Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Novák L.: A Duna Tisza köze temetőinek néprajza

dővel korábban nyitottak meg, amely tulajdonképpen „edgy köz embernek tulajdon aklos kertye, a' régi temetőnek szomszédjában lévén, önként által engedte e' végre, úgy hogy egyébbaránt ususába volt, ő kaszáltatta, 's az után is tulajdona marad. Ez úgy tele van, hogy már abba tovább temetkezni nem lehet" — rögzítették a jegyzőkönyvben.

47 Ordason azt jegyezték fel, hogy a „Temető felette szoros, úgy hogy már szinte egymásra kenteiének temetkezni, azomban nagy szerentsétlenségükre ollyan hellyen van, hogy tellyes lehetetlenség bővíteni. Sőtt az egész határban nints ollyan szabad hely, ahová tsak gondolniis lehetne Temetőnek Helyet".

48 Foktőn a temető a népesség arányához képest megfelelő volt, azonban „annyira bé telt már mindenütt holtakkal, hogy akárhol ásattatik meg, mindenütt emberi tsontok hányattatnak ki". A korábbi rendelkezéseknek megfelelően Foktőn a temető „Félfelőll sövénnyel, a' több oldala pedig méj árokkal vagyon bé kerítve, és télen nyáron tilalom alatt tartatik".

49 Az uszódi református temetőt — az újat — 1808-ban nyitották meg, ahol az előírásoknak megfelelően Tóth I. János bíró rendben tartotta a temetőt.

50 Makádon sem jegyzett meg semmilyen kifogást a látogató Báthori Gábor püspök.

51 Dömsödön kiemelte a temető régi, s ennek megfelelően szűk voltát.

52 Szalkszentmártonban is kevés kifogás merült fel, mint megjegyezték: a „Temető Latens patens a' leg jobb móddal körül van véve és Kapuval providealva".

53 Bugyin is rendben találtak mindent, megjegyezve, a „Temető elég tágas, hanem egyéb kerítése nints, a' körülötte Szállás kerteknél, mellyek bé vágynak kerítve".

54 Solton a temető „az úgy nevezett Meleg hegynek tetején van, felvan árkolva, de a' víz felől való része nintsen", aminek az a következménye, hogy a Duna gyakori áradása elborította a temetőt is.

55 Fülöpszálláson viszonylag kedvező állapotokat ismerhettek 47 RL Can. Gen. Vis. Solti tract. G. 195. Szigetszentmiklós, 1819. július 6. 48 RL Can. Gen. Vis. Solti trast. G. 191. Ordas, 1819. június 22. 49 RL Can. Gen. Vis .Solti tract. G. 183. Foktő, 1819. június 23. 50 RL Can. Gen. Vis. Solti tract. G. 197. Úszód, 1819. jún. 2. 51 RL Can. Gen. Vis. Solti tract. G. 190. Makád, 1819. jún. 6. 52 RÍ Can. Gen. Vis. Solti tract. G. 1819. Dömsöd, 1819. jún. 26. 53 RL Can. Gen. Vis. Solti tract. G. 194. Szalkszentmárton, 1819. június 30. 54 RL Can. Gen. Vis. Pesti tract. G. 200. Bugyi, 1819. szeptember 5. 55 RL Can. Gen. Vis. Solti tract. G. 193. Solt, 1819. jún. 26. meg a látogató egyházi főemberek, mint írják: a „Temető noha régi, mégis van ollyan puszta része, a'mellybe temetkezni lehet". A temetőt jól körülárkolták a fülöpszállásiak, azonban a temető „mivel lakosoktól szinte körül van vétetve, ezek az árkot imitt amott meg szokták pusztítani, és barmaikat bé eresztik".

56 Legrosszabbnak a monori temető állapotát találta a református püspök: a „Temető bé van Kerítve elég mélly sánczal: de egésszen bé van már telve ; Ekklézsiánk Elöljárói újj temető hellyért könyörögtek már a Mélt Földes Uraságnál; ki is mutattatott egy hely; de mivel hogy szűk is, és tele van régi vermekkel, el nem lehet fogadni, és a' régi mellett meg kellett ez ideig maradni" — állapították meg a felvett jegyzőkönyvben.

57 A temetők tehát az évtizedek során állandóan bővültek, s gyakran változtatták helyüket is. Nagykőrösön a legrégibb temető a Kecskemétre vezető út nyugati oldalán helyezkedett el, amelyet az 1739/40-es pestis járvány után zártak be. Ekkor kezdtek temetkezni a kecskeméti út keleti oldalán, közvetlen a város árkánál kezdve, Dél felé haladva. Galgóczy szerint 1829-ben telt be a városhoz közelebb eső szakasza, a következő része pedig a XIX. század közepén. Jelenleg a legdélebbi szakaszt használják temetkezésre. A korábbi temetőrészeket — akárcsak az 1740 előttit is — felparcellázták és építkezés céljára kiárusította a város.

58 Az izraeliták és görögök a református temető régi részének nyugati oldalán kaptak temetkezési helyet. A görögök kihaltak, s a zsidó temető jelenleg is a reformátusok mellett helyezkedik el.

59 A katolikusok a XIX. század elejétől

59/,a

. Szabadszállásra ve56 RL Can. Gen. Vis. Solti tract. G. 185. Fülöpszállás, 1819. június 25. 57 RL Can. Gen. Vis. Pesti tract. G. 208. Monor, 1819. szeptember 8. 58 GALGÓCZY Károly; 1896. 299-300; GALGÓCZY bizonyára néhány évet téved, ugyanis 1813. március 13-án a körösi tanács arról tudósít, hogy „. . .a' Kecskeméti Kapubeli Temető annyira meg telt már a' hólt testekkel: hogy ott sírt ásni. . . lehetetlen . . . Hogy a' meg holtak tetemeit, és Hamvai az örök nyugodalom csendességében meg tarthassanak, a Kecskeméti Kapubeli temető a'külső részén Kecskemét felé meg bővíttetni, és mihelyt az idő engedi körül árkoltatni. . . rendeltetett". PML Nagykőrös Prot. Miscell. 1805-1808. 60. sz. 214. pag.); A temetők szűkösségének kényszerűsége következtében 1802-ben a város nyugati része mellett mérték ki a Sirató nevű temetőt. Ebben a temetőben. 1802. december 28-án temettek először, s a két halott, Bíró András 77 éves ember, és egy 3,5 éves leányka nevét ennek alkalmából feljegyezték a protokollum könyvben. (PML Nagykőrös Város Prot. Miscell. 1796-1805. 381. pag.) 226