Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Bárth J.: A dunai átkelés és a révjog bérbeadásának néhány kérdése
borgatták volna őket. Csak ezzel magyarázhatjuk Vigyázó Elek paksi úr szokatlanul éles hangvételű levelét, amelyet Földváry Gábor Pest megyei főszolgabírónak írt. Ebben a levélben kifejti, hogy ők a Pest megyei tarifát nem fogadják el, csak a Tolna megyeit. 52 Földváry Gábor főszolgabíró egy levelében szintén kifogásolta a Pest megyei révtarifa kiragasztását, de más okból, mint a paksi uraságok. Azt mondja, nem kellett volna a zádori révbe tarifát vinni, mert nincs privilégiuma, tehát törvénytelen a működése. A megye ismét vizsgálatot rendelt el a révvel kapcsolatban. Erre azért is szükség volt, mivel 1827-ben a paksi közbirtokosság ismételten privilégiumot kért a zádori rév számára. A Helytartótanács szokása szerint átírt az ügyben Pest megyéhez, a megye pedig véleményt kért a legközelebbi rév tulajdonosától, a kalocsai érsekségtől. Az érsekség ismét nem járult hozzá a privilégium megadásához. Elsősorban Verbőczy Hármaskönyvére hivatkoztak, amelynek II. rész 10. czim. 2. §-a kimondja, hogy két szomszédos rév között legalább egy mérföld távolságnak kell lennie. A zádori és szentbenedeki rév között pedig nem volt ennyi. Erveitek azzal is, hogy ha két hivatalos rév lesz ezen a tájon, akkor a vármegyének két helyen kell őrködni, felügyelni az általjárókra. 53 Az ügyben ismét a kalocsai érsekség vétója érvényesült. A Helytartótanács nem adta meg a zádori rév számára a privilégiumot, Pest vármegye pedig felújította régi és sokszor megismételt tiltásait. 1834-ben a paksi közbirtokosság ismét privilégiumot kért a zádori révre, de a szokásos hivatali út után a kérést nem teljesítették. Mindezt 1836. február 23-án közölte a Helytartótanács. Pest vármegye 1836. március 26-i Kisgyűlése tudomásul vette a döntést és utasította Mészáros Károly alszolgabírót,hogy a szomszéd helységek lakosait tiltsa el a nem privilegizált zádori rév használatától. 54 Közben 1835-ben vármegyei vizsgálat volt a zádori rév ügyében. A vizsgálat során a paksi uraság ismét igyekezett bizonyíttatni, hogy a zádori rév a jobb. Ennek érdekében minden lehetőséget igyekezett felhasználni. 1835. június 30-án 52 A kutató számára a per előzményeinek és későbbi fejleményeinek ismeretében meglehetősen érthetetelen az a felháborodottság, aminek hangot ad. Neki áll feljebb és fenyegetőzik, annak ellenére, hogy jogilag illegális a révje. Valószínűleg nem ismert a révvel kapcsolatos rérégebbi szellemet. (KKL. Biskó. 1. cs. 2.) 53 KKL. Biskó. 1. cs. Vegyes. 132. 54 KKL. Biskó. 1. cs. Vegyes. N. 101. (13 39/836. Pest megye.) pl. a paksi uradalom fiskálisa Patajról levelet írt a laki nótáriusnak, amelyben kéri, hogy a másnapi vizsgálatra szerezzen bizonyságlevelet a lakiaktól, és azok bizonyítsák, hogy a zádori rév jobb. Ilyen eset feltehetőleg korábban is előfordult, mivel 1830-ban az uszodi jegyző jó érdemeket remélve írja a feletteseinek, hogy hasonló nyilatkozat kiadása ügyében őt is megkörnyékezték a paksi uradalom képviselői. 55 A kalocsai főkáptalan, amely 1834-től tulajdonosa lett a korábban érseki szentbenedeki révnek, 1835-ben a negyven évvel korábbi módon érvelt a szentbenedeki rév mellett. Közölte, hogy a zádori révhez erdőn, t sali tos helyeken és mély fokokon keresetül lehet bejutni" a töltéstől, ezért ott a közlekedés „bátortalan és veszedelmes" . b *> 1835-ben a káptalan tanúvallomásokat, illetve nyilatkozatokat gyűjtött annak bizonyítására, hogy a két rév közül a Biskói-rév a jobb. így pl. nyilatkozatot kértek Herczeg József volt szentbenedeki rév árendástól, aki természetesen bizonygatta, hogy nagy víz idején a Biskói-rév a jobb. Hozzátette azonban, hogy zordon szelek alkalmával egyik réven sem lehet átkelni. Jelentősebb a másik nyilatkozat, amelyet a káptalan kérésére Szentbenedek és Uszod helység bírái adtak ki. Ennek hat pontjában a széljárás, a töltések, az átkelési idő, a megközelíthetőség, a túlparti kikötés, és a téli átkelés szempontjából írták le a szentbenedeki és a zádori rév viszonyait. A nyilatkozat végső kicsengése az, hogy a Biskói-rév a jobb és a megfelelőbb. 57 A vármegye 1836 márciusi tiltó rendelkezését természetesen nem vették komolyan a zádori rév gazdái. Tovább működtették az átkelőhelyet. Mindezt hamarosan megírta a vármegyének a káptalan, jelentvén, hogy a paksi uraság továbbra is használja a kompot. Egy másik levélben a káptalan képviselője arról 55 KKL. Biskó. 1. cs. Vegyes. 56 KKL. Biskó. 1. cs. Vegyes. 57 KKL. Biskó. 1. cs. Vegyes. D. — Alábbiakban részleteket idézünk a szentbenedeki és uszódi birák 1835. évi tanuságtételéből : „Amidőn a napkelet és észak, így a Duna folytában fúj a szél. . . a zádori révben a Vaksi szpllő hegyek és az innene lévő erdők kö%t megszorulván a szél, sokkal veszedelmesebb a Zádori rév, mint a Viskói, mivel a%pn időben a Viskói révnél a Duna közepén sziget lévén, a Dunának fordulattya vagyon, és a^ e%en szélnek erejét elveszi, így a sziget menedékhelye mellett az ált alj ár ás alkalmasabb a Bis kői révben." „Alkalmatos abb a Biskői rév a Zádorinál, mivel a Zádori révben alatsony a föld, és az Erdőben való járás igen bátortalan, sáros, kátyús, úgy a túlsó felén a révnek a hely alatt való járás igen veszedelmes." 109
