Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Égető M.: A lakáshasználat változásai a szanki tanyákon az utóbbi száz évben

asszonyoknak, sőt, a régi használt papírokat el is adta. Ügyesebb asszonyok ezzel maguk festették ki a szobát. A sablonpapír nem szorította ki teljesen а nyomkodott faldíszítést sem. 1950 — 1955 körül kezdték hengörö\ni a szoba falát az üzletben vásárolható festéktartályos hengerrel. A gyűjtés idején divatosnak számított a szobában kék alapon ciklámen színű hengerezett minta, idősebbek inkább a ro\sas%ín alapon barna mintát szerették. A konyhában sárga alapon angyalvörös et (bordósbaina szín) használtak. Fiataloknál a konyha %öld alapon sötétebb %öldáel vagy fehérrel у olt. A gyűjtés idején kezdett elterjedni a szoba falának az e^üst színnel való hengerezése. A mennyezetet, plafont ma is fehérre meszelik. Rajzszöggel kifeszített madzag mellett ecsettel csíkot húznak a mennyezet alatt 30 — 40 cm-re. A szoba földjét télen, minden héten mázolták, hogy ki ne gödrösödjön. Szürke vagy fekete agyagot birkavagy marhaganével összekevertek és ezzel simították el. Fekete festéket vagy kormot \% tettek bele, hogy szebb legyen. Nyáron a szobát csak akkor mázolták, ha gyakran jártak benne, s főleg, ha eladó lány volt a tanyában. A konyhát és a gangot viszont feltétlenül minden szombaton kellett mázolni nyáron. Télen inkább a gang maradhatott el. Nagyon szépen kellett csinálni a füstös meszelését és a mázolást is, mert megszólták érte a nagylányt, ha csúnya volt a takarítás. Annus Istvánné szerint „Ahol szerették a tisztaságot, még éjjel is mázoltak, ha nappal nem volt idő. Г r

agy vasárnap reggel.'" Mázolás után felszórták sárga homokkal, hogy ne tapossák össze a friss mázolást. A homokot különböző alakzatokba elhúzgálták díszítés gyanánt. A földes padlót e célra készült bádog locsolóval vagy kifúrt fenekű köcsögből csigavonalban fellocsolták. Ezt általában naponta kellett csinálni. A földes padlójú tisztaszobában az utóbbi évtizedekben elterjedt az a szokás, hogy a bútorok alatti részt fehér agyaggal mázolják vagy sárgára meszelik. A középső rész feketén marad, de módosabb helyen rongypokróccal terítették be. Ez az utóbbi 20—30 évben terjedt el. A gyűjtés idején a tanyákon mindenütt kétszárnyas ablakok voltak, de jó részük szimpla ablak. Nemcsak a régebbi egyszárnyas ablakokat, de ezeket sem nagyon szokták szellőztetés céljára kinyitni. Csak az ajtón át szellőztettek. Télen, még a gyűjtés idején is előfordult, hogy az ablak széleit fűrészporral kevert sárral betapasztották, sőt ha nagyon rosszul zárt, rongyokkal be is rakták belülről, a hideg miatt. Nyáron az ablakot csukva tartják. Kívülről az ablaknyílásba állított lombos ágakkal védik a szobát a kánikulai hőségtől. Minden reggel frisset tesznek az előző napi helyébe.

112 8. Összegzés a) A vizsgálatból három fő korszak körvonalai rajzolódnak ki. Ezeket azonban nehéz pontos évszámokkal elkülöníteni egymástól. Első korszakaik tekinthetjük a megtelepedés időszakát, melyet az átmeneti használatra szánt putriházz,al jellemezhetünk. Bár tudjuk, hogy a népesség zöme 1890 és 1900 között érkezett, nem ez a tíz év azonos az első korszakkal. A betelepedés több évtizedig elhúzódott, ami nem hagyható figyelmen kívül, mert az 1910 táján érkezők ugyanolyan feltételek mellett kezdték új életüket, mint az 1880 — 1890 táján jövők. Ez az oka annak, hogy a második korszak i^a z állandó lakóházban való első berendezkedés) évszámmal kifejezett időhatára is bizonytalan. Ennek következtében a mindenkori első lakóházak sem egyformák. Különösen a konyhai tüzelőberendezés esetében nem szabad figyelmen kívül hagyni ezt a tényt. A fáziseltolódások a harmadik korszak kezdetére, kb. 1920-ra egyenlítődtek ki, oly módon, hogy a mutatkozó különbségekről bízvást megállapítható, hogy az anyagi helyzet differenciáltságából adódik. Ez egyúttal a magyarázata annak is, hogy miért tematikusán tárgyaltam a jelenségek változását. b) A szanki határt benépesítő lakosság mintegy 30 — 80 km-es körzetből települt jelenlegi lakóhelyére. E körzeten belül (sőt azon kívül is még tágas területeken) az uralkodó háztípus és tüzelőberendezés azonos: az alföldi vagy középwagyar háztípus, 3 osztatú (szoba — konyha — kamra) soros beosztással, szabadkéményes, középpadkás konyhai tüzelővel, kívülfűtős, csonkakúp alakú szobai kemencével. 2 A ház tisztántartásával kapcsolatos az a hiedelem, hogy Légyosztó Margit napján (július 10.) csukva kell tartani a ház valamennyi ajtaját-ablakát, akkor egész nyáron nem lesz sok légy. (Annus Istvánné, sz. 1892. Móricgát, S. gy. 1965. Szanki gyűjtés. TJMA. 188