Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Szilágyi M.: A magyar halászat néprajzi kutatásának elméletei és módszertani próblémái

ban ezt így fogalmazta meg HERMAN: ,,az élő, valóban népies halászatot kell tüzetesen tanulmányoznunk, mert egyedül itt kereshetjük s találhatjuk meg azokat a hasonlóságokat, a melyeknek fölismerése megszólaltatja a praehistoricus halászszerszámot."

9 Ennek az elméleti értékű gondolatnak fokozatos kiformálódása

10 után jelent meg a prehisztorikus halászszerszámokat és az okleveles anyag halászati utalásait a néprajzi párhuzamok segítségével értelmező, a népi halászati gyakorlat minden részletét megismertetni akaró monográfiája, A magyar halászat könyve. E szintetizáló vállalkozás nem csupán egyetlen foglalkozási ág tüzetes vizsgálatának első kísérlete, hanem egyszersmind az első magyar tárgyi néprajzi monográfia. Egy akkor kialakuló új tudományág elméleti és módszertani megalapozásának imponáló teljesítménye.

11 HERMAN Ottó a „folyton hanyatló" halászattal találkozott. Akkor végezte kutatásait, amikor az árvízlecsapolások, s ezzel együtt a kapitalista jogviszonyok térhódítása következtében a „népies halászat" mindinkább visszaszorult. Éppen ezek a természeti és gazdasági változások sarkallták munkára ! Ezért kereste szívós következetességgel a még változatlant : azokat a vidékeket, ahol az „ősit" remélte megtalálni. Végigjárta tehát a legjelentősebb halásztelepeket: a Balaton-mentét, Komárom vidékét, Szeged környékét, Köröstarcsát, az Ecsedi láp néhány faluját, az erdélyi vizeket stb. Főleg ott időzött hosszasan, ahová még nem tört be az „iparszerű" halászat.

12 Azt remélte, hogy az ilyen helyeken az „őshalászatot" tanulmányozhatja. Ha csak annyi lenne HERMAN Ottó kutatástörténeti jelentősége, hogy hűségesen regisztrálta ilyen tapasztalatait, érdeme akkor is jelentős lenne. О azonban nem csupán „regisztrált": amit megismert, elméleti és módszertani következtetéseihez adtak kulcsot. 9 HERMAN Ottó, 1892/A. 256. 10 Az első eredmények: HERMAN Ottó, 1884/A, 1884/B, 1884/C, 1885/A, 1885/B, - A kutatás kezdeteiföl élete végén így vélekedett: „E kis könyvből, mint mustármagból sarjadzott a ma már lüktető magyar tárgyi néprajz, a mellyel mindaddig senki sem foglalkozott" (HERMÁN Ottó, 1914. 8.) 11 A magyar halászat könyve megjelenésének tudománytörténeti hátteréről 1. ZSIGMOND Gábor, 1976. 74-92. 12 Gyűjtőútjairól maga is megemlékezik: HERMAN Ottó, 1887. 3—6. — A személyes megfigyelések révén gyűjtött anyagát rendkívül kiterjedt levelezéssel is bővítette; az ilyen adatok jelentős része a „mesterszótárba" került. (1) Anyagát világos és logikus, a természettudományok rendszertani elveitől inspirált rendszerbe foglalta. Ezzel példáját adta annak, hogy a társadalomtudományi anyag rendszerezésekor hogyan kell a konkrét anyagból kiindulnia a kutatónak. A halászeszközök rendszerezésének alapelvét a hal és a zsákmányul ejtésére szolgáló szerszám viszonyában találta meg. Ennek következetes érvényesítésében nagy segítségére volt a halbiológiában való jártassága, hiszen a fogási módokat a halak élettani tulajdonságaival tudta értelmezni.

13 (2) Először mutatott példát a régészeti és történeti anyag néprajzi párhuzamok segítségével lehetséges értelmezésére, nyomatékosan figyelmeztetve a szakszókincs és a tárgyi anyag történeti értékeire. Kora tudományos eredményeire — elsősorban a forrásfeltáró munkára — alapozva a halászati vonatkozású régészeti és okleveles anyag teljes értékű összefoglalására, értelmezésére törekedett. Konkrét eredményei — főleg a halászati technikával kapcsolatos következtetései — messzeható érvényűek voltak: jelentősen gazdagították a régészeti és történeti kutatásokat.

14 (3) Elsők között mutatott rá az összehasonlító néprajzi vizsgálatok szükségességére és lehetőségére. Az összehasonlításban azonban nem lehetett következetes: körülményei ezt lehetetlenné tették. Kezdeményezését nem a következetlenül idézett analógiák esetlegességén, véletlenszerűségén kell mérnünk. Inkább azon, hogy már monográfiájának megjelenése előtt világosan látta az összehasonlítható kutatások szükséges irányát: „Ethnológiai tekintetben, s ha szabad magamat így kifejeznem — nemzeti érdekből is — én igen fontos és hálás föladatot látnék abban, hogy a Volga menti és Kászpi tenger-melléki népies halászati eszközök rendszeresen felkutassanak; szerintem igen sok és igen értékes analógia jutalmazná a fáradozót. Ha módom volna, inkább ma, mint holnap indulnék azokra a tájakra."

15 13 A rendszerezés indoklását 1. HERMAN Ottó, 1887. 224230 (és passim). — Különösen tanulságos a rekesztő szerszámok rendszerezésének később részletesebben kimunkált halbiológiai indoklása: HERMAN Ottó, 1901/A 57-74; 1901/B 38-51. 14 HERMAN Ottó, 1887. 31-218. - Későbbi, részleteiben továbbfejlesztett összefoglalásai és részfeldolgozásai: HERMAN Ottó, 1898, 1899, 1901/A, 1901/B, 1902/A, 1902/B, 1903, 1906. 15 HERMAN Ottó, 1885/B. 166. - Élete végén - munkásságának eredményeit summázva — így fogalmazott : „Bár honnan jött légyen a magyarság mostani helyére, halászó helyről kellett jönnie; az irányt véve, ez északkeletrő délnyugat felé tartott." (HERMAN Ottó, 1914. 6.)