Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Égető M.: A lakáshasználat változásai a szanki tanyákon az utóbbi száz évben
tak megélni. A szegedi piac elérhetetlen távolságban volt tőlük a rossz utak miatt. A szanki és móricgáti lakosság jelentős része szögedé fó'd-ről származónak mondja magát. így emlegetik magukat az ásotthalmi, átokhá^i, kisteleki, pálmonostori származású családok. Kecskeméti főd-tő\ csak néhány család jött. (Ide számítják érdekes módon Jászszentlászlót is.) Jelentősebb számban érkeztek viszont Halasról és F elegy háláról. A szegediek után legnagyobb számban Majsáról jöttek, innen azonban főleg földnélküli napszámosok. A régi lacháziak, kunszentmiklósiak, halasiak, félegyháziak tanyás gazdaságot szereztek maguknak. A majsaiak nagy részének még a 2 — 3 aranykorona értékű 36 fölsőszanki homokra sem tellett. Ók a belterület parcellázásakor vettek maguknak, pénzüktől függően egy vagy több telket. 37 Ezért a központi belterület lakossága a gyűjtés idején is 80—90%-ban majsai eredetű családokból állt, 38 pedig a két világháború között már többen szereztek falubeli lakóházat a tanyán lakók közül. 39 2. A. lakóhá^ fő változásai Annak előrebocsátásával, hogy a település, építkezés és telekrendezés rendszeres vizsgálatát nem tartjuk feladatunknak 40 mégis, a téma megkívánta mértékben szükséges azokat a fő jellemző vonásokat ismertetni, amelyek hatással voltak a lakáshasználatra. a) Ideiglenes lakás A vállalkozásba belevágó parasztembereknek mindenüket pénzzé kellett tenni ahhoz, hogy szert tegyenek a szükséges induló tőkére. Jellemző, hogy a megkérdezett családok senkit sem tudtak említeni, aki 36 Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye adóközségeinek területe és kataszteri tisztajövedelme mívelési áganként és osztályonként. Bp. 1914. 102., 104. 37 „Amikó a falu kezdődött egy embernek három-négy portája volt. Nem épített rá, hanem bekerítette és kertnek, gyümölcsösnek használta." (Gál Józsefné, 74. é. Szánk, Petőfi u. 27. S. gy. 1964. Szanki gyűjtés. TJMA. 38 JANÓ Ákos gyűjtése. Szanki gyűjtés. TMJA. 39 ERDEI Ferenc, 1957. 174-176.; Uő.: 1976, 132.; BAi LOGH István, 1972. 459., 478. 40 A monográfia-tervezetben Juhász Antal témája volt a népépítkezés. A tervezett feldolgozás miatt anyaga nem került be a Kiskunhalasi múzeum adattárába. Ez a rövid áttekintés saját gyűjtések alapján készült. annak idején — akár a legközelebbi határból is — úgy jött volna a pusztára, hogy előzőleg felépítette tanyai lakóházát s azután költözött végleg ide a családjával. A megkérdezettek kivétel nélkül úgy emlékeztek vissza, hogy akik idejöttek, először ideiglenes hajlékot készítettek maguknak. A 60—70 éves férfiak és asszonyok közül még többen láttak, sőt egyesek gyermekkorukban laktak is veremházban, melyet putri, putriba^, fó'dihá^, födgunyhó névvel illettek. 41 Emlékezet szerint úgy készült, hogy téglaalakú gödröt ástak a földbe, mintegy 100—120 cm mélyet. Két rövidebb oldalának közepén, egymással szemben egyegy ágast ástak le. Ezek tartották a szelement, melyre a horogfák egyik végét fektették, másik végük a talajra támaszkodott. Héjazata nád, sás, szalma vagy kukoricaszár volt. (Ez utóbbi kettőt a már megtelepült, közelebbi vagy távolabbi szomszédoktól vásárolták a későbben jövők. A megtelepedés időszaka, a kora tavasz nem lévén alkalmas nádvágásra.) A héjazatot kívülről még földdel is behányták, hogy jó meleg legyen. A verem oldalfala mentén belül karókat vertek le, melyeknek közét kitömték szalmával, mások szerint szalmás sárral, mindkét esetben betapasztották és 41 Földbemélyített, putriszerű lakóházak említésével a korábbi századokra vonatkozólag gyakran találkozunk a történeti forrásokban. E nagymúltú építmények minden nagyobb nehézség nélkül visszavezethetők az Árpád-kori földházakig, mint azt TÁLASI István professzor részletesen kifejtette egyetemi előadásaiban. Hasonlóak lehettek az általunk vázoltakhoz a XVIII. századi alföldi puszták tuguriumai is. (SZABÓ István, 1960. 150—152.) Az elmúlt két-háromszáz évben puszta területek megszállásakor ideiglenes lakóépületként újra és újra feltűnik a putriház. A teljességre törekvés igénye nélkül: Békés megye XVIII. századi történetével kapcsolatosan: BARABÁS Jenő, 1964. 34.; A szegedi kirajzásokon recens anyag alapján említi BÁLINT Sándor, 1968. 113; JUHÁSZ Antal, 1969. 12.; A belterületen puszta telket vásároló szegény ember Hódmezővásárhelyen is földházat épített első télre: KISS Lajos, 1964. 37 — 38. A kiskunsági pásztorok telelő építményeként TÁLASI István, 1936. 137 — 138. Bérelt tanyaföldön lakó családok épületeként a kiskunhalasi határhoz tartozó Kötöny pusztán, Szánk közvetlen szomszédságában NAGY CZIROK László, 1965. 252-259.; — Ezeket az épületeket társadalmi szempontból el lehet különíteni a bizonyos szociális szintnél jelentkező hasonló építménytípusoktól, melyek állandó használatra készültek és több egymást követő nemzedék által lakottak voltak (ECSED1 István, 1912. 160-163.; KISS Lajos, 1936. 72—91.) Mivel azonban a formai és szerkezeti egyezések kétségtelenül mutatkoznak, igen tanulságos lenne a nagy múltra visszamenő alföldi földbemélyített lakó- és gazdasági építmények (istállók, vermek, pincék) átfogó vizsgálata. Ezen belül külön is figyelmet érdemelnek a laza homoktalaj esetén alkalmazott szerkezeti megoldások, melyek szinte napjainkig gyakorlatban vannak. A gyűjtés idején gazdag változataikat figyelhettük meg. 163
