Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Novák L.: A Duna Tisza köze temetőinek néprajza
A mai viszonyok alapján megállapítható, hogy a különböző vallási felekezetűek egymástól elkülönülten temetkeznek (pl. Alsónémedin, Bugyin stb. jól megfigyelhető, hogy a reformátusok és katolikusok ugyan egymás mellett temetkeznek, de a temetőiket mély árokkal és sövénnyel választják el). Az, hogy minden felekezet külön temetkezhet, II. József türelmi rendelete nyomán valósulhatott meg. Ekkor vidékünkön is elrendelték, hogy az „ollyatén hellyeken, mellyekben mindenik ott találkozó Hit, vagy Vallásbélieknek kölönös temetőjük vagyon, vagy pedig az egy Temetőbe való temetkezés szokásban van, mindenik rész a' maga ussusában meg hagyasson". Lehetővé tették, hogyha valamelyik felekezetnek saját temetője nem volna (pl. a zsidóságnak), ott temetkezhessenek, ahol kívánják.: „Az edgyes és ollyatén Vallásbéli Embereknek, mellyek a' Helységbe különös Temető helyek nints, szabad legyen a' más vallás Hitbélieknek Temetőjükben is, még pedig a' közelebb s' a' meg holtnak -vallásában levő Pap által temettetni, ha pedig ez idején korán meg nem jelenhetne, tartozik a' Hgbe találkozó Pap ki kisérni", írta elő a szabályrendelet; továbbá megszabták, „Ha valamelly Hgben, mellyben Pápisták, Lutheránusok, Kálvinisták, és nem egyesült Hiten valók találkoznak, új Temetőre vagyon szükség, szükség hogy ott egy közönséges temető Hely mérettessen ki, hanem a' Hellynek Népessége több Temető Helyet kívánna". 44 Egy korábbi szabályrendelet arról tudósít 1780-ban, hogy „Parancsollya . . . Eő Fölsége, hogy a Templom körül kerítésben vagy Há%akk szomszédságában Temető hely ne lengjen, hanem a' Temető kívül az Helységen, láczatos meszsz^ségre való alkalmatos Helyen készíttessék, és oda személy válogatás nélkül az hólt testek temettessenek". A vármegye körrendeletében megszabta, ezt a határozatot a helybeli plébános 44 A rendelkezés további pontjai: ,,6 szor A' melly Helyeken több vallásbélieknek egy közönséges Temető Hely mérettetik ki, szabad akarattyában áll azt el osztani, vagy pedig beléje sorba temetkezni, ha pedig ezen meg nem egyezhetnének, szükség, hogy a' halottak, a'mint rendbe következnek együvé temettessenek. 7 8zer Ha vmelly, ollyatén Vallásbeli, mellyek részéről, vmelly Hgben Temető nincs, és maga vallásán valók leg közelebb való Helyben kivánna temetkezni, az továbbrais meg engedtetik. 8 szor Az utazók (:ide értvén az Unitáriusokat is, szükség hogy azon Hgben lévő akar egy, akar más Vallásbeli Temető Helyekben temettessenek, a'hol halálok történt, és az ott találkozó Pap által kisértessenek. 9 szor A' Temető Helyek ki szakasztásában szükség az egység fent tartása végett ki adott Rendelésekre vigyázni". PML Nagykőrös Város Kurrens jk. 1786-1788. 519-520. pag. 1788. augusztus 25. és tiszteletes urakkal is közöljék a törvény képviselői, hogy „öszvekapcsolt erővel, nevezetesen Abonyon, Nagy Katán, Szecsőn, Izsákon, Kkméten... bé tellyesicsék halogatás nélkül", utasítva őket arra, temetőket „mindjárt Helységeken kívül levő alkalmatos és távulyabb levő földin válasszanak, bé is kericsék, és az bentt levő Temetőt mindjárt abban hagyják." 1 ^ Tehát a XVIII. század utolsó évtizedeiben rendeletileg megszűnt a templom körüli temetkezés, a temetők kikerültek a falu szélére. A későbbi időben előfordult, hogy a templom körül temettek. Pl. Szigetszentmiklóson az 1878-as nagy árvíz idején kénytelenek voltak a magasabban álló templom köré temetni. Ez a hagyomány őrződött meg a pusztákon, ahol a templomromok körül temetkezik a tanyasi lakosság (Pótharaszton, az egykori Szent Király pusztán, 45 ^ stb.). A falutól távolabb fekvő temető rendtartására is igen ügyelt a hatóság. Mindenek előtt fákkal kellett beültetni a temetőt, kerítéséről, felárkolásáról gondoskosni kellett. Elrendelték, hogy a temető rendjére és nyugalmára temetőcsősz vigyázzon. A hatóság szigorú szankciókat foganatosított. Aki pl. — akárcsak az erdőben, szőlőben — kárt tett, fát vágott ki a temetőben, vagy a jószágait oda eresztette, hogy a „Felsőségnek Rendelése meg tartassék, és leg alább az emberiségnek tiszteletlensége a halottakra nézve elhárittassék: teczet az Elöljáróknak az utolsó de kéttség kívül elő meneteles Eszközökhöz nyúlni", azaz a vétkest 12 forint pénzbírság megfizetésére kötelezték, aki „még ezen túl is testében . . . kemény büntetésit fogja venni", s a temetőben kóborló marháját, sertéseit „minden kéméilés nélkül agyon lövöldöztetik." 4 « A rendszerint gesztenye, tölgy és akácfákkal beültetett és kerítéssel, árokkal körül vett, kapuval ellátott temetők képe kialakult a XVIII. század végén, a XIX. század elején. Az 1819-es Canonica Generalis Visitatio alapján — néhány helység kivételével — ez az állapot ismerhető meg a Duna—Tisza köze temetőiben. Több helyen súlyos gondokkal küszködtek. Szigetszentmiklóson megállapították, hogy temető nincsen. Amit akkor használtak, harminc eszten45 PML Nagykőrös Város Kurrens jk. 1778-1786. 77-78. pag. 1780. február 13. 45/a KUBINYI Ferenc-VAHOT Imre, 1853. 123. 46 Pest vármegye körrendelet, 1791. november 20. PML Protocollum Currentale Opp. Nagy Körös sonans ab Anno 1788° Octobris. 317-318. f. 225
