Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Novák L.: A Duna Tisza köze temetőinek néprajza
A hatósági intézkedések azonban csak lassan foganatosodtak. 1815-ben újabb rendelkezést adtak közre, amelyben Pest vármegye újból utasítja a megyebeli mezővárosok, falvak vezetőit, hogy ,,a' mennyiben azon szokás hogy a' holt testek a' temetés alkalmatosságával a' halotti czeremonia alatt a' Templom kerítése között le tétetni szoktak, Kebelekben gyakoroltatna, azt azonnal minden idő haladék nélkül el törüllyék". 73 Tulajdonképpen az 1819-es nagy református püspöki látogatás egyik célja volt az is, hogy megállapítsa, az egyes helységekben mennyire tartják tiszteletben a törvényeket, tartják be az előírásokat. Mint ismeretes, több-kevesebb kivétellel rendben intézték a dolgokat az egyes helységek elöljárói. Rendszerint betartották a temetésre vonatkozó 48 órát. Dunavecsén — a püspöki megjegyzés szerint — a „temetésre parancsoltatott idő szorossan nem tartatik ugyan meg, a' Lakosoknak sokféle el-vonattatásaik miatt; de mikor a' Temetés ideje siettetik, megvizsgáltatnak előb a' halottak a' chimrgus által és annak assecmatiojánál fogva temettetik el". 74 Báthori püspök Ordason súlyosabb vétséget talált, ahol bár a temetés idejére vonatkozó előírást betartották, de a „hólt testek Praedikát^io alatt a' Centerembe bes^okták tenni, mellynek büdössége sokszor szinte kiálhatatlan". 75 A XVIII. század végén, a XIX. század elején foganatosított temetkezési rendelkezések a XX. század közepéig voltak érvényben. A házaknál a tis^tas^obában felravatalozott holttest búcsúztatása az udvaron történt, ahonnan a kisebb falvakban a S^ent Mihály lován, esetleg szekérderékban, vagy — mint a nagyobb mezővárosokban (Nagykőrös, Kecskemét, Cegléd, Kiskunhalas, stb.) — halottas kocsin szállították ki a temetőbe. A negyvenes évek végén azonban sorra Tiszt. Umak f. 1„ 8 xr Húst vett a' Torra f. 2„ — Bor magoké költ el 3 Akó Suma f. 13 — " PML. V. 202. Nagykőrös Város Tanácsának ir. Végrendeletek, Nro. 198. 73 PML Prot. Current. Oppidum Nagy Kőrös. 130. pag. 1815. július 6.; Magyarország egyes elzárt vidékein ez a szokás még napjainkban is megvan. Pl. Geszten a falu felső részén lakók a református templom cintermében ravatalozzák fel a halottat, onnan viszik ki a temetőbe a halottat. 74 RL Can. Gen. Vis. Solti tract. G. 183. Dunavecse, 1819. június 30. 75 RL Can. Gen. Vis. Solti tract. H. 191. Ordas, 1819. június 22. felépültek a ravatalozó házak a temetőkben, ahová a haláleset után a lehető legrövidebb időn belül kiszállítják a tetemet. Nagykőrösön pl. 1945/46-tól kezdve temetkeznek a ravatalozóból. Korábban a temetést háztól, nagyobb vállalkozók bonyolították le (Kéri, Halápi, Szatmári vállalkozók). 1950 után állami vállalat végzi e munkát. Szabályozták a temetés idejét is: megszűnt a vasárnapi temetés, hétköznap pedig délután 2, 1/2 4 és 5 órakor lehet temetni. A temetővel kapcsolatos rendszabályok tehát részletesen kitértek a temetők kerítésére, védelmére, de ugyanakkor az egyes sírokra vonatkozóan is rendelkeztek. Különösen fontos volt, hogy a XVIII—XIX. század járványos éveiben (pl. az 1739/40-es és későbbi pestis, a rendszeresen látogató himlő és kolera veszedelmek idején) a sírokat kellő mélységre ássák le. Egy 1789-ből való rendelet a következőket írja elő: „Hogy a' Tavaszi föld ki gőzölgés által okoztatni szokott veszedelmes betegségek annál jobban el távoztassanak eö Felsége egyenes rendeléséből újonnan parantsoltatik, hogy az el temetendő testek, mellyen temettessenek, sőtt ha né talánn ez nem tartatott volna, az ilyen régi sírokra, kiváltba egybe több testek tétetnek 3. 's 4. lábni magasságra töltessen fel a föld". 76 Az 1819-es Canonica Visitatio Generalis alapján kiderül, hogy a Duaa—Tisza közi helységekben ezt az előírást megtartják. Több helyen — főleg a Duna menti falvakban — azonban abból adódott probléma, hogy —árvízjárta vidék lévén — mély sírokat nem lehetett ásni. Pl. Foktőn megjegyzik: ,,A sírok száraz esztendőben elegendő méjjen ásattantak, de árvizes idővel a' hólt testek tsak nem vízbe áztattatnak". 77 Itt már korábban is arról panaszkodtak, hogy a Duna áradása miatt „ollykor egy Halottat sem tudunk hova temetni", vallották a foktői jobbágyok 1768-ban. 77/a Úszódon is hasonló volt a helyzet, mint írják: „A' sirók mindenkor mellyen ásattanak valamikor a' Dunának apálya engedi, a' mellyel egyarányúságot tart a' Földünknek nedve". 78 Legtöbb helyen azonban nem okozott gondot a mély sír ásása, mert a temetőt lehetőleg a legmagasabb — a településhez hasonlóan — ártól védett határrészen nyitották meg. Ott legkedvezőbb a 76 PML Protocollum Current. Opp. Nagy Kőrös sonans ab Anno 1788° die 17° Oct. 78. f. 1789. március 19. 77 RL Can. Gen. Vis. Solti tract. G. 183. Foktő, 1819. június 23. 77 ' a OL HTL 173. с. С. 3090. Responsa Poss. Foktü. 4. p. 92-95. pag. 78 RL Can. Gen. Vis. Solti tract. G. 197. Úszód, 1819. július 2. 229
