Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

H. Tóth E.: Az Izsák-balázspusztai honfoglaláskori lovassír

hetett sor. Ez alkalommal a sír lelőhelyének szőlősorában, valamint a szomszédos két szőlősor között 15 m hosszú és 2 m széles árkokat húztunk, újabb sír azonban nem került elő a feltárt mintegy 8x15 méternyi területen (5. kép). Feltártuk viszont újra a sír helyét, és a földet átrostáltuk, ekkor került elő a tarsolyhoz tartozó ezüst kisszíjvég, ezüst veret, miniatüi ezüst csat, illetve szív alakú lószerszám veretek és íjtegez töredékei. A hitelesítő ásatás ellenére nem zárhatjuk ki a feltárt terület szélei közelében újabb sírok előkerülésének lehetőségét, egyelőre azonban magányos sírként kell kezelni a balázspusztai leletet. Már a leletmentés alkalmával fel kellett figyelnünk a leleteken kívül az emberi és állatcsont anyag, illetve az embei és lókoponya feltűnő rendellenességeire, amelyek a tüzetesebb múzeumbeli vizsgálódás után még megdöbbentőbbnek bizonyultak. Az emberi koponyán ugyanis első látásra feltűnt a felső fogsor és a szájpadlás egy részének teljes hiánya, illetve a meglevő fogazat rendellenes fejlődése. Talán még ennél is meglepőbb volt a lókoponya, amelynek alsó állkapcsából a rendellenes kopás következtében agyarszerűen meredt fel a le nem kopott első zápfog, olyannyira, hogy növekedése folytán mintegy 1 cm-es átmérőjű területen a csontos szájpadot kikoptatta. Mindebből világossá vált, hogy a leletegyüttest csak a régészeti, valamint az embertani és az állatcsont anyag egyidejűleg, egymástól függetlenül végzett párhuzamos vizsgálatával lehet értékelni, ezért ez utóbbi munkák elvégzésére Marcsik Antóniát és Matolcsi Jánost kértem fel. A nyereg további feltárását a csontlemezek rétegenként! tisztításával, fényképezésével, rajzolásával és lebontásával már a múzeumban végeztem el (6. kép). Legfelül, díszített oldalával felfelé egy eredetileg is több részből álló, folyamatos indadíszítéssel, ellentett levélcsokrokkal, ezek találkozásában 4—4 bemélyedő ponttal díszített, a végei felé enyhén elkeskenyedő, ívben futó lemezsor feküdt (3. kép; 6. kép). A lemezek végét vasszegekkel erősítették a fára. Egyes darabjai a találók által fellazított földben feküdtek és így a beszállításnál elmozdultak, a helyszínen készült vázlat és fénykép azonban folyamatos elhelyezkedésüket igazolja. (A rekonstrukció alkalmával a kettős csontlemez sorral szegett hátsó kapát kívülről szegélyező lemezeknek bizonyultak.) Mintegy 6—8 cm-rel mélyebben két enyhén „S" alakban ívelt, és két végükön a találkozásuknál a kápa középrészén erősen elkeskenyedő csontlemez feküdt, amelynek csak irdalt hátoldala látszott (7. kép; 4. kép). Végeiket vasszegek erősítették a nyeregdeszka és kápa találkozásához. Lebontás után kiderült, hogy az előzőtől eltérő, egyetlen bemélyedő vonallal megrajzolt indára felfűzött kacsos pontkörös díszítés borítja felületüket, amely a kiszélesedő részeken félpalmettás levélcsokrokra bomlik. A rekonstrukció során a kettősen szegett hátsó kápa külső ívének a lovas felőli oldalán kaptak helyet. Közvetlenül e lemezek alatt feküdt az első kápa jobb és bal oldali ívének két-két csontlemeze, melyet a hálós palmetta motívummal díszített oldalával felfelé találtuk. A jobb és bal oldali lemezpárok között 5,5—6,0 cm távolságot mértünk. (8. kép) Feltételezhető lett volna a korábbi nyereg rekonstrukciók alapján, e lemezpárok ilyen arányú szétcsúszása, a bontás közben azonban a jobb és bal oldali lemezpárokat egymástól elválasztó fél centiméter szélességű függőleges állású, keretező csontszalagok kerültek elő, így e lehetőséget ki kellett zárnunk. Ezek a szalagok a nyeregdeszkából kiindulva a felső élek mentén követték az előkápa csontlemezeit, azokhoz simulva egészen a kápa alsó ívéig, amely szegetlen volt, akárcsak a nyeregdeszka és a kápa találkozása. E szegőléceket a kápa síkjából kiemelkedő fa alapra vas szegekkel erősítették fel. Meg kellett állapítanunk, hogy a sír DNy-i oldalához közel fekvő csontlemezek — így az emberi lábcsontok táján talált, ívelten levágott szélű hálós palmetta díszű nyeregdeszka-borítás töredéke is — a többi lemezekhez viszonyítva rendkívül rossz, morzsalékos állapotban maradtak meg. Színük világossárga, míg a lemezek távolabb fekvő darabjai barnás, fényes felületűek, jó megtartásúak. Ebben nyilván a sírban itt elhelyezett, korhasztó hatású anyagok bomlása játszott közre. A csontlemezek helyzetéből arra kellett következtetni, hogy — hacsak nem tételezzük fel, az első kápa lemezeinek és a keretező csontszalagoknak együttes 180°-os helyzetváltoztatását a szerves anyagok korhadása, és a sír földjének ülepedése következtében — a nyerget összetörve helyezhették a sírba. Ha ezt nem fogadjuk el, csak egyetlen magyarázat lehetséges, és ez: az előkápa csontlemezei a kápa belső oldalát borították és jelentős részüket a nyeregpárna takarta. Ilyen jellegű díszítésre azonban adatot nem ismerünk. 175