Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Novák L.: A Duna Tisza köze temetőinek néprajza

vezető út mellett temetkeznek. A katolikusok a XIX. század második felétől a város északi részén, a Bokroson, is nyitottak temetőt. Cegléd legrégibb temetői az északi részen levő református Öregtemető és a katolikus Csengettyűs, amelyek a XVIII. századra vezethetőek vissza. A XIX. század második felében nyitották meg az újvárosi református és evangélikus temetőket. A kisebb falvak, egykori kisebb mezővárosok temetői beteltük során rendszerint a szomszédos területek télé bővültek. A földesúri helységekben — mivel minden föld a földesúr tulajdonában volt — a földesúr birtokából különítettek el temetkezésre alkalmas helyet. A már idézett 1819-es monori példa is igazolja ezt, de még inkább az, hogy az úrbéres és a Uodiális birtokok elkülönítése és tagosítása alkalmával földesúri birtokból hasították ki a faluközösség számára a temetőket. Pl. Alberti mezőváros elöljárói és Almásy János gróf földesúr közötti, 1840. március 31-én kötött úrbéri szerződésben megállapították: az „új temetőnek ajánlott 's 'e szerint szinte megítélt 4 hold földet nem a földes uraság kertje háta megett, hanem a Templom erányában két uttza között, szérüs kertek végibe, a vasúton innen a Város felé" mérték ki.

60 A régi, temetővel együtt az összes temetőterület az úrbéri egyezség során 11,4 holdra növekedett,

61 amely az evangélikus temlom mögött kezdődve (részben magába foglalva a zsidók temetőjét is) a szérűskertek között kinyúlt a vasútig. Irsán az úrbéri egyezségben a katolikusok és az evangélikusok temetőit nyolc holdra egészítették ki. A zsidók temetőjét az evangélikusok szomszédságában jelölték ki a mikebudai út mellett.

62 Alsónémedin pl. a katolikusok és a reformátusok temetkezése céljára 10 hold 185 • öl,

63 Dömsödön 9 hol 960 [J-öl területet mértek ki.

64 59/a 1810. november 8-án, „ . . .a' Czeglédi Plébánus Tisztelendő О Kováts István Urnák jelenlétében, a' Tormás szőllők napkeleti végin az Akiokon kivöl azon a' Helyen, tudniillik a' hova a' Pápista Temetőt az az ide való Plebanus Urnák ki mutatták, és azt ki mérték ..." (PML Nagykőrös Város Prot. Miscell. 1808-1810. 160. sz. 666—668. pag. 59 GALGÓCZY Károly, 1896. 300-301. 60 PML IV. 165. 2. Alberti úrb. pere. Kelt Bécsben, 1840. március 31-én. Megerősítve Albertin, 1847. április 10-én. 61 PML IV. 165. 2. Alberti úrb. pere. Alberti Mező Várossá Telek könyve. Készült 1848-ik Évben. 62 PML IV. 165/a. Irsa úrb. pere. Úrbéri egyezség a közbirtokosok és az úrbéresek között, 1861. dec. 17. 63 PML IV. 165. 3. Alsónémedi úrb. pere. Úrbéri egyezség, 1858. május 12. 64 PML IV. 165. 23. Dömsöd úrb. pere. Dömsöd Községben volt Földes úri volt úrbéri és kivételesek öszves birtokainak kivonati Telek Táblája, 1862. november 15. A különböző rendelkezések, rendezési törekvések során gyakran felhagytak a régi temetők használatával, új helyet jelöltek ki számukra. Tószeg a Tisza és a Gerje árteréből kiemelkedő halmokon települt meg. Galgóczy Károly szerint a falu belterületét az ár nem járja, de „e közt és a temetővel együtt külön csoporban fekvő aklok közt levő völgyön nagy áradások alkalmával átcsap a víz".

65 Tehát a temető egy árvízmentes szigeten helyezkedett el, amely árvíz esetén elszigetelődött a településtől, csupán csónakkal lehetett megközelíteni. Tószegnek ez a régi temetője a Büge nevet viselte, amely a XIX. század végén betelt, felhagytak használatával. Az új temetőt a falu alatt nyitották meg a Réto/dalban. 1894-ben a község 2782, Martos Péter földbirtokos pedig 1200 • öl területet bocsátott temetkezés céljára.

66 b. A temetkezés rendje. Vidékünkön a temetkezés nem spontán módon történt, a temetők használata kötött, államilag irányított volt már a XVIII. században. A temetkezés rendjének meghatározása elsősorban egyenes következménye a nagy járványos betegségeknek. Mindenek előtt a tetem eltakarításának, a sír készítés módjának szenteltek különös figyelmet, amelyek alapvetően fontosak voltak a népegészségügy szempontjából. Tulajdonképpen a mai szokások (halott búcsúztatás, kiszállítása a temetőbe, a sír megásása, illetve alakja) eredete visszavezethetők ezekre a rendszabályokra is. A halottas szokások részletes vizsgálata nem feladata e dolgozatnak, azonban néhány mozzanatra ráirányítjuk a figyelmet. Mindenek előtt megemlíthető, hogy a halál körülményeinek megállapítására a XVIII. századtól kezdve fektettek nagy súlyt. A halottkém működését több ok tette szükségessé, alapvetően az, hogy meg kellett állapítani valójában meghalt-e az illető. Egy 1804-ből való rendelkezés a következőeket írja elő: „ . . . mivel gyakran megtörténne: hogy a beteg a nyavalya sújja által az életnek minden jelenségit el veszti, és illy állapotban hosszabb ideig maradván nyilván meg holtnak tartatik és el temettetik, hogy az ilyes állapotból származható veszedelem és a még élet65 GALGÓCZY Károly, 1877. 228. 66 RL 1454. Püspöki egy. látogatás adatai. Kecskeméti egyh. megye, tószegi egyh. község. Tószeg, 1925. április 18. 227