Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Novák L.: A Duna Tisza köze temetőinek néprajza

község, Izsák fejfakultúrájára. (XIII. tábla 12—25. kép). Aporka és Majosháza a XVIII. század második felében népesedett újra, Alsónémedin, Bugyin, Ócsán a XVIII. század végén gyakorolhatták szabadon val­lásukat a reformátusok. A XIX. század elején kibon­takozó fejfadíszítő tevékenységükre a környező kontinuus települések — Kiskunlacháza és Makád — lehettek hatással (I, II, VI. tábla). Feltételezhető, hogy a magyar—szlovák lakosú Alberti, Irsa, Pilis cifrafejfáinak kialakulására hatott a közeli-távoli hely­ségek fejfakultúrája (pl. Irsa és Izsák XVIII. századi birtokosai között a Majthényi család egyaránt sze­repelt) 133 . Esetükben a XIX. század elejei díszítő tevékenység fellendülése jól azonosulhatott a szlo­vákság fafaragó hagyományaikkal, amely közreját­szott abban, hogy itt alakultak ki az újtípusú fejfák leggazdagabb motívumkincsü variációi. (51. kép). A különböző típusú fejfák egymásrahatása napja­inkban is megfigyelhető. Ha másik településből há­zasság révén asszony került a faluba, rendszerint meg­őrizte a szülőhelye hagyományait, amely a fejfa dí­szítésében is megnyilatkozik. Alsónémedin megfigyel­hető, hogy egy asszony Kiskunlacházáról származott el, de gyermekei már a szülőhelyüknek megfelelően, alsónémedi típusú fejfát kaptak (VI. tábla 19. kép). Foktőn fülöpszállási, Dunaszentbenedeken uszódi, Ordason, Hartán a dunapataji hatás tükröződik hason­ló okból (XII. tábla, 10, 13, XI. tábla 10, 16. kép.) Az egységes csillagos irsai fejfák mellett megtalálható a nagykőrösi típusú is, amely a bevándorlás helyéről nyújt tájékoztatást. 134 Itt kell megemlíteni a kiskunhalasi antropomorf jellegű fejfát is, amelyet 1918-ban készítettek (42. kép). Tekintettel arra, hogy egyedi példányról van szó, nem bizonyítható a kiskunhalasi eredetisége. 134/a A fejfaállítás szokásának történeti kialakulása, a fejfák régi és új típusok szerinti csoportosítása, vala­mint a fejfák szemiotikai kifejezésmódja szoros össze­133 OL HTL Urb. Tábl. 163 .с. С 3083. 65. sz. Irsa helység Urb. Tábl. 1770. márc 20.; GALGÓCZY Károly, 1877. 270. 134 NÓVÁK László, 1973. 212-213. 134/a y or ák József múzeumigazgató szerint Szombati József, akinek a sírjára állították 1918-ban, Erdélyből szárma­zott Kiskunhalasra. Mivel a református temető fejfái el­pusztultak, s ez az egy maradt fennt, egyedi formának tartható, mivel nem igazolható, hogy a helyi hagyomá­nyoknak megfelelően faragták ki. függésben áll. Napjainkban egy-két kivétellel (pl. Majosháza, Makád) már nem él a fejfaállítás szokása, de több helyen élnek idős fejfafaragók, akik tájékoz­tatnak a készítéséről, s a díszítő motívumairól. Emlé­kezetük azonban hiányos, pontosabban, egykori tevé­kenységük már hiányosan őrzik azokat a társadalmi hagyományokat, amelyek őket megelőzően, generá­ciókkal korábban éltek, kifejezői voltak a hagyomá­nyos társadalmi konvencióknak. Akik csináltak még fejfát, többen meghaladják a hetven esztendő élet­kort. Sokan közülük fejfafaragó dinasztiák tagjai vol­tak: Aporkán a Marton család, Abonyban Cseri Jó­zsef, Retkes Elek, Ordason Varga Imre, Dunaszent­benedeken Gulyás László, Nagykőrösön a Búz csa­lád stb. A fejfafaragók vidékenként eltérő nagyságú fából készítették a fejfát (pl. Ordason 2—2,5 m, Duna­vecsén, Nagykőrösön 3—3,5 m hosszút faragtak ki). Bárddal szögletesre faragták a törzset, azután oldalait körzővel, vonalzóval szakaszokra beosztották, majd fűrésszel, vésőkkel kivágták a díszítő motívumokat (emberalak, tulipán, csillag, gombos díszek stb.). Ma­kádon a fejfa kicifrá^ya készül. A fejfa feje csipkés, a dereka cifrás („dérik cifrázás"). Az aj ja sima, ahová a nevét vésik fel a halottnak. Ordason a fejfa, epitafa felső részét, a fejet, nyakat, a keres^tfonatot, a dobot, a gyűrűt, s a /ábat szintén fűrésszel, vésővel alakították ki. Aporkán a négyzetes oszlop alakra faragott fát négy kockára, keretté, osztották fel, s ezekre a koc­kákra vésték a cifraságokat. Rendszerint a nőknek lapos fejű, a férfiaknak négy sarkos fej fát faragtak (35. kép). Alsónémedin Mocsári Gedeon paraszt ezer­mester készített fejfákat is. A derekára stilizált tuli­pánt, csillagot vésett, a nők fejfájának csúcsára szeg­letes kontyot, a férfiakéra csillagot vágott ki. A fejfafaragók többsége felvéste a szöveget is a fejfára, azonban az ácsok ritkábban foglalkoztak az­zal. Ilyen esetben asztalossal vésették meg a fejfát. Dömsödön — bár ott sem faragnak fejfát — gyakran előfordul, hogy a család egy-egy ép fejfát újra véset. Bíró Imre asztalos — aki régen rendszeresen csinált ilyen munkát — ma is foglalkozik vele, és ék alakú beíű^ó'yel vési a fejfára a feliratot (27. kép). Ha arra keresünk választ, hogyan nevezik a fejfák egyes részeit, illetve milyen névvel illetik a faragott motívumokat, kielégítő választ nem kapunk rá. Mind a régi, mind az új stílusú fejfák esetében — még a kifejezetten ember alakúaknái is — említik, hogy van 261

Next

/
Oldalképek
Tartalom