Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Égető M.: A lakáshasználat változásai a szanki tanyákon az utóbbi száz évben

zsolások és fosztóbálak főleg az első világháború előtt voltak. A csomózóbálak inkább a két világháború között, amikor sokan nagyban termesztették a dohányt. 7. Л ház karbantartása, takarítás Kívülről a házfal tövét 40—50 cm szélesen agyaggal tapasztják körül, hogy az udvaron kóborló jószág ne tudja bántani. Főként disznóktól és a baromfitól kellett óvni, mert kitúrták, kikaparták a házfal alját, ami az alapozás nélküli hantházak, vályogházak esetében veszélyes is volt. Ezt a vályogtapasztást homokkal szokták felszórni, mert ha az eső felveri a falra, amikor megszáradt, könnyebb lesöpörni, mintha a földet verte volna föl. A fal alját 40—50 cm magasságban búznák el, sötétszürkére festik. Nemcsak lakóházon, hanem valamennyi meszelt falú melléképületen alkalmazzák. Ez a szokás az 1910-es években terjedt el, de a tanyákon ma sem általános, csak a faluban. Itt 10—15 éve a fekete (sötétszürke) színt a barna váltotta fel. A ház gondozásának legfontosabb művelete a meszelés.

110 Meszelni általában évente háromszor szoktak. Tavasszal, húsvét előtt, nyáron július—augusztusban és ősszel, október 12-re, mert itt akkor van búcsú. (Nemcsak a katolikusok meszelik be ilyenkor a házat kívülről, hanem a reformátusok is, mivel úgyis kell ősszel meszelni, s jobban látszana a piszkossága a többi mellett.) Az első kettőnek nincs ilyen pontos dátuma. „Tavasszal alig várjuk má, hogy kibújjunk a téli pist(pkbú.. . Amikó lőhet, mingyá meszelünk, amig nincs sok dolog"

111 A nyári meszelés legtöbbször csak a ház külsejére vonatkozott. Nyáron át ugyanis nagyon keveset tartózkodtak a házban, főleg a szobában, ezért nem is kellett meszelni. Kívül viszont, főleg esős, viharos nyarakon elengedhetetlen volt. Gyakran tapasztani is kellett a falat, ahol ledobta az eső, szél. Sokszor csak félig meszelték körül az épületet, addig, ameddig fölverte a sarat. A meszeléshez ló farkszőréből vagy tehénfarokból csináltak meszelőt. Szurokkal fogták össze. Nyele 110 Azt tartják, hogy újholdkor nem jó meszelni, mert akkor bogarak lesznek a házban. Meg kell várni a holdtöltét, akkor jó meszelni, (id. Enyingi Dezsőné. Szánk, Petőfi u. S. gy. 1964. Szanki gyűjtés. TJMA. m

Annus Istvánná, sz. 1892. Móricgát. S. gy. 1965. Szanki gyűjtés. TJMA. 20—30 cm hosszú volt. A századfordulón a tanyasi asszonyok maguk készítették el a meszelőt, de cigányasszonyok is árulták. 1910—1920 körül kettős meszelők is voltak. Ehhez már hosszú nyél járult, mely a két meszelőfejet összefogó keresztfára volt erősítve. Ahol nagylány vagy fiatal menyecske volt, ott minden szombaton takarítottak. A kémény ajját fehér agyaggal, csapofó'ddel meszelték. (A mész bevörösödött volna a koromtól, de az agyagot nem verte át a füst. (Utána ujjukat festékbe vagy mészbe mártva hullámvonalakat rajzoltak rá fentről lefelé vagy mészbe mártott meszelővel rózsákat nyomkodtak rá, vagy bot végére kötött lószőr- vagy tehénfarokból vágott szőrcsomóval cirombát(ták. A padkákat mindig egyszínűre hagyták, nem cifrázták, csak az ajját (ahol a padka érintkezett a földdel) a pemzlivel elhúzták feketével. Szegényebb helyeken a gyűjtés idején még előfordult, hogy az istállót és laciházat fehér agyaggal meszelték. A konyha bolthajtáson kívüli részét festék-gáliccal sárgára is szokták meszelni. Ezen jól mutatott a fehér meszelörózsa, de fordított színösszeállításban is csinálták: fehér alapon sárga nyomkodással. 1900—1910 körül jött szokásba, hogy régi rossz kalapból hosszú vékony csíkot vágtak. Ezt összehengergették laza gombolyaggá és festékbe (zöld, sárga, barna) mártva végighengergették az egyszínű falon. Volt, aki egymás után két-három félébe is bemártotta. Tollal vagy cirokszállal is becsapkodták a falat, piros, kék festékkel. Ezt szobában is alkalmazták. A szobát évente kétszer meszelték : tavasszal húsvétra vagy pünkösdre meg ősszel. De, ha egész évben benne laktak, akkor háromszor-négyszer is kellett meszelni. Ahol a tapasztás lehullott, ott meszelés előtt lótrágyával vagy törekkel kevert agyaggal kijavították a fal hibáit. A trágyával kevert tapasztás nem ázik el könynyen. A kemencét télen minden szombaton kellett meszelni, mert a sok nekitámaszkodó hát lesúrolta a meszet. Ujabb meszelés előtt előbb meg kellett dörzsölni, mert úgy mögrihesödött (kifényesedett, megzsírosodott), hogy nem fogta a mész. Ahol sok apró gyerek nyihöte a kemencét, ott be is piszkították, hogy sokszor le kellett mosni, vagy újra tapasztani a leütött sározást. A szoba falát a két világháború között kezdték efordítani fehérről. Ekkor jött divatba a papír sablon, amit olajos papírnak vagy piktorpapírn&k neveztek. Különböző mintákat lehetett vele a falra festeni. A faluban volt egy piktor, csak módosak hívták nagyházat festeni, de papírsablont pár fillérért adott kölcsön az 187