Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Novák L.: A Duna Tisza köze temetőinek néprajza
ben a korábbi lakosok visszaköltözése, részben a környező helyekről, vagy pedig egy-egy földesúr tervszerű telepítési akciója révén távoli vidékekről ment végbe. 24 A kalocsai érseki dominium helységeibe (a kívül eső Baját, Bátyát, Dunapatajt és Ordast ideszámítva) a környező Pest vármegyei helységekből 70, a közelebb-távolabb fekvő vármegyékből 71 család költözött e vidékre (pl. Géderlakra a Pest vármegyei Ecserről, Maglódról, Dunakesziről, Nagykátáról, Vácról, illetve Esztergom, Bars, Liptó, Nógrád, Hont, Trencsén, Nyitra vármegyékből, költözött egy-egy család) az 1725-ös urbárium kimutatása szerint. 25 Áporka és Majosháza a XVIII. század második felében népesedett újra. Az áporkai pusztára Bars és Hont vármegyékből elvándorolt 21 nemes család költözött 1761-ben, 26 s ezt követően Majosháza éledt újra 1770-ben, amikor ott szintén szerződéses nemesek telepedtek le. 27 A közeli szomszédos jász területekről is nagyobb népesség-kirajzás történt a Duna—Tisza közére. Jászfényszaruból 1743ban szervezett akció révén érkeztek telepesek, akik Kiskunfélegyháza és Ferencszállás kiskun pusztákat először bérbe, vették, majd 1745-ben örökösen megváltották. 28 Az újratelepítés során területünkre sokféle idegenajkú nép is bevándorolt. A Duna alsóbb vidékeire délszlávok, a Duna—Tisza köze más vidékeire elszórtan németek, szlovákok, és délszlávok (egészen Komáromig húzódtak fel) települtek be. A jövevények zömében római katolikus hitűek voltak (pl. a taksonyi, soroksári, dunaharaszti németek, a Sáriba költözött szlovákok), azonban több helyre — éppen a vallási türelmetlenség következtében — protestánsok is érkeztek. Ilyen népcsoport vándorolt a Duna melletti Hartára, ahová Ráday Pál gróf 1720—1724 között Würtembergből hívott lutheránus németeket. 29 Innen Hartáról több család áttelepült Soltvadkertre a XIX. század második felében. 30 A betelepült szlovákok többsége katolikus volt, de egy-egy csoportjuk evangélikus hiten élt (Alberti, Irsa, Pilis). Az albertiek eredetileg a Nógrád vármegyei Szlatinkáról vándoroltak el, Váracskay András földesúr telepítette le 25 BÁRTH János, 1974. 285-295. 26 RL Canonica Generalis Visitatio, Solti tractus, G. 178. Áporka, 1819, július 5. 27 GALGÓCZY Károly, 1887. 340. 28 MEZŐSI Károly, 1974. 347. 29 BOROVSZKY Samu (szerk.), é. n. 76. 30 GALGÓCZY Károly, 1877. 279. őket 1711 körül. Az Irsaiak 1718-ban, a pilisiek pedig később, 1722-ben érkeztek jelenlegi lakóhelyükre. 31 A betelepültek azonban nem kizárólag szlovákok voltak, korábban elmenekültek is visszaköltöztek (pl. Albertin a Virág-familia) falujukba, illetve más helyekről vándoroltak be (pl. Csányi, Balázs, Gulyás, Halmi), akik az erősebb szlovák etnikai hatás következtében elszlovákosodtak. 32 A török kiűzését követően hatalmas területek maradtak pusztán a Duna—Tisza közén is, amelyek egy-egy nagyobb mezőváros bérleményébe, illetve tulajdonába kerültek. A középső területek így sorra jászkun birtokká váltak, a XVIII. század közepi redemptio során különböző helységek külbirtokaivá alakultak. Kerekegyháza 20 ezer katasztrális hold határának felét Jászárokszállás, 2/6-át Fülöpszállás, és 1/6 részét Kunszentmiklós birtokolta. 33 Orgovány és Szánk Kunszentmiklós, Móricgát a távoli Kiskunlacháza tulajdonába került, Jászszentlászló kiskun pusztán Jászjákóhalma, Jászmihálytelek, Jászdózsa és Jászfelsőszentgyörgy közbirtokossága osztozkodott. 34 Szánk puszta benépesedése az anyatelepülésből, Kunszentmiklósból történt, nagyobb része pedig a szomszédos szegedi határból. 1847-ben alakult önálló községgé. 35 Tekintettel arra, hogy az etnikai-vallási viszonyok nagy mértékben befolyásolták a temetők rendjét, a temetkezési szokásokat a XVIII. században, e tekintetben is szükséges — mégha nagyobb összefüggéseiben is— területünk helységeit áttekinteni. A XVI. századot megelőzően a népesség a katolikus hiten élt. Lükő szerint a XIII. században itt megtelepült kunok egy része mohamedán vallású volt. 36 A reformáció térhódítása a Duna—Tisza közén jelentős eredményt ért el a XVI. században. Még a tartós török megszállás előtt sorra szerveződtek meg a református egyházközösségek. Kálmáncsehi Sánta Márton 1525 táján kezdte meg a hittérítést a DunaTisza közén. 37 A nagykőrösi református eklézsia az 31 ROSZIK Mihály, Az alberti evangélikus egyházközség 250. éves története (kézirat).; Vö. WELLMANN Imre 1967. 300, 305. 32 NÓVÁK László, 1976. 33 GALGÓCZY Károly, 1877. 266. 267. 263. 34 BÁLINT Sándor, 1974. 420-421. 35 BÁLINT Sándor, 1974. 420.; KOCSIS, Gyula 1975. 36 LÜKŐ Gábor, 1971. IX. sz. 6. 37 GALGÓCZY Károly, 1877. 234. Vö ZOVÁNYI Jenő 1977. 138-172; BENDA Kálmán 1977. 19-23. 222
