Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Bálint Cs.: A magyarság és az ún. Bielo-Brdoi kultúra

kes János pénzek példája (szintén a XI—

XII. sz-i környezetből származnak) nyomán hajlandó vagyok feltételezni, hogy a demir kapijai 345. sír is legkorábban a XI. sz. második negyedére keltezhető, c) Olténiában egy igen érdekes IX. sz-i bolgár temetőt tártak fel, melynek egyik sírjában a koponya mellett II. 116 O. TOROPU-O. STOICA: La nécropole préféodale d'Obîrsia-Olt. Dacia 16 (1972) 171. - E. Kolniková jegyzeteinek utánajárva kiderül, hogy az általa felhozott példák egy része csak megkérdőjelezve, mások pedig egyáltalán nem használhatók fel az obulus szokásának É-i és K-európai elterjedése vizsgálatához. Vegyük ezeket sorra: 1. Kijev-Kirillszkaja ulica. A fényképen jól látható, hogy Romanosz és Konstantinosz (928—944) két pénze közül az egyiket felső részén átlyukasztották, Л. А. ГОЛУБЕBA: Киевский некрополь. МИ А II (1949) 107. 2. Ugyanezen lelőhelyen egy másik alkalommal talált Bíborban született Kontantin (913—959) éremről nem derül ki, hogy az átlyukasztott volt-e vagy sem. A sírleírásból azonban nyilvánvaló, hogy ez egy kereskedő nyughelye volt, melyből mérleg tartozékai, súlyok kerültek elő (Uo. 111.). így tehát a pénz feltehetően a halott foglalkozásával kapcsolatban került földbe (a kereskedő sírokról: В. M. ПОТИН: Монеты в погребениях древней Руси и их значение для археологии и этнографии. Труды Гос. Эрм. 12 (1971) 57.). 3. a kijevi Tizedes templomnál az 1907-ben megmentett sírban talált és E. Kolniková által említett I. Basileiosz-Konstantin (869 — 870) pénzt a cikkíró egyértelmű fogalmazása szerint felfüggesztve, díszként használták (GOLUBJEVA i.m. 108—109.), 4. Gorjunova idézett könyvében az E. Kolniková által megadott helyen nincs szó pénzekről. Néhány lappal távolabb a vlagyimiri és jaroszlavi területen kibontott kurgánokban talált pénzekről esik általános említés: E. И. ГОРЮНОВ А: Этническая история Волго—

Окской междуречья. МИА 94 (1961) 193. 5. Gorjunova másutt a Vesz falunál előkerült leletekről beszél. Itt az egyik kurgánban XI. sz-i tárgyakkal együtt szamanida dirhemek és Boleszláv (936 — 1003 — ? B. Cs.) pénzei fordulnak elő, de sehol sem írja, hogy ezek obulusok lettek volna (Uo..) Hozzátehetjük, hogy dirhem ilyenfajta felhasználásáról eddig egy esetben sem tudunk. 6. Ugyanez állhat a Timofejev cikkében említett X. sz-i dirhemre is, ahol még egyértelműbb a helyzet, mivel az egyéb díszekkel együtt (gyöngy, lunula, lófej es függő) került elő: E. И. ТИМОФЕЕВ: Расселение Юго-эападной группы восточних славян по материалам могильников X—XII вв. CA 1961. 3. 57.), 7. A. Hackmann a cikkében egyszerűen csak a keleti kapcsolatok bizonyítékaként említ egy szamarkandi veretű dirhemet, másutt pedig egy X. sz.-i kincsleletről szól [A. HACKMANN : Die vorgeschichtliche Forschung in Finnland 1910-12. PZ 6 (1914) 161-166.] - anélkül, hogy obulus jellegükről célzás esne. (A Kolniková által hivatkozott oldalon E. Tschitnikov írása olvasható.) 8. K. Itkonen tanulmányában egy E-finnországi leletcsoportot mutat be. A II. vagy III. Ottó pénzéről közölt fénykép egyértelműen mutatja, hogy az átfúrt volt (K. ITKONEN: Ruumishautalöylö Vakka-Sumesta. Suomen Museo 71 (1964) 40—48, 42. 2. kép). 9. M. Stenberger hosszú cikkére hivatkozva Kolniková nem ad oldalszámot. Stenberger figyelemre méltóan hangsúlyozza, hogy mindhárom pénz-mellékletes sír a kereszténység gotlandi megjelenése előtti évtizedekből származik. Megjegyzendő még, hogy az egyik váz mellett felfedezett bizánci solidust a nyakban viselték, ld. M. STENBERGER: Das Gräberfeld bei Ihre in Kirchspiel Hellui auf Gotland. Acta Arch. 32 (1961) 100— 101., jelenléte tehát nem értékelhető obulusként. Constans (337—341) pénzét találták. A lelet a feldolgozók szerint is obulusként értékelendő.

