Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
Pálóczi-Horváth A.: A Lászlófalván 1969–74. évben végzett régészeti ásatások eredményei
20. kép. A templomdomb rétegviszonyai (С— С metszet). Abb. 20. Die Schichtenverhältnisse des Kirchenhügels (Schnitt 20. Соотношение слоев холма и церкви (разрез С — С) Az alaprajzból látható részlet hasonló a Szabó Kálmán által 1923-ban feltárt borbásszállási templom Ny-i végződéséhez, a szentkirályi templom azonban valamivel nagyobb volt. 53 A Nagykunságon a XV. század elején ugyancsak a sarkokon támpillérekkel megerősített, egyhajós templomokat építettek, sokszögű szentéllyel. 54 A kunok megtérítése tulajdonképpen csak Nagy Lajos uralkodása alatt fejeződött be, és zömében Zsigmond korában épültek az első kő- vagy téglatemplomok a kun szállásokon. A templomdomb rétegviszonyairól az említett 1. és 2. kutatóárokkal (А—А, В—В metszet) és a református templom ÉK-i részén a temető feltárás szelvényeivel (I. szelvény: С— С metszet, III. szelvény: D—D metszet) tájékozódtunk. A domb formája alapján fel53 SZABÓ K., Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. BHH 3. (Bp. 1938) 131.; 617. kép. A lelőhelyet 1973-ban terepbejáráson, rögzítettük. Kecskemét-Borbáspus^tán, a Laki telekre vezető út 1,4—1,6 km-énél, az úttól D-re vízjárta terület ÉK-i és K-i partján terült el a középkori Borbásszállása, kb. 5 — 600 m hosszúságban. A település ÉNy-i végében volt a templom, a mai Szekerestanya lakóépületének É-i fala mögött. Az 1940-es években a rom még 1 — 2 m magasan állt. A középkori alapfalak nagy^ része a temetővel együtt hozzáférhetetlen, mivel friss szőlőtelepítés (1967) fedi. A lakóépület és a szőlő között kb. 4x6 m-es sávban kísérelhető meg a_ kutatás. A hitelesítő ásatás elvégzésére azonban eddig nem volt időnk. 54 MÉRIJ./i. m. 3. kép; SELMECZI L., Adatok és szempontok a kunok régészeti kutatásához Szolnok megyében. Szolnok M. Mú^. Évk. (Szolnok 1973) 110, 112. C—C) tételezhető volt, hogy a felszínt mesterségesen alakították ki. A metszetekből kiderült, hogy az épülettől K-re, D-re és DNy-ra a lejtőt meredekebbre faragták, s miután a bontási törmeléket elegyengették, az így nyert földdel a templom közvetlen környékét majdnem vízszintesre töltötték fel; különösen sok a feltöltés az É-i oldalon. AC— С metszetben a bolygatatlan sárga homok 3 m mélyen jelentkezett, fölötte 2,45 m mélységig a bolygatatlan középkori humusz egy kis szelvénye maradt meg (20. kép). A sírgödrök ásásával többszörösen megkevert vastag földréteget a templom kőtörmelékes pusztulási rétege zárta, e fölé került 1901-ben feltöltés. Néhány sír köves betöltéséből arra következtethetünk, hogy a templom még a település fennállása idején, valószínűleg a XVI. század végén egyszer elpusztult. A tereprendezés során megsemmisült a középkori temetőnek a domb lábára lenyúló része : az így előkerült csontokat a helyi hagyomány szerint a toronynak kijelölt helyen ásták el. A temető teljes feltárására ezen a lelőhelyen tehát már nincs lehetőség, de a várható eredményeket az is korlátozza, hogy a temető magja (a középkori szentély környéke) a mai templom belsejébe került. A temető rétegeződéséről és egyéb jellegzetességeiről mégis tájékozódnunk kellett. Nagyobb összefüggő, szabad terület kínálkozott az ásatásra az ÉNy-i oldal torony felőli részén: itt 1973 — 1974-ben az I. és a III. szelvényben mindössze 8,40 x 4,00 m-es területen 47 sírt tártunk fel, de ez a kettő? 295 HUMUSZ MESZES, HABARCSOS /1901/ LAZA FELTÖLTÉS /1901/ KÖVES FELTÖLTÉS /XV/ll-XIX. SZ., 1901/ SÍROK KEVERT FÖLDJE /XIV-XVII.SZ./ BOLYGATATLAN OSHUMUSZ SÁRGA HOMOK ALTALAJ
