Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Égető M.: A lakáshasználat változásai a szanki tanyákon az utóbbi száz évben

6. Л há% átalakítása különleges alkalmakra a. Haláleset A halottat mindig a hájban ravatalozták fel, ha volt tisztaszoba, akkor ott. Л szobából minden bútort kihordták, csak a falon felakasztott holmik maradtak a helyükön, de a tükröt letakarják, mert abban az ördög táncold A mestergerenda alatt két karszékre helyezték el a koporsót. A halott lábbal az ajtó felé fekszik. Gál Józsefné (sz. 1890) szerint a halottat valamikor a földre tették, nem a székre. Amióta van gyászkocsi a községben, akik ezt igénybe veszik, azok ravatallábakat is kapnak a koporsó alá. Sok helyen azonban a gyűjtés idején is karszékre tették a koporsót. A szoba falai mentén székeket, lócákat helyeztek el a virrasztóknak. Ilyenkor a közeli tanyákból is összehordják a székeket. Nyáron a koporsó alá nagy fazekakban hideg vizet raktak, ,,hogy a halott szagát magába vegye". Sűrűn cserélték bennük a vizet, amit messze a tanya mögött öntöttek ki. Amikor viszik ki a halottat a házból, akkor egy „idegöny" (aki nem tartozik a gyászoló családhoz) gyorsan kisöpri a szobát és a halottaskocsi után dobja a szemetet, hogy a halott vissza ne jöjjön.

107 Temetés után mindig kimeszelik a házat.

108 b. Lakodalom A lakodalmat régebben általában a hájban tartották. A szobából és konyhából minden mozdítható bútordarabot kihordták. Csak a képek és a tükör maradtak a falon, de a tükröt úgy helyezték el, hogy a menyaszjszpnnyal szemben legyen. Asztalokat raktak egy vagy két sorban, aszerint, hogy mennyi vendéget vártak. A fal mellé székeket, padokat. A kihordott bútorokat kocsiszínbe, kamrába, padlásra viszik. Az értékesebb holmit lehetőleg zárható helyiségbe. A szobát színes papírszalagokkal, nyáron zöld ágakkal diszítették föl. A levest nagy vászonfazekakban főzték, a régi konyhákban a középső nagypadkán. Ahol ez nem volt már 106 Bárkányi Mihályné, sz. 1910. Szánk. Saját gy. 1965. Szanki gyűjtés, TJMA. 107 Volentér Jánosné, sz. 1902. Szánk. Vona dűlő 98. S. gy. 1965. Szaki gyűjtés. TJMA. 108 Bárkányi Mihályné, sz. 1910. Szánk. S. gy. 1965. Szanki gyűjtés. TJMA. meg, ott e célra az udvaron készítettek padkaszerűfözptűzhelyet. Húst, kalácsot a kemencében sütöttek, ahol volt külső kemence, laciház^, ott ezeket a főzőhelyeket használták. Az elmaradhatatlan „birgepaprikást" mindig szolgáján, szabadban bográcsban főzték. N agygazdáknál, ahol tágas, szép istálló volt, ott is tartották a lakodalmat, de az 1920-as években a szabadban felállított sátor lett a legelterjedtebb. A ponyvákat ismerősöktől kéregették össze, de a kocsmárosok is kölcsönöztek ilyet. Mivel a lakodalmak általában októberben—novemberben voltak, ha hidegre fordult az idő, a sátor egyik sarkába vaskályhát állítottak, hogy a vacsora ideje alatt ne fázzanak a vendégek. Amikor táncoltak, akkor már nem kellett fűteni. Ha a szobában volt a lakodalom, akkor a kemencébe tüzeltek be. с Mulatság A különleges alkalmak közé kell számítani a tanyákon rendezett mulatságokat is, melyek a fiatalok fő ismerkedési alkalmai voltak. E táncmulatságok öszszefoglaló neve patkaporos bál.

109 Vannak kizárólag szórakozási céllal rendezett patkaporos bálák, amelyeket ünnepnapon tartanak. Közös munkával, segíceségbe, köccsönösbe végzett munka volt a kukoricafosztás, kukoricamorzsolás és a dohány simítás. Ehhez mérten volt/ostobái, csomózpbál és morzsoló. A munkavégzés színhelye változó volt. A fosztás legtöbbször az udvaron, a szalmakazal mellett volt, csak rossz időben hordták a kukoricát kocsiszínbe, istállóba, kamrába. A simítás és a morzsolás a szobában, vagy ahol melegkonyha volt, ott a konyhában történt. A munka általában este 10—11 óráig tartott. Addigra a gazdaaszszony sütött egy kemence kalácsot a lacikemencében, szplgafán, nagy bográcsban megfőtt a kukorica, azután kezdődött a mulatság. A munkavégzés helyétől függetlenül általában a szobában táncoltak (téli időszakban a vasárnapi patkaporosat is ott tartották) mert jó kemény földje volt. Csak kevés tanyaudvar volt alkalmas táncolásra. A szobából kihordták a sublatot, nyoszolyát, vackokat a kamrába. Csak az asztal, lócák és a székek maradtak bent. 10—12 pár mindig táncolt egyegy jó fosztóbálban, patkaporos bálban. Nagy mor109 Csutri bál néven ismerteti Átokházáról JUHASZ Antal, 1973. 97—98.; A szegedi tanyákra vonatkozólag átfogóan: Uő.: 1973. 77-83. 186