Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Sey K.: Egy ritka Valens ezüst medalion

A medalionok is a verdében készültek, úgy mint a pénzek. A megrendelő mindig a császár. A medalionoknak a hivatalos verdében való készítése mellett szól az is, hogy előfordul olyan bronz veret, amelynek előlapja egy sestertiusé, csak a hátlapja különleges témájú medalion veret.

18 A medalionok Verésére általában nevezetesebb alkalmakkor került sor. így a császár a csapatokat ajándékozta meg, vagy a népet. A császári családban történt eseményeket örökítették meg, illetve ilyen alkalomból ajándékozott az uralkodó medaliákat. így trónra jutás, jubileum, újévi ünnepek, születés, halál, a császár utazása — érkezése, távozása — alkalmával készültek ilyen veretek. Az ezüst multiplumok a IV. században lesznek megint gyakoriak. A századik második felében általában 10—13 g súlyban készülnek, ami 4,5—5—5,5 siliqua, vagy 2—2,5—3 miliarense súlyának felel meg.

19 Technikai szempontból a medalionok inkább laposak, kevéssé plasztikusak, nem durva kidolgozásúak. Ábrázolásuk témáját illetően, különösen nyakhoz viszonyítva egyhangúnak mondhatók. Vagy Vota . . . stb feliratúak koszorúban, vagy pedig a császárt ábrázolják a hátlapon katonaruhában. Az előlapi portré általában reális, ezt a forgalmi pénzeken is így találjuk. Bár az egyéni vonások már nem olyan hangsúlyozottak, mint ezt az I—

II. századi császárábrázolásoknál láttuk. Ennek a technikai és művészi színvonal csökkenésének az oka a nagy tömegben történő pénzverés. Nem véletlen, hogy a IV. századi medalionok hátlapján a császárábrázolás olyan gyakori. Hiszen az uralkodó az érdeklődés centrumában állt. Nem ritka, hogy az előlapon a császári család valamelyik tagját, császárt, császárnőt vagy caesart ábrázolják, a hátlapon ugyancsak őt, valamely tulajdonságot megszemélyesítve. Itt az uralkodó személye ábrázolási módja szerint győzelmet, dicsőséget, triumphust stb. és sok minden mást is megtestesíthet. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében levő Valens medalion hátlapja a császárnak a barbárok felett aratott győzelmét jelzi. Igaz ugyan, hogy ez csak propaganda, mert ha az első ilyen típusú medalion I. Valentinianus korát nézzük, majd az utolsókat Honorius, illetve Arcadius medalionokét, kevés győzelmet és sok vereséget sorolhatnánk fel, hogy csak a római seregek számára dicstelen Hadrianopolisi csatát említsük. A valóságban szó sincs már a barbárokat legyőző, Virtust megszemélyesítő császárról, a birodalom legyőzhetetlen képviselőjéről. A hagyományok, az ünnepi alkalomra, ajándékozásra szánt multiplumoknak azonban tükrözniük kell az aktuális propagandát. A medalionok készíttetésének hagyománya még sokáig fennmarad. A keletrómai birodalomban is készültek ilyenek még a VI. század végén is. 18 KAPOSSY, В.: Römische Medaillone und Kontorniaten. Jahrb. des Bemischen Historischen Museums. 51 — 52 (1971-72) 128 о. 19 TOYNBEE, J. M. С: i. m. 169 о. 38