Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Sztrinkó I.: Primitív faltechnikák az illancsi tanyák népi építkezésében
A szórványadatokból is kitűnik, hogy a gömölyesár, melynek más sárfajtákkal szemben megkülönböztető vonása, hogy szalmával keverik, az Alföld nagy részén a legutóbbi időkig az építkezés fontos anyaga volt. Ezt bizonyítja változatos felhasználása, a házfaltól a kemencefalig terjedő alkalmazása. Megállapítható az is, hogy mint falazóanyag, elsősorban a vázas sárépítkezéshez kapcsolódik. Etimológiájáni.k megfejtése, történetének, pontos földrajzi elterjedésének felderítése a további kutatások feladata. 8. A gömölyefal mellett használatos Kéleshalmán a sártechnikák egy másik, szintén kevéssé ismert típusa, a taposott sárfal. Az építkezés első mozzanataként a ház sarkaira, valamint a mestergerenda és a fiókgerendák alá oszlopokat ástak. Ezután a sárkészítés következett. Egy réteg rozstöreket vagy aprószalmát terítettek a földre, erre egy réteg agyagos földet hánytak, majd újból törek következett, arra pedig föld. Ezt a leírt sorrendben addig folytatták, amíg 3—4 m 3-es kupac nem lett belőle. A rétegek egymásra terítése közben állandóan locsolták a rakást, de arra ügyeltek, hogy ne legyen nagyon vizes. Ezután kapával többször átvágták, megforgatták, s lábbal is megtaposták, hogy a törek és a föld jól elkeveredjen. Az elkészült sarat listával hordták a falhoz, ahol két fenyődeszka közé öntötték be. (16. kép.) A deszkát három járom fogta. Egy-egy járom négy egyenes lécből állt. A járomtalpat, amelynek a két vége ki volt fúrva, az előre kirajzolt fal vonalára keresztben a földre tették. Ebbe beleállították a két másik lécet, s ezeket felül, az alsóval párhuzamos, végein szintén kifúrt negyedik léc fogott össze. Ennek a keretnek a belső oldalához támasztották a deszkákat, amelyeket a közéjük kerülő sár feszítőereje tartott egyenesen. 17. kép. Csomiszló Abb. 17. Brecher Рис. 17. «Чомислс» 16. kép. Lisza Abb. 16. Lastträger Рис. 16. «Лиса» A két párhuzamos deszka közötti távolság adta a fal szélességét. A járom szétszedésekor, az alsó léc kihúzása után a falban lyuk maradt, amit utólag kellett betömni. Ugyanezt az eszközt, a járomot, ezideig csak Békés megyéből Tótkomlósról 21 , Békésről, № és Mezőberényből 26 ismerjük, az említett helyeken azonban vertfalnál használják. Érdekes viszont, hogy Kcleshalmon kizárólag a taposott sárfalú ház építésénél fordul elő, a vertfalnál sohasem. Az építkezés menetében a jármok felállítását a sár hordása követte. A sarat a deszkák között eligazgatták, majd két-három ember egymás mögött haladva taposással tömörítette. A sarat taposó talpait egymás mellé helyezve, mintegy tipegve haladt előre, hogy a fal felületének minden részét érintse. Ugyanígy haladtak az utána jövők is. Végezetül akácfából készült döngölővel is végigveregették a falat, hogy még jobban tömörüljön. Ez a döngölő nem olyan nagy és súlyos, mint a falverő furkó, hanem inkább a szőlőpréselésnél használatos csomis^lóra emlékeztet. (17. kép.) Amikor egy deszkamagassággal körbe értek, akkor erre az elkészült és megszikkadt rétegre állították fel ismét a jármot, mindezt addig ismételve, amíg a kívánt magasságot el nem érték. Ezután már csak a já24 VAJKAI Aurél 1974. 142. 25 BANNER János 1911. 236. 26 HENTZ Lajos 1973. 269. 152
