A betyár meg úgy vágta a fokossal halántékon, hogy ott rögtön meg is halt. A nép akkor üldözőbe vette a betyáiokat, de nem érték utói őket a sötétben." (Jászfelsőszentgyörgy 1970. Török Sándor 82 éves). A betyárokon kívül még emlékezetes maradt, s emlegetik a mai napig az olyan eseteket, amelyek a pusztával kapcsolatosak, s az egész falut feldúlták tendkívüliségükkel : „A pusztáról felkerült jószágok nagyobb része olyan vad vót, hogy csak a gulyás mert hozzá közeledni, az is nagyon óvatosan. Egyszer két tinót hoztak, de olyan vadak vótak, hogy ha embert láttak nem lehetett velük bírni. Mikor jöttek a Török tanyára fel a jószágok, az emberek már messziről kiabáltak: Jön a Török-gulya meneküljetek! Mert bizony megtaposta az embert is. Egyszer egy tinó úgy megvadult, hogy kitört a karambol és elszaladt. Lóháton követték, végül nyoma veszett. Köröztették, míg egy napon Félegyházáról jelentették, hogy ott egyik gulyában egy idegen magyar ökör van. Lementek érte és a kocsi hátuljához kötötték, kétfelől a saroglyához. Annyira megvadult, hogy tolta a kocsit, a lovaknak nem is kellett húzni. Már több tíz kilométert tettek meg, 316