116 4) A Kárpát-medence térségében az obulus-adás szokása a morvaországi és dalmáciai előzmények után egy évszázaddal később, az ezredforduló táján, Magyarország szívében tűnik fel újra. Ezek elemzése sem látszik megerősíteni a nyugati eredetéről szóló tézist.

117 A Stephanus rex feliratú pénzek elterjedését vizsgálva — amennyiben E. Kolnikovának lenne igaza — joggal várhatnánk, hogy azok a legnagyobb, számban a korai pénzverdék környékén (Esztergom, Székesfehérvár) kerülnének elő.

118 Nyomatékul tegyük még hozzá, hogy e vidékek lehettek egyúttal a legkorábbi nyugati missziós tevékenység fő központjai is. Minden együtt lenne hát az obulus nyugati eredetéhez: bajor térítők, korai megkeresztelkedések, a pénzverdékhez való földrajzi közelség. Ezzel szemben az elterjedési térképükön Székesfehérvár, Esztergom, Veszprém, Győr vidéke és az egész E-i Kisalföld teljesen üres.

119 Az a tény, hogy a verdék környékének lakói — szemben az ország távolabbi részein élőkkel — nem tettek a sírokba pénzt, azt mu117 Az obulus-adás bizánci eredeztetése melletti érvként említhető, hogy a Kubán-vidéken egy VIII —IX. sz-i szaltovomajaki típusú sírban is előfordult, ( Л. С. КЛЕЙН—

Б. А. РАЕВ— А. И. СЕМЕНОВ—А. В СУББОТИН; Катакомба скифского времени и салтовский курган нанижнем Дону. Арх. откртия 1971 г. Москва 1972. 133—134.), ahol a koponyánál III. Leó — V. Konstantinosz (711—741, ill. 741 — 775) solidusa volt. Nem érdektelen felidézni, hogy e vidéken az onugoroknak a VII. sz. végén egy külön püspökséget állítottak fel (MORAVCSIK GY. : Az onogurok történetéhez. Bp. 1930, 13 —14.). A 670-es években ebből а környezetből szakadt ki a közép-avarkor népessége, mely a Kárpátmedencében az obulus-solidusokat — nyilván a bizánci pénzforgalom általános hanyatlása miatt — arany vagy ezüst lemezekkel helyettesítette (BÓNA 1970. 258—259, 136. j.). E lemezek obulus-szerepét egyébként Potyin nem látja bizonyítottnak (Potyin i. m. 72—73.). 118 Ezért megtévesztő Gedai I. általánosítása, hogy a Stephanus rex pénzek az egész országban elterjedtek, megvannak minden temetőben: И. ГЕДАИ: Вопросы денежного обращения у венгров до чеканки собственной моне ты. Проблемы археологии и древней истории угров, ред.: А. П. Смирнов. Москва 1972. 205. (Ugyanott zavaró ellentmondás olvasható а X. sz-i pénzforgalom meglétéről, ill. hiányáról.) 119 E megfigyelésre egymástól függetlenül jutott Kovács L, Tettamanti S. és a szerző. Azóta — 1976 nyarán és őszén — Horváth István az Esztergom-Vasútállomáson és Szentkirályon feltárt sírokban I. István pénzeit obulusként is fölhasználva figyelte meg (Ezen adatokért köszönetemet fejezem ki.) — Egyébként célszerű és jogos I. István pénzeit a többi, későbbi obulustól különválasztva tárgyalni, mivel ezek a vizsgált szokás legkorábbi jelentkezését jelzik és azok éppenséggel hosszú időn át voltak forgalomban. 239