Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Szabó L.: A kiskunsági puszták emléke a mai Jászságban
ség a XVI. században még nem létezett, sőt éppen a jászokat és kunokat addigi okleveleink elkülönítve, oklevelekben egyenként felsorolva emlegetik, és sohasem együtt, összevontan. A Hármas Kerület, ^ jászkürt megnevezés a XVII—XVIII. század terméke volt, s ez az összekapcsolódás vezetett oda, hogy valóban létre is jött Jászberény központtal egy ilyen egység. 13 A Jászberényben székelő török is igyekezett épségben megtartani a hatvani majd egri vár éléskamrájául szolgáló Jászságot, s a magyar hatóságok is támogatták, védték, mert rajta keresztül mind a Kis-, mind a Nagykunságra, s egyéb alföldi helyekre is kiterjeszthették befolyásukat, remélhettek bizonyos ellenőrzési lehetőséget a török alatt levő területen, s nem utolsósorban anyagiakban is némi hasznot. Hasonló módon lett Jászberény a katolikus egyháznak is egy jelentős végvára, s adott lehetőséget arra, hogy a török alatti, még katolikus hiten maradt közösségek lelki gondozását végezze, ellássa. 14 A Jászság a Kiskunsággal — minthogy tőle folyóvíz el nem választotta — tartott fenn szorosabb kapcsolatot. Ennek egyik oka az volt, hogy a dél felől érkező török hadak, akiknek megjelenése, egy-egy hadjárat megindítása futásra késztette a kiskunságiakat, a Jászságban kaptak menedéket. 15 E mozgásra nincsenek megbízható és pontos adataink, de ha megfigyeljük a Rákóczi-szabadságharc idején már jobban dokumentálható népesség-mozgást, azt tapasztaljuk, hogy a délről jövő rác támadások elől is a Jászságba futnak a kiskunságiak, s ez a mozgás szinte beidegzetten megy végbe, úgy, mintha már előzményei, hagyományai lennének. 36 A veszély múltán ismét visszatérnek, s folytatják vagy újrakezdik életüket. A török alatt megmaradt Jászság így nemcsak végvára a magyar hatóságoknak, nemcsak központja a többi kiváltságos szomszédos kerületnek, hanem befogadója a Kiskunság ideiglenesen idemenekülő lakosságának is. 17 Nyilvánvaló, hogy a török kiűzése után automatikusan veszi át a három kiváltságos Kerület irányító szerepét, s mint gazdaságilag is erős, ép városban üti fel központját 1702-től a Német Lovagrend, az új tulajdonos is. 18 Jóllehet a kiskun13 SZABÓ László, 1974/b. 33-34. - U.ő: 1974/a. 14 SZABÓ László, 1974/b. 33. - DR. SZÁNTÓ Konrád, 1974, 56-58. 15 Vö.: KISS József, 1971. 16 U.a. és SZABÓ László, 1976. 17 U.a. sági puszták felett nem a jászberényiek vagy a jászok diszponálnak, hanem a Lovagrend komturja vagy a nádor, mégis itt kötik a szerződéseket, az ittenieknek van befolyása a szerződéskötésekre. 19 A jászok eleinte azzal vannak elfoglalva, hogy saját községeikkel szomszédos puszta területeket szerezzenek, s csak ezek birtokában és gazdaságilag méginkább megerősödve vetnek szemet a kiskunsági üres, eddig Kecskemét, Szeged és Cegléd által árendált pusztákra. A redempcióban aztán sikerül is megszereznie véglelegesen jó néhány pusztabirtokot, s bár néhányat közülük elcserélnek szomszédban fekvő közelebbi területekre, végül birtokjogilag is létrejön, kialakul egy több mint száz esztendeig tartó stabil állapot, amely gazdaságilag tovább emelheti a jászsági anyaközségeket. 20 A XVIII. század közepén kialakult szilárd birtokjogi helyzet lehetővé tette azt is, hogy a jászsági, közelebbi pusztabirtokokat mostmár egyre inkább bevonják a szántóföldi művelésbe, s a határ szerves részévé tegyék, illetve a távoli kiskunsági pusztákra szorítsák vissza az állattartást. A Jászságnak ezzel hosszú időre sikerült megőriznie azt a gazdasági szerkezetet, amelyet már régóta kialakított, s a török időkben is eredményesen alkalmazott. Ennek lényege az volt, hogy a közvetlen határt szántóföldeként hasznosítja, gabonát és takarmány növénynek számító árpát, zabot, illetve kaszáló réteket létesít rajta, s a távolabbi, megszerzett pusztákon pedig nagyszabású állattartást honosít meg. Az állattartás azonban nem korlátozódik a pusztákra, hanem része ennek a kertövezetben és a belső legelőn tartott nagyszámú, istállózott, nagyobbrészt takarmányon felhizlalt állatállomány is. Amíg a XVIIL század közepéig pl. Árokszállás saját határában és Agó egy részén folytatott földművelést, s a kertövezetben nevelte takarmányon a jószágállomány egy, értékesebbik hányadát, s Ágó homokosabb részét, Szentandrás puszta egészét állatai másik felének tartotta fenn legelőként, addig a XVIIL század közepétől Agó egészét, Szentandrás javát művelés alá fogja, s állatait a kertövezetben és a kiskunsági pusztákon tartja, továbbra is elkülönítve az istállózott kertbéli állatállományt és a 18 FODOR Ferenc, 1942. 264-273. - KISS József, 1974. 417., 422-424. 19 KISS József, 1974. 403. 20 KELEMEN Kajetán, 1877. 21 V.ö: SZABÓ László, 1977. - KOCSIS Gyula. 1974, 309